|
Útmutató
Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. (Zsolt 66,12)
Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (1Jn 5,4)
Lelki útravaló a mai napra
"Legszívesebben elköltöznék erről a bolygóról" - mondja kiábrándult testvérem. "Mi lenne, ha csak egy másik földrészre költöznél?” - kérdezek vissza. "Nem jó. Úgy hallottam, hogy ott is emberek élnek."
Ez a párbeszéd időről időre talán mindannyiunk fejében lejátszódik. A világ, az emberiség néha mintha egy ellenünk összeesküdő, egyetlen nagy ellenségáradat volna. Nem hiába mondta Sartre, hogy "a pokol a másik ember”. Miközben pedig szenvedünk egymás bűnétől, az elnyomástól, a nyomorúságoktól, muszáj tudatosítanunk, hogy mások is éppígy szenvednek mitőlünk és mi miattunk. Van-e kivezető út ebből a pokolból? Lehetséges-e, hogy magamat és a másik embert is szeretettel el tudjam hordozni?
Az ige nem hagy bennünk kétséget afelől, hogy mi nem tudjuk magunkat a hajunknál fogva kihúzni ebből a mocsárból. Egyvalaki segíthet: az egy igaz Istenbe vetett hit győzheti csak le a bűn, halál és pokol mélységét. Ez a szabadítás mégis mintha ellentétes lenne napi tapasztalatainkkal. A hétköznapi valóságban még a saját legegyszerűbb indulatainkon sem vagyunk képesek mindig uralkodni. Miért lennék én győztes? Hogyan lehetnék győztes? Jézus Krisztus a halál felett aratott végső győzelmet. Az ő győztes seregében harcolhatunk, amikor napi küzdelmeinket vívjuk. Ez pedig egy olyan csatatér, ahol a lehetetlen lehetségessé válik. Ahol az ellenséget is lehet szeretni, és bocsánatot lehet nyerhet. Ahol a legsötétebb bűnök rabságából is van feloldozás. Ahol új emberré válhat az, aki tegnap még semmiben sem hitt. Ahol az akadály egyben lehetőség arra, hogy az én Uram páratlan erejét megtapasztaljam. Ahol minden csalódásom ellenére megtapasztalhatom, hogy újra képes vagyok bízni, és hogy Jézus bennem is bízik. Így válok győztessé, a mindennapok bátor harcosává, aki imában és felelős tettekben életem minden percében a győztes Király színe előtt állok.
Hiszem,
hogy Isten mindenből, a legrosszabból is
jót tud és akar előhozni.
Ehhez emberekre van szüksége,
akik engedik, hogy minden a javukra szolgáljon.
Hiszem,
hogy Isten minden kényszerhelyzetben
annyi ellenálló erőt akar adni,
amennyire szükségünk van.
De nem adja meg előre,
hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitnek le kell győznie
minden félelmet a jövőt illetően.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen Végzet,
hanem őszinte imádságokra
és felelős tettekre vár és
válaszol.
Ámen.
(Dietrich Bonhoeffer: Credo)
Seben Glória
|
