Hozzászólás a cikkhez

2008 a Bib­lia éve. Eb­ből az ap­ro­pó­ból kér­dez­tük Bándy Györ­gyöt, a po­zso­nyi Co­me­ni­us Egye­tem teo­ló­gi­ai fa­kul­tá­sá­nak ószö­vet­sé­ges pro­fesszo­rát, szá­má­ra mit is je­lent a Szent­írás.

Teo­ló­gus­ko­rom­ban Gáb­ris pro­fesszor, aki Po­zsony­ban az új­szö­vet­sé­gi tan­tár­gya­kat ok­tat­ta, ar­ra biz­ta­tott, hogy ne fél­jünk a Bib­li­á­nk­ban egyes szö­veg­ré­sze­ket alá­húz­ni, eset­leg az ol­dal szé­lé­re rö­vid jegy­ze­te­ket ír­ni. „Mi­nél több Bib­li­át ťel­hasz­nál­tokŤ, an­nál jobb” – szok­ta volt mon­da­ni. Én ed­dig vagy há­rom Bib­li­át „fir­kál­tam” össze.

Jó­ma­gam is ajánl­ha­tom min­den Bib­lia-ol­va­só­nak ugyan­azt, amit an­nak ide­jén a pro­fesszo­rom ne­kem aján­lott, hogy le­gyen író­esz­köz a ke­zünk­ben a Bib­lia ol­va­sá­sa köz­ben. Az így meg­je­lölt Bib­li­á­ban az em­ber sok­kal könnyeb­ben meg­ta­lál­ja azt, amit ke­res.

Ami­kor ószö­vet­sé­gi be­ve­ze­tést ta­ní­tot­tam, azt suly­kol­tam a hall­ga­tóknak, hogy a be­ve­ze­tés ta­nu­lá­sa nem he­lyet­te­sí­ti a Bib­lia ol­va­sá­sát, ha­nem ki­egé­szí­ti. Nem né­zek jó szem­mel azok­ra a teo­ló­gu­sok­ra, akik meg­ta­nul­ják ugyan a bib­li­ai ira­tok ke­let­ke­zé­si he­lyé­re és ide­jé­re vo­nat­ko­zó el­mé­le­te­ket, de sok „arany­mon­dást” nem tud­nak pon­to­san idéz­ni.

Lel­ké­szi szol­gá­la­tom kez­de­tén úgy gon­dol­tam, hogy a lel­kész­nek ugyan­úgy szük­sé­ge van lel­ki erőn­lét­re, mint a spor­to­ló­nak fi­zi­ka­i­ra. Ki­dol­goz­tam ma­gam­nak egy mód­szert – bel­ső hasz­ná­lat­ra bre­vi­á­ri­um­nak ne­ve­zem –, amely­nek se­gít­sé­gé­vel éven­te egy­szer el­ol­va­som a Szent­írást. Évek hosszú so­ra alatt bi­zo­nyá­ra csak „ra­gad rá” va­la­mi az em­ber­re! Ta­pasz­ta­lat­ból mond­ha­tom, hogy a pré­di­ká­ci­ók írá­sá­nál ez az „edzet­t­sé­gi ál­la­pot” na­gyon so­kat se­gí­tett. Kon­kor­dan­cia nél­kül is be­ug­ra­nak a pár­hu­za­mos he­lyek, és ki­sebb a ve­szé­lye an­nak, hogy egy alap­igét a Bib­lia szel­le­mé­vel el­len­té­te­sen ér­tel­mez­zen az ige­hir­de­tő.

Az el­múlt ti­zen­ki­lenc év­ben nem­csak hí­vő em­ber­ként és nem is csak lel­kész­ként fog­lal­koz­tam a Bib­li­á­val, ha­nem for­dí­tó­ként is. Ab­ban a meg­tisz­tel­te­tés­ben volt ré­szem, hogy el­nö­ke le­het­tem a szlo­vák öku­me­ni­kus for­dí­tó­bi­zott­ság ószö­vet­sé­gi cso­port­já­nak. Ha úgy tet­szik, a szlo­vák öku­me­ni­kus Bib­lia ószö­vet­sé­gi ré­sze ma­gyar em­ber ve­ze­té­sé­vel ké­szült. Ta­lán nem kell hang­sú­lyoz­nom, hogy ez ren­ge­teg mun­ká­val járt. Há­la Is­ten­nek, ta­valy de­cem­ber­ben ün­ne­pé­lye­sen át­ad­hat­tuk az öku­me­ni­kus Bib­li­át a ka­to­li­kus püs­pö­ki kar és az öku­me­ni­kus ta­nács kép­vi­se­lő­i­nek. Há­lás va­gyok a jó Is­ten­nek, hogy részt ve­het­tem eb­ben a mun­ká­ban. A for­dí­tás köz­ben az em­ber felfedezhet a szö­veg­ben olyan rész­le­te­ket is, ame­lyek egyéb­ként el­ke­rül­nék a fi­gyel­mét.

Úgy gon­do­lom, hogy mind­azok­nak, akik a Bib­li­á­val a mun­ká­juk­ból adó­dó­an fog­lal­koz­nak (lel­ké­szek, teo­ló­gi­ai ok­ta­tók s a töb­bi), szük­sé­ges, hogy a Bib­li­át ne csak „pro­fi­ként” ol­vas­sák (pré­di­ká­ció ké­szí­té­se­kor, exe­ge­ti­kai elő­adá­sok ki­dol­go­zá­sá­nál), ha­nem úgy is, mint „egy­sze­rű ha­lan­dók”, Is­ten né­pé­nek tag­jai. Ilyen­kor nem ne­künk kell ele­mez­nünk a Bib­li­át, ha­nem hagy­ni kell, hogy a Bib­lia „ele­mez­zen” min­ket.

Nem sze­ret­nék vé­ge­ze­tül ke­net­tel­jes vagy cu­kor­má­zízű sze­mé­lyes val­lo­mást ten­ni a Bib­li­á­ról. Tárgy­sze­rű­en csak ennyit: szá­mom­ra a Bib­lia min­den­na­pi lel­ki táp­lá­lék. Azért tar­tom Is­ten igé­jé­nek, mert nem le­het meg­un­ni, el­len­tét­ben annyi min­den más­sal. Azért is tar­tom Is­ten igé­jé­nek, mert olyan igaz­sá­gok van­nak ben­ne, ame­lyek em­be­ri agy­ból nem pat­tan­hat­nak ki. Azért is tar­tom Is­ten igé­jé­nek, mert mint for­dí­tó bi­zo­nyos szö­ve­gek­ben olyan kom­po­zí­ci­ós struk­tú­rá­kat fe­dez­tem fel, ame­lyek más iro­dal­mi mű­vek­ben nin­cse­nek.

Sz. P.

::Nyomtatható változat::