Úti-tár­sal­gó

Hozzászólás a cikkhez

Ta­lán min­den meg­kon­fir­mált lu­the­rá­nus egy­ház­tag­nak fel­sej­lik a kon­fir­má­ci­ói ok­ta­tás anya­gá­ból, mit is jel­ké­pez­nek a Lu­ther-ró­zsá­ban meg­ta­lál­ha­tó szí­nek. Ami­kor a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (Maek) ve­ze­tő­sé­ge A Lu­ther-ró­zsa szí­nei cím­mel ta­nul­má­nyi na­po­kat szer­ve­zett Rév­fü­lö­pön, ez­út­tal ki­csit más­ra gon­dolt: az evan­gé­li­kus jel­kép­ben fel­lel­he­tő szí­nek kap­csán egy­há­zunk sok­szí­nű ha­gyo­má­nya is eszünk­be jut­hat. A rész­le­tek­ről Zász­ka­licz­ky Pált, a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia tit­ká­rát kér­dez­tük.

– A Maek két­na­pos kon­fe­ren­ci­át szer­ve­zett már­ci­us­ban a rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban. Mi­ként jött az öt­let, és ho­gyan szer­vez­ték meg az ese­ményt?

– Ren­dez­vé­nyünk öt­le­tét szin­te a Maek meg­ala­ku­lá­sa óta dé­del­get­jük. El­nö­künk, Prőh­le Ger­gely ír­ta an­nak ide­jén: „…a kör­nye­ző or­szá­gok­ban élő ma­gyar anya­nyel­vű evan­gé­li­ku­sok iránt ér­zett fe­le­lős­sé­günk min­den­kép­pen együtt kell jár­jon Ma­gyar­or­szá­gon élő szlo­vák és né­met nyel­vű hit­sor­so­sa­ink irán­ti fe­le­lős­ség­gel. Csak úgy le­het hi­te­les a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar lu­the­rá­nu­sok­kal va­ló tö­rő­dé­sünk, ha tu­da­to­san ápol­juk né­met és szlo­vák gyö­ke­re­in­ket is.”

Eb­ből a cél­ki­tű­zés­ből nem­csak az a lu­the­ri alap­ál­lás kö­vet­ke­zik, hogy az evan­gé­li­u­mot egy­há­zunk min­den tag­já­nak anya­nyel­vén kell hir­det­nünk, ha­nem egy iz­gal­mas, sok­ré­tű, el­ső­sor­ban egy­ház­tör­té­ne­ti fel­adat is. Fel kell tár­nunk, hogy a re­for­má­ció ko­rá­ban evan­gé­li­kus­sá lett, ma­gyar anya­nyel­vű ősök le­szár­ma­zot­tai mel­lett az egy­há­zunk kö­zös­sé­gé­be a ké­sőb­bi­ek­ben be­te­le­pült nép­cso­por­tok mi­lyen hit­be­li, ke­gyes­sé­gi, egy­ház­nép­raj­zi ha­gyo­má­nyo­kat hoz­tak ma­guk­kal. Ho­gyan őriz­ték meg ha­gyo­má­nya­i­kat má­ig, s azok­kal ho­gyan gaz­da­gít­ják egész egy­há­zun­kat.

A kon­fe­ren­cia prog­ram­ja már egy esz­ten­de­je össze­állt, az elő­adó­kat is fel­kér­tük. A prog­ra­mot el­ső­sor­ban nem lel­ké­szek, ha­nem ér­dek­lő­dő gyü­le­ke­ze­ti ta­gok szá­má­ra szer­vez­tük, pén­tek es­té­től va­sár­nap dél­utá­nig. A meg­hí­vót kö­zöl­te az Úti­társ, az Evan­gé­li­kus Élet, egy­há­zunk hon­lap­ja, ezen­túl a Maek ha­zai és a kör­nye­ző or­szá­gok­ban élő kül­döt­te­it is meg­kér­tük, ad­ják to­vább a hí­vást.

– Kik és hány or­szág­ból vet­tek részt az al­kal­mon?

– Saj­nos csak az or­szág­ha­tá­ron be­lül­ről ér­kez­tek kon­fe­ren­ci­ánk­ra, a ház csak fé­lig telt meg, ki­csi, de na­gyon fi­gyel­mes és lel­kes csa­pat ko­vá­cso­ló­dott össze, akik kér­ték és vár­ják a foly­ta­tást.

– Mi­lyen elő­adá­sok, lel­ki együtt­lé­tek szí­ne­sí­tet­ték a prog­ra­mot? – A tar­tal­mas és szí­nes elő­adá­so­kat csak fel­so­rol­ni tu­dom: A leg­el­sőt Gé­mes Ist­ván tar­tot­ta, aki a nagy­vi­lág­ban szét­szórt hit­test­vé­re­ink kö­zött vég­zett öt­ven­esz­ten­dős szol­gá­la­tá­ról szá­molt be. Ara­di And­rás Pé­ter a szlo­vák Tra­nos­ci­us-éne­kes­könyv tör­té­ne­té­ről és gyü­le­ke­ze­ti-csa­lá­di hasz­ná­la­tá­ról szólt, Fe­hér Ká­roly Ke­me­nes­al­ja gaz­dag múlt­ját mu­tat­ta be, Kräh­ling Dá­ni­el tol­nai-ba­ra­nyai né­met test­vé­re­ink be- és ki­te­le­pí­té­sé­ről be­szélt, Ko­vács At­ti­la a hét­fa­lu­si csán­gó evan­gé­li­ku­sok ki­sebb­sé­gi lé­tét vá­zol­ta elő­adá­sá­ban.

Jól­le­het az elő­adá­sok­nak vol­tak egy­há­zunk ta­ní­tá­sá­ra is uta­ló moz­za­na­tai, es­te és reg­gel kö­zö­sen ha­jol­tunk Is­ten igé­je fö­lé, s az al­kal­mat va­sár­nap úr­va­cso­rás is­ten­tisz­te­let fe­jez­te be.

Az egy­ház­tör­té­ne­lem teo­ló­gi­ai tu­do­mány, a teo­ló­gia mű­ve­lé­se pe­dig nem zár­ja ki, sőt fel­té­te­le­zi és elő­se­gí­ti hi­tünk éb­resz­té­sét és erő­sí­té­sét. Az ige­szol­gá­la­tok tex­tu­sai a Krisz­tus­ban meg­va­ló­su­ló kö­zös­ség­be hív­tak mind­nyá­jun­kat.

– Me­lyek vol­tak a kon­fe­ren­ci­ai ta­nul­sá­gai? Mi az, ami min­den­képp foly­ta­tan­dó, és van-e eset­leg olyas­mi, amit a jö­vő­ben más­ként ten­né­nek?

– A ta­nul­ság el­ső­sor­ban az, hogy a gyö­ke­re­in­ket is­mer­nünk és is­mer­tet­nünk kell. Ma már nem köz­tu­do­má­sú, mennyi drá­ga, a szlo­vák nyel­vű Tra­nos­ci­us-éne­kes­könyv­ből szár­ma­zó ének gaz­da­gít­ja mai gyü­le­ke­ze­ti ének­kin­csün­ket, pe­dig el sem tud­nánk kép­zel­ni is­ten­tisz­te­le­tün­ket a „Di­cső­í­tünk, Krisz­tus, aki szen­ved­tél” (199) vagy a „Jé­zu­som, Krisz­tu­som, én sze­rel­me­sem” (381) kezdetű ének nél­kül. Át kel­le­ne ven­nünk a tol­nai-ba­ra­nyai né­met ere­de­tű test­vé­re­ink­től a temp­lom­szen­te­lé­si év­for­du­ló, il­let­ve a gyü­le­ke­ze­ten­ként „vá­lasz­tott” bűn­bá­na­ti nap mél­tó meg­ün­nep­lé­sét. Öröm­mel éne­kel­tük az egyik es­ti áhí­ta­ton er­dé­lyi test­vé­re­ink es­ti is­ten­tisz­te­le­ti li­tur­gi­á­ját, a ve­spe­rát. Bi­zony meg­ta­nul­hat­nánk tő­lük a lu­the­ri kin­cse­ket fel­hasz­ná­ló éne­kes li­tur­gia sze­re­te­tét, buz­gó hasz­ná­la­tát!

Mi­lyen le­gyen a foly­ta­tás? Akad még bő­ven té­ma há­zunk tá­ján, gon­do­lok pél­dá­ul a vend hát­te­rű gyü­le­ke­ze­tek tör­té­ne­té­re, ha­gyo­má­nya­i­ra. S bár a „két ha­zát sze­re­tő” fel­ső­sze­li evan­gé­li­ku­sok kény­sze­rű be­te­le­pí­té­sé­ről és szét­szó­ratá­sá­ról szó­ló, Má­tis Lil­la ren­dez­te nagy­sze­rű fil­met is meg­néz­tük, a Szlo­vá­ki­á­ból át­te­le­pí­tet­tek és a szülőföldön ma­ra­dot­tak éle­té­vel is töb­bet kell fog­lal­koz­nunk a to­váb­bi­ak­ban. Ha az Úr­is­ten időt és erőt ad még, leg­kö­ze­lebb ha­zai egy­há­zun­kon kí­vü­li, sőt nem ki­fe­je­zet­ten egy­há­zi elő­adót is sze­ret­nénk meg­hív­ni.

– Vár­ha­tó-e, hogy a kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­nak anya­gát azok is el­ol­vas­hat­ják, akik sze­mé­lye­sen nem vet­tek részt az al­kal­mon?

– Igen. Az áhí­ta­to­kat egy­más után köz­li az Úti­társ, az elő­adá­sok pe­dig ha­ma­ro­san fel­ke­rül­nek a Maek hon­lap­já­ra.

Szűcs Pet­ra

::Nyomtatható változat::