Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Kedves olvasó, játsszunk egy kicsit! Mi a közös az alábbi felsorolásban szereplő termékekben? Koffeinmentes kávé, alkoholmentes sör, cukormentes csokoládé, hús nélküli virsli, zsírmentes tejföl, tejszármazék nélküli sajt, illatanyagmentes szappan és tusfürdő, színtelen körömlakk… Ne is folytassuk! A megfejtés az, hogy mindből hiányzik – vagy ki van vonva – az a valami, amitől az, ami, vagyis ami bizonyos értelemben az adott termék lényegéhez (ahogy Arisztotelész megfogalmazta, szubsztanciájához, azaz a létező lényegéhez) tartozik. Más szóval: light.

Tény, hogy a felsoroltak közül jó néhánynak magam is lelkes fogyasztója vagyok. Életemnek része – már fel sem tűnik, megszoktam – sok-sok light, fő alkotóelemétől, esszenciájától megfosztott étel-ital, kozmetikum. Sokak életének részei az ilyesféle médiatermékek, a garantáltan értelem- és tartalommentes műsorok, a mindent letaroló bulvárolvasmányok, magazinok is, amelyek szintén a könnyen fogyaszthatóság következtében váltak mára abszolút piacvezetőkké.

Light világban élünk, ahol a pótlékok, pótszerek, helyettesítők közepette paradox (vagy éppen nagyon is érthető) módon éhség-szomjúság, testi-lelki igény támad az emberben valamire, ami tényleg, egészen, maradéktalanul az, ami. 100%-ig.

Annál is inkább, mert a „lightosodás” nem marad meg a boltok polcain, hanem elindul, és belopakodik emberi kapcsolatainkba, családi, munkahelyi, társadalmi, testvéri közösségeinkbe, ha nem vigyázunk, minden szintű kommunikációnkba. Elhisszük, hogy a szavak, gesztusok, tettek akkor is betöltik funkciójukat, ha lényegük, tartalmuk, súlyuk már-már nincs is, vagy hamis, ál, hazug. S magára vessen, aki e light világban komolyan vesz bármit is, vagy aki személyisége, felelőssége, hitele teljes súlyával valamely ügy mögé áll.

A kalóriaszegény, károsanyag-mentes világrendet élvezzük, élvezhetjük, az élet „igazán fontos” területein azonban hitelességre, igazira, valódira vágyódunk. Már ha tudjuk, hogy mi az igazán fontos, s mi vagy ki az a mérce, amelyhez vagy akihez viszonyítani tudunk…

Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumokat, illetve – a Biblia évében különösen is – az egész Szentírást, feltűnik, hányszor és milyen változatos összefüggésben fordul elő benne az „igazi”, „valódi” szó (szinonimáival és képzett alakjaival pláne: igaz, igazság, valódi és így tovább). A keresőprogram 1330 találatot ír ki az egyikre, 610-et a másikra.

Jézus is sokszor használta e szavakat az Atyáról, önmagáról szólva, a Szentlélekről, az igéről tanítva követőit, a Hegyi beszédben vagy példázataiban. „Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” (Lk 10,36) „De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.” (Jn 4,23) „Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: »Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.«” (Jn 1,47) „Ki vagy te?” „Az, akinek eleitől fogva mondom magamat. (…) …aki elküldött engem, igaz…” (Jn 8, 25.26) „Az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.” (Jn 6,55) „…az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek.” (Jn 8,40) „…ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött, az Atya.” (Jn 8,16)

Jézus ritkán hangoztatta, bizonygatta, mennyire szeret, nem a szavaival – ahogyan mi tesszük –, hanem a tetteivel szerette és szereti övéit. Nem a szenvedésmentes, kockázatmentes, könnyebb, „lightosabb” utat járta be értünk; Isten tervében a Megváltó nem a könnyedebb, fájdalommentes módon halt meg üdvösségünkért. Igazán, hitelesen, súllyal, valósan van jelen mindenben, hiszen ő és az Atya egyek.

Ragadjuk meg hittel, hogy nem a pótlékokkal telepakolt élet az egyetlen út, nem a hamisított, „olyan, mint az igazi, de mégsem az” életre teremtettünk, hanem az értéket, mélységet megélő, abban kiteljesedő, megváltott életre! Amint az ártó, a káros, a mérgező is Jézus által vonható ki, és e kivonás eredményeként nem kevesebb, hanem több lesz az ember, az, akivé Isten szándéka szerint lennie kell.

K. D.

::Nyomtatható változat::