A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

EvÉlet fórum a Teológián: dr. Szentpétery Péter, dr. Drenyovszky Irén, T. Pintér Károly és dr. Tamasi József

Indulatoktól sem volt mentes az Evangélikus Élet immár harmadik – ezúttal a természetgyógyászatról rendezett – nyilvános fóruma, amelyre május 16-án délután került sor az Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében, mintegy félszáz olvasó, érdeklődő – szakember és laikus – jelenlétében. Az estébe nyúló dialógus során a meghívott vendégek és az „EvÉlet-olvasók” részéről megfogalmazott orvosi és teológiai álláspontok gyakran igen élesen ütköztek. A fórumbeszélgetés apropóját egyébként az adta, hogy egyházunk hetilapja néhány hónapja – a Béres Rt. után – helyt ad hasábjain az Ormos Intézet fizetett hirdetéseinek is, melyekben gyakorta szó esik természetgyógyászati módszerekről és azok kedvező hatásairól. Jóllehet a hirdetők a kiadóval szerződnek, a szerkesztőségbe érkezett tiltakozó levelek indokolták a "szembesítést", a pro és kontra vélemények nyilvános vitáját.

A délután – a fórumbeszélgetés hagyományaihoz híven – áhítattal kezdődött, melyet dr. Szentpétery Péter teológiai tanár, szerkesztőbizottsági tag tartott Márk 7,31–37 alapján. Igehirdetésében elmondta: gyakran kérték Jézust arra, hogy csodával hitelesítse tanítását, ám Ő ettől sokszor húzódozott. Az evangéliumok azonban feljegyeztek néhány csodálatos esetet. Jézusnak semmiféle eszközre nem volt szüksége ahhoz, hogy a süketet hallóvá, a némát beszélővé, a vakot látóvá tegye – sem gyógyszert nem kellett felírnia, sem a kockázatok és mellékhatások veszélyeire figyelmeztetni „betegeit”.

Jézus sosem reklámozta gyógyító hatalmát, de hirdette: a betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek. Isten képes csak olyan csodát tenni, amely nyomán egyik napról a másikra más irányt vesz az ember élete. Jézus hitelesítette tanítását értünk szenvedett kereszthalála és feltámadása által, és ma is végzi gyógyító munkáját bennünk. A legnagyobb csoda, hogy az evangélium hallására süket és hirdetésére néma emberek hallóvá és beszélővé válnak – zárta szavait az igehirdető.

Az igei bevezetés után T. Pintér Károly főszerkesztő, a fórum házigazdája és moderátora köszöntötte a jelenlévőket, és felkérte dr. Tamasi József belgyógyász orvost, a Magyar Wellness Társaság alelnökét vitaindító előadásának megtartására.

Tamasi József elsőként a természetgyógyászat és a természetes gyógymódok rendkívül elterjedt voltáról és gyökereiről szólt. Kiemelte: a WHO jelentése szerint a világ lakosságának 80%-át e módszerek valamelyikével kezelik betegsége esetén.

Saját praxisában Tamasi doktor akkor alkalmaz alternatív (helyesebben komplementer, azaz kiegészítő) gyógymódokat, ha azok lehetségesek; hagyományos módszereket, terápiákat pedig akkor, ha azok szükségesek. Hazánkban egyébként jogszabály rendelkezik a természetgyógyászat gyakorlásáról, nem valami „illegális dologról” van tehát szó. Tény azonban, hogy Magyarországon nem oktatják egyetemi szinten az alternatív gyógymódokat. Különféle lobbi- és politikai érdekek is közrejátszanak abban, hogy a helyzet még nem kellően rendezett. Az 1997-es jogszabály ugyan felsorolja az alkalmazható módszereket, de a szakmai kontroll még korántsem érte el a kívánatos mértéket – hangsúlyozta.

A másik vitaindító előadásra dr. Drenyovszky Irén gyermekorvos, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának elnöke dr. Csáki Tünde evangélikus háziorvost kérte fel.

Ma a „csodák korát” éljük – kezdte a doktornő. – Akupunktúra, jóga, agykontroll, parapszichológia stb. kínálja magát a betegségéből gyógyulni vágyónak. Ám ezek a módszerek rendkívül sok bioetikai problémát vetnek fel. A ma emberében szomjúság él a titokzatos, a misztikus iránt, ugyanakkor tartja magát a hamis felfogás a „pénz, siker, egészség” életmeghatározó hármasáról. Életvitelünk azonban épp az ellenkező irányba mutat: egyrészt a helytelen táplálkozás, a stressz, a szenvedélybetegségek, másrészt pedig a bálványként tisztelt módszerek: a vegetarianizmus, a diéták, böjtök jellemzik életmódunkat. Úgy vélte: a keresztény embernek nagy körültekintéssel kell eljárnia, ha meg akar győződni arról: vajon minden jó-e, amit kínálnak. A különböző gyógymódok és módszerek sűrűjében csak az Ige tekintélye igazíthat el. A gyógyfüvek alkalmazása például elfogadható keresztény szemmel is, ám ha ezekhez különféle misztikus cselekedetek járulnak (például a gyógyteát holdtöltekor, varázsszavak mormolása kíséretében kell meginni), az már megengedhetetlen számunkra, hiszen az okkult gyökerű módszerek komoly veszélyeket rejtenek. Hasonlóképpen az asztrológia, a jóga, a reiki, a homeopátia, az agykontroll stb. mélyén is különféle vallásfilozófiai eszmék húzódnak.

Drenyovszky Irén az elhangzottakhoz hozzátette: a természetes gyógymódok az orvoslás részei, de minden esetben mérlegelni kell, hogy az adott eljárás Isten szerint való-e vagy sem.

Tamasi József ehhez csatlakozva megjegyezte: ki-ki meggyőződése szerint válasszon a módszerek közül, hiszen nem etikus orvos és módszer sajnos akad a hagyományos orvoslásban is. „Csirkefogók” itt is, ott is vannak, a nem orvos végzettségűekkel szembeni fenntartások viszont teljes mértékben érthetőek.

A vitaindító előadások után rövid szünet következett, majd a tulajdonképpeni fórumra, véleménycserére került sor. Sajnos valamennyi hozzászólás ismertetésére e helyütt nincs módunk, az alább említett kérdésekből és észrevételekből azonban talán érzékelhetőek a vita főbb irányvonalai.

Legelőször is a hirdetésekben is szereplő íriszdiagnosztika került szóba. Orvos és volt természetgyógyász olvasóink több – hajmeresztő – esetet soroltak, melyekben beteg emberek téves diagnózist kaptak állapotukról. Drenyovszky Irén és Tamasi József mindenesetre egyetértett abban, hogy az íriszdiagnosztika nem tudományos módszer, nem lehet belőle pontos diagnózist felállítani, az orvosi, műszeres vizsgálatot tehát semmiképpen sem helyettesíti. Tamasi József szerint csupán egy plusz információ szerezhető általa a betegről.

Ezen a ponton, az „érintettség okán” felszólalt Boldizsár Sándor, az Ormos Intézet főigazgatója, hiszen az ominózus módszer reklámja az általa vezetett intézet hirdetéseiben került olvasóink elé. Mint elmondta, náluk diplomás orvosok dolgoznak, akik nem ráolvasással gyógyítanak, hanem szakmai alapon álló módszerekkel, és céljuk a betegek életminőségének javítása. Az est folyamán megfogalmazott kritikákra kétféle módon válaszolt: egyrészt kérte a jelenlévőket, hogy látogassák meg az intézményt, és győződjenek meg az ott folyó munka mibenlétéről, másrészt felajánlotta, hogy leállítja az íriszdiagnosztikáról szóló hirdetések közlését, hiszen senki érzékenységét sem akarja sérteni. Ennél is tovább ment, mikor megfontolás tárgyává tette, hogy akár a módszer alkalmazását is megszünteti az intézetben.

Szeverényi János esperes felszólalásában rámutatott: az, hogy valami „mai”, nem lehet meggyőző érv, sem az, hogy sokan ezt vagy azt alkalmazzák. Úgy vélte: olyan érzékeny kérdésekkel, mint a természetgyógyászat, különösen is vigyázni kellene. Sok sarlatánság, téves magyarázat tapad hozzá, és ezért át kellene gondolni, hogy szabad-e vállalni a népszerűsítését. Tamasi József – mint az Ideál magazin szerkesztője – erre megjegyezte, hogy nem a reklámok hordozzák egy lap üzenetét.

A fórum ugyanakkor nem csupán a vélemények ütköztetésének terepe volt, hanem a személyes megszólalásoké is. Néhány olvasónk megosztotta a hallgatókkal gyógyulásának történetét, illetve bizonyságot tett a különféle okkult erők hatalmából való szabadulásáról.

A krónikás úgy véli, a tudósítás zárásaként igazán helytálló a gyakran használt fordulat: csak a fórumnak volt vége ezen az estén, a dialógusnak, a „két oldal” véleménycseréjének – őszintén reméljük –, nem. Célszerű lenne időről időre visszatérni a témára, hiszen (ahogyan Pintér Károly megjegyezte): a keresztény ember számára itt élet-halál, azaz üdvösségkérdésről van szó.

Kőháti Dorottya

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Élet

::Nyomtatható változat::