Vers anyák napjára

 

A nőnek Isten ajándékul adta

Hogy méhében kihordja

S világra hozza az élet kincsét

A gyermeket

 

Órák fájdalmát

Követi hosszú évek sora

Szült, s lett – míg a gyrmek él –

Örökké Anya

 

De lehet-e anyává íly hamar?

Előbb tán csak kéz

Mely mellre vesz, betakar

S lőn este és reggel, az első nap…

 

Azután lesz szív, érzület

Aggódva féltő

Mert az élet – úgy véli – szeretet-szálakból

Összehordott fészek

 

Aztán gondolat, terv, akarat

Így épít jövőt

Elhord követ, tölt gödröket

A gyermek előtt remél utat

 

Aztán csalódás, mert kit ringatott

Kire lénye ráfonódott

Lassan lefejti magáról

Az ölelő karokat

S a gyermek, ki anyává tette

Lesz csupán vendég néha

S ő – legtöbbször – elfeledve

 

Hűsége kincsét mégis tartogatja

Titkon tovább ölelne

Szorosan tartva

Ő magát soha meg nem tagadhatja

Marad, mi lett

Mindörökké

Anya

 

                               (Zólyomi Mátyás lelkész)