Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A minap a 3-as villamos megállójában várakozva megakadt a szemem egy anyukán és a kislányán. Az anyuka nagyon fiatal volt, ezért a szemlélő akár azt is gondolhatta, hogy ők ketten testvérek. Ám a gyermek tisztán érthető „nézd, anya!” felkiáltásokkal mutatott rá a világ ezer csodájára s a kettejük közötti viszonyra.

Igen, anya és leánya álltak ott a megállóban. A villamosnak se híre, se hamva sem volt. A kislány óvatosan lépkedett ide-oda, de közben gondosan ügyelt arra, hogy véletlenül se engedje el édesanyja kezét.

Szép pár voltak ők ketten, a fiatal anya s a még fiatalabb lánya. Az anya a távolt kémlelte, hogy közeledik-e a villamos, a kislánynak pedig egy plakátról a járókelőkre néző, vastagon kifestett nő képe kötötte le a figyelmét, aki egy erősen kivágott fehérneműt reklámozott. Aztán összetalálkozott a tekintetük. Egymásra mosolyogtak, és ez a mosoly egy kicsit a külvilágnak is szólt, hogy igen, még egy ilyen esős-ködös-rideg budapesti reggelen is lehet vidámnak lenni, ilyenkor is lehet egymást szeretni.

Az anya hirtelen lehajolt a lányához, s zsebkendőjével megtörölte az orrát – de olyan féltő gondoskodással, hogy attól azonnal minden hidegben várakozó szíve megmelegedett. Ahogy a gyermek mellé leguggoló, a sárral sem törődő anyuka finoman elvégezte az orrtörlés gyermekek számára sokszor nehézkes műveletét, abba talán még a képen figyelő nőalak is belepirult. Ő ugyanis hiába feszített óriásplakáton, kiszőkített és frissen ondolált hajjal, vastagon kifestett arccal egy nagyon csábosnak szánt kombinéban – meg sem tudta közelíteni annak az anyának a szépségét.

A kislánya orrát törlő anyuka abban a pillanatban ugyanis megtestesítette a természetes nőideált, mely piperecikkek, tűsarkok és mélyen dekoltált ruhák harsánysága nélkül is csodaszép. Szép, mert az élet óriásplakátjain hirdetett harsány és mesterkélt szépség helyett természetességet, békességet és harmóniát tud sugározni.

„Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke” – olvashatjuk Jeremiás próféta könyvében (33,6). Bizony, manapság igazi kincsnek számíthat a legparányibb esemény is, mely csöndes békességet nyújt nekünk a harsogó hétköznapokban. Még egy orrtörlés is… Ne feledjük a zsoltáros szavát: „…a jövő a béke emberéé!” (Zsolt 37,37b)

Chladek Tibor

::Nyomtatható változat::