Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3)

Szentháromság ünnepe után a tizenkettedik héten az Útmutató reggeli igéi Isten és az ő szolgája, Jézus csodálatos gyógyításairól szólnak. Az Úr szolgája szelíd és szabadító, aki nem ítélni jön, hanem vigasztalni és életeket meggyógyítani – még ma is! A süketnémát félrevonta a sokaságból, s isteni hatalmával nyitotta meg nyelvét és fülét. „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé” (Mk 7,37). Saul megtérése a Jézussal való személyes találkozás „következménye”. A felvillanó mennyei fény elvette három (!) napra a földi látását, hogy a hit szemével csak őreá nézzen! Anániás által visszanyerte szeme világát: „Az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” (ApCsel 9,17) Jézus a két vakot hitük alapján gyógyította meg: „Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: »Legyen a ti hitetek szerint!« (…) Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: »Sohasem láttak még ilyet Izraelben!«” (Mt 9,29.33). Mirjám Mózes ellen beszélt, ezért Isten poklossággal verte meg őt, de az Úr szolgájának közbenjárására meggyógyult, mert „így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4Móz 12,13). A holdkóros fiút a tanítványok kishitűségük miatt nem tudták meggyógyítani. „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.” (Mt 17,18) Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének; Jakab ezért ezt tanácsolja: „Imádkozzatok egymásért!” (Jak 5,13–16) Jézus Heródes előtt nem szólalt meg, és csodát sem tett a szeme láttára, mert Heródes érdeklődése nem volt őszinte, s mert kigúnyolta őt Galilea és Perea negyedes fejedelme, Keresztelő János gyilkosa (Lk 23,6–12)! Jaj annak az embernek, akiről már Jézus is lemondott! A felséges, de könyörülő Isten a tőle elpártolt embernek, aki a maga esze után járt, ezt mondja: „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt.” (Ézs 57,18) Ez a „mégis” a mi reménységünk alapja és külső-belső békességünk forrása. A kérdés csak az, hogy akarunk-e igazán meggyógyulni minden testi-lelki bajunkból, és megterem-e az ajkunkon mindezért a hála gyümölcse? Mi mindenért lehet dicsérnünk Isten irgalmát? „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” (Zsolt 103,2–4) S ha az Úr szolgája, akiben ő gyönyörködik, és akit Lelkével ajándékozott meg, a te megrepedt nádszál testedet nem törte össze, és füstölgő mécses lelkedet nem oltotta el, hanem megszabadított téged (amint e heti vezérigénkben megígérte), akkor „életfogytig” – tehát mindörökké: „Áldjad az Úr nevét, / őt áldja minden énbennem! (…) / Őt áldjad örökké! Ámen.” (EÉ 57,5).

Garai András

::Nyomtatható változat::