Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Érdekes, szokatlan összejövetelt tartottak június 10-én a Nógrád megyei Szügyi Evangélikus Egyházközségben: a gyülekezet lelkésze és lelkes segítői íjásznapot szerveztek az érdeklődőknek. A jó előre meghirdetett rendezvényre nemcsak gyakorló íjászokat, hanem minden érdeklődőt szeretettel hívtak és vártak, hangsúlyozva azonban, hogy keresztény összejövetelről van szó.

Bizonyára többen jöttek volna, ha nem esős időre ébrednek, de dél felé már így is sorban érkeztek az emberek. Amikor pedig híre ment, hogy a helyszínen derűsen süt a nap, egyre többen bátorodtak fel. Szép lassan negyvenhat főre bővült a lelkes csapat. Volt, aki „egyszerű” érdeklődőként érkezett, és voltak, akiket a közös szórakozás, a szabadidő hasznos eltöltésének lehetősége vonzott. De szép számban jöttek olyanok is, akik művelői a hagyományőrző íjászatnak – lelkészek és civilek egyaránt.

Változatos, tartalmas program várt mindenkire. Már reggeltől folyamatosan zajlott az íjászkodás a remekül kialakított helyszínen: szalmabálákra tűzött célokra lehetett lőni különböző távolságból.

Az együttlétet Blatniczky János Dániel lelkész – aki maga is kiváló íjász, egyben az egész rendezvény megálmodója és megvalósítója – áhítata alapozta meg. Ézs 44,22 és Gal 3,21 alapján egyebek mellett arról szólt, hogy milyen törékeny a hitünk. „Milyen kevés elég ahhoz, hogy meginogjunk, és ne higgyük el: ha az Úr támogatja törekvéseinket, megtalálja a módját annak is, hogy megfelelő körülményeket teremtsen!” – utalt a mostohán induló, végül mégis napsütéses időjárásra.

Az íjlövészet és oktatása mellett más programok is helyet kaptak. Az érdekeltek hasznos ismereteket szerezhettek az otthoni nyílvesszőkészítés mesterfogásairól, míg mások vetített képes előadás révén ismerkedhettek a hagyományőrző íjászat elméletével, történelmi hátterével.

A nagyszerű szervezést s a gyülekezet asszonyainak áldozatos munkáját dicséri, hogy a szabad levegőn való mozgástól alaposan megéhezett résztvevők jóízűen fogyaszthatták el a közös asztalnál az ebédre feltálalt, igazán finom halászlét és túrós csuszát. (Külön köszönet érte!)

A céllövőversenyre, a valóban profiknak ajánlott megmérettetésre délután került sor, amikor néhány résztvevőnek már el kellett indulnia visszafelé, azonban aligha távozott valaki is üres „tarsollyal”. A közös íjászkodás, a fegyverpróbák, az együttlét öröme egészen biztosan felejthetetlen mindenki számára, akárcsak a beszélgetések, a közös ebéd és a jó hangulat. Egy olyan nap élményei, amikor az Úr nevében gyűltek össze – egy kicsit másként.

Gyarmati Gábor

Regionális hozzárendelés: Szügyi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::