e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Egy sokak számára "leküzdhetetlennek" tűnő akadály, a templomlépcső

Meghökkentő illusztráció: kegyes templomi gyülekezet hívogatja énekével a Megváltó Jézust, aki a nyitott templomajtó előtt, a lépcső tövében rezignáltan így sóhajt: Jönnék én, de... – és karjával kerekes székének karfájára támaszkodik...

Andorka Eszter rajza ez, és az ötlet is tőle származott, hogy készüljön el a budapesti templomok akadálymentesítési szempontok szerinti felmérése. A Mevisz természetesen magáénak érezte a nemes küldetést, és 2003 tavaszán Benkovics Sándor vezetésével nekilátott a maga nemében páratlan munkának. A hiánypótló kiadványt júniusban közzé is tették „Templomlépcsők” címmel.

A füzet méretű jelentés ismerteti a vizsgálat tárgyát, az adatgyűjtés módszerét, grafikus és százalékos kimutatásokkal szemlélteti a – néhol bizony meglepő – eredményt. Mert mi más lenne, mint meglepő, ha válaszadók majd 60%-a feleli azt, hogy mindeddig „nem volt igény” az akadálymentesítésre. A tapasztalatok mégis inkább pozitívak, hiszen azt mutatják, hogy az „akadálymentesítési szándék” igen széles körben figyelhető meg Budapesten – persze csak akkor van okunk igazán az örömre, ha a szándékok gyakorlattá, járható úttá is válnak.

A kiadvány készítői a több mint 200 templom és a hozzájuk kapcsolódó épületek (lelkészi hivatal, gyülekezeti terem, mellékhelyiség stb.) felmérését egy vizuálisan jól áttekinthető táblázatba foglalták, felekezetek szerinti bontásban – hiszen nem csak az evangélikus templomok „háza táján” érdeklődtek a meviszes fiatalok.

A felmérés részét képezte 368 (17 és 86 év közötti) mozgássérült kérdőíves megkeresése is, az így kapott válaszok szintén elgondolkodtatóak. Például a megkérdezettek 41%-a menne templomba, ha akadálymentesen be tudna jutni; 28%-a pedig akkor, ha volna segítsége… „Uram, nincs emberem” – jut eszünkbe a bibliai ige, és jó, ha elgondolkozunk: mi mit tehetünk azokért, akiknek segítő kézre van szüksége?

A „Templomlépcsők” című kiadvány az említetteken túl tartalmaz még írásokat a jog és az építészet oldaláról is, valamint külön erénye a kihajtható, piktogramos térkép, amely útmutató lehet abban, hogy hova érdemes elindulni, ahol nem kell megközelíthetetlen akadályokba ütközni.

Figyelemre méltóak a kötet végén található Vallomások, illetve „A fogyatékosság és a Krisztus egyháza” című teológiai alapvetés is.

A füzet a Fővárosi Szociális Közalapítvány támogatásával jelent meg, és a Mevisz Üllői úti irodájának telefonszámán igényelhető: (06-1)317-1671.

Kőháti Dorottya

Regionális hozzárendelés: Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz)

::Nyomtatható változat::