Predikáció    Olvassuk a Bibliából: V. Mózes 30,11-20.

 

Isten szava ígéret és fenyegetés. Ígéret azoknak, akik figyelnek szavára és megtartják parancsolatait és fenyegetés azok számára, akik megvetik szavát és elfordulnak tőle. Izrael népe sokszor került választás elé pusztai vándorlása során. Döntenie kellett, hogy hisz-e Istennek és ragaszkodik-e hozzá vagy hátat fordít neki és elhagyja őt. Ezekben a helyzetekben Izrael népe mindig rosszul döntött. Kétségbeestek a Vörös tengernél, fellázadtak Mózes és Isten ellen, ha nem volt mit enniük vagy inniuk, és amikor a legnagyobb ajándékot, a Tízparancsolatot hozta nekik Mózes, akkor ők éppen a maguk készítette bálvány-isten körül táncoltak. Lehetne még bőven sorolni hűtlenségüket és hitetlenségüket. Más példákat is lehetne hozni. Annál csodálatosabb, hogy itt a Mózes V. könyvében, az út végén, Isten újra fölteszi nekik a kérdést: Velem, vagy nélkülem? Eléjük adja a választást újra, mert nem mondott le róluk. Nem mintha Istennek szüksége volna Izrael népére, de tudja, hogy Izrael népének szüksége van rá. Élet-halál kérdése számukra, hogy jól döntsenek, és szívüket Istennek adják. Mert erről van itt szó: A szív odaadásáról. Teljesen, maradéktalanul, többé nem kétfelé sántikálva; hogy amikor az az érdekem, akkor segítsen meg az Isten, amikor meg tudok, jól megvagyok nélküle. Isten szerető Isten, szerelmes Isten, féltőn szerető Isten. Egy házasság sem működik, ha hol szeretem a társam, hol meg levegőnek nézem. Éppen ilyen az Istennel való élete Izraelnek. De mennyire más lehetne, ha jól választanának, ha jó döntést hoznának! Akkor nem kellene állandó bizonytalanságban élniük, mindig a szakadék szélén tántorogniuk, hanem a Mindenható áldása kísérné őket, minden lépésüket. Isten akarja, hogy jól döntsenek. Válaszd az életet! Azt is mondja, hogy nincsenek messze ettől a jó döntéstől: 12-14. versek! Ott van a szívükben, ott van az ajkukon, csak ki kellene mondani végre. Ők azonban tétováznak. Isten ezért sürgeti őket. Ezért mondja el nekik újra a törvény igéit, amelyek által meg akarja áldani őket. Az ő istenük akar lenni. És ők mégis tétováznak. Mennyire hasonlítunk mi rájuk! Mennyiszer megdobban a szívünk, érzékenyebb pillanatunkban kicsordul a könnyünk, amikor Isten nekünk beszél az ő hűségéről és ragaszkodásáról. Talán nem hangos szóval, csak az életünk halk üzenetei által. Hiszen minden, ami történik velünk – akár jó, akár rossz – Jézus felé terelgeti a gondolatainkat. Újra meg újra odaállít a választás elé. Mit választasz? Az életet nélkülem, vagy az életet velem? Magadat, vagy engem? A kősziklát, vagy a futóhomokot? A parancsolatokban rejlő biztonságot, vagy a kétségeket? Az áldást, vagy az átkot? Az életet, vagy a halált? Mert élet-halál kérdése az, hogy fél szívvel vagyok keresztyén vagy teljes szívvel. Szeretem az Urat, vagy nem szeretem. Olyan nem lehet, hogy szeretem is meg nem is, mert ez méltatlan őhozzá, de magához a szeretet érzéséhez is méltatlan. Ott van a szívemben, ott van a számban a döntés, és mégis tétovázok. Miért? Isten szeretete nem kétséges, ő igaz Isten. Az én szívemet viszont neki kell adnom, hogy egészen megteljen Vele, mert így fogom megtartani parancsolatait és rendeléseit és így részesülhetek áldásában. Bemehetek az ő ígéreteinek földjére, mint egykor Izrael is bemehetett. Szeretnék-e bemenni? Az Úrral való közösség olyan, mint egy nyíló-csukódó ajtó. Az életünk során egyszer csak ott állunk a küszöbön és megkérdezi tőlünk Jézus: bejössz-e? És az ember tud úgy ott állni a küszöbön, mint Izrael népe az ígéret földje előtt; hogy se előre, se hátra. Milyen sok testvérünk élte le az egész életét ilyen tétovázásban! Pedig súlyos árat fizetünk érte. Az idő, az alkalom a legdrágább dolog a világon. Isten újra személyesen megszólította Izraelt a pusztai vándorlás végén, az ígéret földjének kapujában és felszólította a választásra. Hogyan tovább? Vele, vagy nélküle? Élet, vagy halál? Áldás vagy átok? Bennünket is megkeres Jézus, és ugyanezt kérdezi. A szívét kínálja és a szívünket kéri. Lesz-e közöttünk, aki odaadja? Mert amit Izrael népének, mint népnek egykor meg kellett tennie, azt ma egyénileg kell mindenkinek megtennie, aki az övé akar lenni. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet és hallgass az ő szavára, válaszd az életet!    Ámen