A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Miskolcon született 1922. augusztus 20-án, államalapító Szent István király ünnepén. Az ősi családi hagyományokhoz hűen ő is a mérnöki hivatást választotta: Budapesten az építészmérnöki karon szerzett diplomát. Feleségével, Éva nénivel ötvenhét esztendeje hű társai egymásnak. A 127. zsoltár képével élve Vilmos bácsi „tegezében” két mérnök diplomás, Kossuth-díjas művész fiúval és hat unokával büszkélkedhet, ha netán „szóváltásba keveredne a kapuban”.

A Pesti Evangélikus Egyházzal való kapcsolata 1947-ben kezdődött, amikor az egyetemi énekkar feloszlatását követően új kórust keresett. Így lett a Lutheránia tagja. Tíz év elteltével, 1957-ben a gyülekezet presbiterévé választották. Egyházi szolgálatában meghatározó útravalóként tartja számon a testület beiktatásakor Ordass Lajos püspök Mt 5,13–16 alapján mondott igehirdetését: ti vagytok a föld sója…, a világ világossága…, a hegyen épült város…

Két presbiteri cikluson keresztül volt az egyházközség jegyzője, két és fél cikluson át pedig – 1991-től a mai napig – a felügyelője. Építészmérnöki szakértelmét örömmel és fáradhatatlan szolgálatkészséggel kamatoztatta a gyülekezet otthonául szolgáló, Krausz János, Pollack Mihály és Hild József építészek munkáját őrző műemlék épületegyüttes gondozásában. A gyülekezet elnökségében nyitott szívű, a régi értékeket hűen őrző, ám az újra fiatalosan fogékony társa lelkészeinek. Személyében egyesül a próbákban érlelt bölcsesség és az életvidám derű.

Az ember ritkán választhatja meg szabadon a vallását. Szüleim, nagyszüleim evangélikusok voltak; egyértelmű volt, hogy engem is evangélikusnak kereszteltek, illetve hogy ebben a szellemben neveltek. De én is ezt a vallást választanám, mert megadja mindazt, amire egy embernek szüksége van – még ha a saját harcát mindenkinek magának is kell megvívnia.

A Gondviselő jól „osztotta be” az elfoglaltságaimat; pontosan kiszámolta, hogy mikor kell felügyelőnek lennem, hogy az egyháznak mikor van szüksége a szolgálatomra, és hogy építészmérnökként mikor tudok az egyház segítségére lenni.

::Nyomtatható változat::