Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Járt-e már úgy, kedves Olvasó, hogy elbizonytalanodott egy-egy vallási-hitéleti kifejezés helyes írásmódját illetően? Talán még a helyesírási szabályzatot vagy valamelyik szótárt is felütötte, hogy eloszlassa kétségeit? Nos, ha így tett, valószínűleg csalódnia kellett: helyesírási szakkönyveink ugyanis igen ritkán igazítanak el ezekben az esetekben… Mit tegyünk hát, ha mégis választ szeretnénk kapni a kérdéseinkre?

Mindenekelőtt szögezzük le: A magyar helyesírás szabályai című kiadványtól – melyet a köznyelvben csak helyesírási szabályzatként emlegetünk – nem várhatjuk el, hogy minden problematikus esetre kitérjen. Szótári része is csupán néhány ezer nyelvi alakulatot tartalmaz – azokat, amelyeknek az írásmódja a legtöbb fejtörést okozza. A Magyar helyesírási szótárban, illetve az Osiris Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent Helyesírás című kötetben azonban már jóval több (az előbbiben mintegy 140 ezer, az utóbbiban 210 ezer) kifejezés között kereshetünk.

Tudnunk kell ugyanakkor azt is, hogy egy-egy tudományterület szakszókincsének írásmódjáról a szaknyelvi helyesírási szótárak adnak felvilágosítást. Például a mérnököknek, az orvosoknak, a vegyészeknek, a közgazdászoknak csak fel kell ütniük a saját szótárukat, és – nagy valószínűséggel – máris megtalálják benne a keresett kifejezést. Ám amint arra már lapunk hasábjain nem egy ízben kitértünk, a teológusoknak (és az egyházi nyelvhasználat kérdései iránt érdeklődő laikusoknak) nincs hová fordulniuk, mivel még nem készült el a helyesírási szabályzatuk és szótáruk. Ennek a problémának az orvoslására az utóbbi időben több megoldási kísérlet is született egyházunkban: cikkek, tanulmányok láttak napvilágot, melyek a szótár szükségességére hívták fel a figyelmet, illetve egy-egy esetben konkrét megoldási javaslatok is megfogalmazódtak. Hetilapunkban is olvashattak már az idegen eredetű vallási kifejezések, valamint a Szentháromság Isten személyeit helyettesítő névmások írásmódjáról. Nem véletlenül: olvasószerkesztő kollégámmal szívügyünknek tekintjük ezt a kérdést.

Katolikus testvéreink szintén felismerték az egyházi nyelvhasználat (és ezen belül a helyesírás) terén uralkodó kaotikus állapotokat, ezért – elsősegélyként – egy kis kiadványt állítottak össze. Az Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához című kötet a leggyakrabban előforduló vallási-hitéleti szavak megfelelő írásmódjához ad némi segítséget.

Hogyan is készült ez a füzetke? Az Új Ember szerkesztőségének munkatársai összegyűjtötték a legtöbb gondot okozó szavakat, kifejezéseket. Ezt a listát egy nyelvészekből, teológusokból, illetve a katolikus sajtó képviselőiből álló munkacsoport megvitatta. Végül a tanácskozás eredményeként létrejött szójegyzéket a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is véleményezte, majd a Szent István Társulat idén tavasszal kiadta.

Amint a szerkesztők a bevezetésben hangsúlyozzák, a szótár összeállításakor nem törekedtek a teljességre, hiszen munkájukat csupán az első lépésnek szánták: távlati tervük egy egyházi nyelvhelyességi kézikönyv megalkotása. A példaanyagban – egyebek mellett – kísérletet tesznek a különféle egyházszervezeti egységek, egyházi intézmények (egyházmegyék, plébániák, szerzetesrendek, templomok neve), illetve bizonyos teológiai fogalmak (eucharisztia/Eucharisztia, eszkatológia, Istenszülő stb.) írásmódjának rögzítésére. Amikor egy-egy alakulat helyesírásáról döntöttek, igyekeztek szem előtt tartani az akadémiai szabályzat előírásait, ám nem egy esetben tudatosan eltértek tőlük: például javasolják a szenttéavatás, nemkeresztény, krisztushívő formát. (Az Osiris-féle Helyesírásban – a szabályzattal összhangban – ezek a következőképpen szerepelnek: szentté avatás, nem keresztény, Krisztus-hívő.)

Bármennyire szerény is ez a kiadvány (az ára is az: mindössze 220 forintba kerül!), mindenképpen fontos mérföldkő lehet az egységessé válás felé vezető úton. Ugyanakkor bízunk benne, hogy ezek a törekvések nem maradnak csupán a katolikus egyházon belül, hanem szélesebb körre is kiterjednek majd. Jó lenne, ha a nyelvhasználati-helyesírási szabályozás párbeszédet indíthatna el a felekezetek között, melynek eredményeként egy egységes teológiai helyesírási szótár (egyházi nyelvhasználati kézikönyv) születhetne. Szép példája lenne az ökumenikus közeledésnek.

Győri Virág, az EvÉlet vezető olvasószerkesztője

::Nyomtatható változat::