Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Biblia gondolatvilága szerint a bölcsesség a spirituális tapasztalatok iránti vágy felébredésével és a legmagasabb rendű ismeret, az Istenről való tudás elkötelezett keresésével kezdődik. „A bölcsesség kezdete az Úr félelme.” A folytatást azonban a megszerzett tudásnak a gyakorlatban való alkalmazása teheti lehetővé. Ez az az út, amelyet Krisztus jelölt ki tanítványainak. Ezért amikor mestere hívására egy újabb tanítvány vág neki ennek az útnak, az mindig örömünnepet jelent a keresztény gyülekezet számára. Ilyen örömünnepre gyűlhettek össze a hívek az orosházi templomban január 6-án Nánai László Endre végzett teológus lelkésszé avatásán.

Az avatás szolgálatát Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, Ribár János, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese és dr. Cserháti Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének professor emeritusa végezte. Gáncs Péter személyes hangvételű igehirdetésében a napkeleti bölcsek példájával illusztrálta az újonnan avatott lelkész történetét és azt az utat, amely végül elvezette őt a lelkészi szolgálat vállalásához. Ők csak egyetlen módon bizonyosodhattak meg arról, hogy elméleti következtetéseik helyesek: hosszú útra kellett kelniük, hogy megláthassák, a feltételezett helyen valóban megszületett a világ Megváltója. A püspök felidézte a gyülekezet előtt azt a napot, amikor Nánai László azzal kereste fel őt, hogy sokfelé sok mindent tanult, de végül arra jutott, hogy az igazság felismerése csak akkor lehetséges, ha elméleti tudását a gyakorlatban is kipróbálja.

A teológia iránti érdeklődése már egészen fiatalon kialakult; az ifiórákon, a hit érlelődésének időszakában meghatározó szerepe volt akkori szegedi lelkészének, a hitben és tudásban egyaránt sokat adó példaképnek, Ribár Jánosnak. Később, teológiai tanulmányai során pedig egy korábbi szegedi lelkész, dr. Cserháti Sándor kísérte figyelemmel – iránymutató teológusi, lelkipásztori példájával elöl járva – a felkészülését.

László útja a lelkésszé avatásig nem volt nyílegyenes és töretlen. Teológusévei alatt és után a saját alkalmasságában való kételyei és belső vívódásai több vargabetűt is eredményeztek a sorsában, melyek külső szemszögből a kereső ember bizonytalan kerülőútjainak tűnnek. Ezeket bejárva a tudás birodalmának sokféle tartományában kutatta önmaga igazságát. E tapasztalatok segítették ahhoz a felismeréshez, hogy az igazság csak akkor lehet felszabadító, ha – saját személyiségén átszűrve – hitelesen megélt és másoknak is átadható életgyakorlattá válik. Tanult nyelveket, bölcsészetet, pszichológiát, filozófiát, jogtudományt, de az értelemadás belső kényszere és a hitigazságok hívása végül mindig visszaterelte a – több mint tizenegy éven át folytatott – teológiai tanulmányok és az egyházi szolgálat útjára. A keresés és a tudás halmozása nemcsak a szellemi horizontját szélesítette ki, hanem azt a belső bizonyosságot is megérlelte benne, hogy tudatosan dönthessen Krisztus útjának követése mellett.

A hittudományi egyetemen 2000-ben végzett, majd doktori tanulmányokat folytatott négy éven át. Teológushallgatóként Chicagóban, doktoranduszként pedig Săo Leopoldóban töltött egy-egy ösztöndíjas évet.

Január közepétől első szolgálati helyén esperesi segédlelkészként a lelkipásztori-tanítói szolgálat mindennapos gyakorlatában megtapasztalhatja tudásának valódi értékét, és átadhatja mindazt, aminek az igazságáról meggyőződött.

Petri Gábor

Regionális hozzárendelés: Orosházi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::