|
Don’t worry! Ne morgolódj!
Don’t worry! Ne morgolódj!
Egyházi szolgálatom kezdetén, fiatal lelkészként részt vettem egy értekezleten, ahol jórészt idősebb kollégák voltak. Egyikük kritikus megjegyzést tett a világi és egyházi állapotokra. A nyolcvanas évek elején ez nem volt nehéz. Egyetértettem vele és kíváncsian vártam, hogy a többiek mit szólnak hozzá. Akkor egy öreg atyafi hangosan rázendített az énekre, amelyik így kezdődött: Jer dicsérjük Istent! Ezzel a további beszélgetés lehetetlenné vált, mivel mindenki elkezdett énekelni. Kicsit meghökkentem és bosszankodtam, de utóbb megértettem, hogy így volt helyes.
Két évtizeddel később kis nógrádi faluban kellett helyettesítenem néhány évig. Jórészt katolikusok lakták, az evangélikus gyülekezet kicsi volt. Jó volt a felekezetközi kapcsolat. A plébános áldott testvérnek, szolgatársnak bizonyult. A katolikus gyerekek látásból ismertek. Az utcán találkozva egyikük hangosan rám köszönt: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Fáradt voltam és rosszkedvű. Abban a pillanatban azonban mintha kisütött volna a nap, és egy sugara éppen rám vetődött. Mosolyogva válaszoltam: Mindörökké! Tényleg, miért is ne? Bármi van, dicsértessék a Jézus Krisztus! Ez igazán nem a körülményeimtől és a személyes állapotomtól függ. Pál apostol is mondja: Mindenkor örüljetek! Ő csak tudja. Amikor megverték, börtönbe vetették szolgatársával együtt, énekkel dicsőítette Istent! A börtön falai leomlottak, rabtartójuk pedig megtért. A panaszkodás elfordít Istentől, a dicséret azonban ráirányítja a figyelmet. A másokét és a magunkét. Ez az öröm titka. Nem a körülmények, nem is a testi vagy lelki állapotunk határoz meg minket, hanem az, hogy mutatunk-e hajlandóságot Isten dicséretére. Ha igen, akár csodáit is megláthatjuk. A bánat tovaszáll, az ember megkönnyebbül. Ha tehát nehéz, könnyebbülj! Csak rajtad áll!
Zólyomi Mátyás evangélikus lelkész
2019. 02. 16.
|
