Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A nyolcvanesztendős Réti Zoltán köszöntése

Elkéstem. Pedig a meghívó szerinti időpontban, délután ötre érkeztem a Művelődési Központhoz, ám a Horváth Endre Galéria addigra már zsúfolásig megtelt. Valaki megszólít: „Jókor jöttél, épp most kezdődik!” Bentről muzsika hangjai csendülnek fel. Két cselló és két fuvola varázsol művészien ihletett hangulatot a kiállítóterembe, Kanyó András és Réti Emőke, valamint felnőtt gyermekeik, Emese és Dávid megszólaltatásában. Ez ugyanis egy családi ünnep, csak a családtagokon kívül ezen a péntek délutánon összegyűlt még Balassagyarmat művészetkedvelő közönsége is. Réti Zoltán pályatársai, tanítványai, tisztelői. A tágabb család.

A május 14-én 80. születésnapját ünneplő mester munkásságának utóbbi 2-3 évi terméséből összeállított kiállításon főként tájképeket csodálhat meg a látogató. Ha a bejárat melletti falon függő önarckép nem emlékeztetne már a címével is arra, hogy egy idős festő alkotásait láthatja, akkor az őt nem ismerő idegen egészen bizonyosan azt gondolná, hogy egy nagyon tehetséges, fiatal, kísérletező kedvű művész tárlatára érkezett.

És ebben nem is tévedne. Hiszen Réti Zoltán lelkében valóban fiatal. S erről nem csak a derűs színek, a bátor ecsetvonások, a néhol absztrakt formák, a gondolatokat ébresztő és érzelmeket közvetítő, olykor felzaklató, összhatásukban mégis harmóniát sugárzó képek árulkodnak. Zoli bácsi kitűnő beszélgetőtárs és jó előadó is.

Egy hihetetlenül gazdag életpályát tudhat magáénak, mégsem terhelik le gondolkodását a huszadik század vérzivataros évtizedei. Testestül-lelkestül a mában él. Figyelemmel kíséri a nagyvilág és a közélet eseményeit. Igehirdetőként magam is gyakran merítek biztatást tekintetéből vagy utólagos visszajelzéseiből. Hit, művészet, tudomány, politika egyaránt érdekli. Véleményt formál, és együtt gondolkodik kortársaival. Palóc-ország népe éppen ezért is érzi magáénak személyét, művét.

Emiatt tartották kedves kötelességüknek az általa 1963-ban alapított és húsz esztendőn át igazgatott Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola tanárai, hogy a város és a megye, valamint a hajdani munkahelyeiként szolgáló iskolák vezetőivel közösen megszervezzék számára ezt a családias légkörű születésnapi ünnepséget.

A kiállításmegnyitót követően a zeneiskola nagytermében hangversennyel folytatódott az ünneplés. Először a Kiss Árpád Általános Iskola gyermekkórusa énekelt, majd a Balassagyarmati kamaraegyüttes Rózsavölgyi Márk „Nógrádi emlék” című művét adta elő abból a gyűjteményből, amely az elmúlt évben jelent meg Réti Zoltán Rózsavölgyi-monográfiája második kiadásának kottamellékleteként. Az unokák természetesen külön műsorszámokkal is kedveskedtek: Kanyó Emese Rachmaninov Vocalise-ét adta elő gordonkán, Kanyó Dávid pedig édesapjával közösen játszotta Doppler Ferenc két fuvolára írt „Magyar fantáziá”-ját.

A valódi zenei csemegéket felvonultató koncerten az egyes műsorszámok között természetesen elhangzottak köszöntések is. A megyei közgyűlés nevében mint Nógrád megye díszpolgárát; a szülőfalu, Nagyoroszi község önkormányzata nevében pedig mint a község díszpolgárát üdvözölték. A gyermekévekre emlékezve az érsekvadkertiek, a hajdani evangélikus kántortanítónak köszönetet mondva a patvarciak is felsorakoztak jókívánságaikkal. Üde színfoltja volt az ünnepségnek, amikor – mintegy „műsoron kívül” – Réti Zoltán egykori cserkészvezetője, Kamarás Józsi bácsi is megszólalt. Szeretetteljes, meleg szavaival arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne csak ünnepeljék az érdemes embert, hanem kövessék is példáját. Az egykori munkahelyek, a Balassi Gimnázium, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium, a Kiss Árpád Általános Iskola és a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola képviselői is gratuláltak az ünnepeltnek.

Végül Zoli bácsi „szíve csücske”, a Balassagyarmati Dalegylet énekelt köszöntőt. Sőt a mester újra a karnagyi pulpitushoz lépett, és a zeneiskola tanáraiból és diákjaiból álló kamarazenekar kíséretével elvezényelte Mozart Nocturne-jeit, majd a kórus Réti Zoltán saját művét, a Fasang Árpáddal közösen feldolgozott „Palóc népdalok”-at énekelte, amellyel huszonnégy esztendővel ezelőtt búcsúzott tőlük.

Az ünnepség záróakkordjaként Balassagyarmat polgármestere fejezte ki jókívánságait a város díszpolgárának, és nyújtott át virágot a mester feleségének is, aki támogató szeretetével, hűségével legalább annyira részese az életút sikerének. Amellett, hogy igazi tömegrendezvénynek tűnt ez az egyébként igen családias, meghitt és könnyed hangulatú ünneplés, számos levél is érkezett, amelyek közül kettőt olvastak fel. Fabiny Tibor professzor úr baráti köszöntését Ember Csaba igazgató, Medgyessy Péter miniszterelnök méltató sorait pedig Urbán Árpád országgyűlési képviselő ismertette.

Bartha István

::Nyomtatható változat::