Hozzászólás a cikkhez

La­punk két olyan ese­mény­ről is be­szá­mol, me­lyet ez év ta­va­szán tar­tot­tak a né­met­or­szá­gi Holz­ha­us­en­ben. Az alábbiakban az eu­ró­pai ma­gyar evan­gé­li­u­mi if­jú­ság már­ci­us 17. és 21. kö­zött meg­ren­de­zett kon­fe­ren­ci­á­já­ról tudósí­tunk, amely­re Ma­gyar­or­szág­ról is uta­zott né­hány fi­a­tal; egyi­kük sze­mé­lyes hang­vé­te­lű be­szá­mo­ló­ját kö­zöl­jük.

Már­ci­us kö­ze­pén hat cso­dá­la­tos na­pot tölt­het­tem az eu­ró­pai ma­gyar evan­gé­li­u­mi if­jú­ság kon­fe­ren­ci­á­ján a né­met­or­szá­gi Holz­ha­us­en­ben. Fé­lel­me­im – ho­gyan fo­gok be­il­lesz­ked­ni egy új tár­sa­ság­ba, ahol sen­kit sem is­me­rek; el­fo­gad­nak-e; ki­is­me­rem-e ma­gam a hét elő­adá­sa­i­nak té­má­i­ban – már meg­ér­ke­zé­sem előtt, a má­sok­kal kö­zö­sen meg­tett úton, il­let­ve a kez­dő va­cso­rán el­il­lan­tak. Fel­sza­ba­dul­tan tud­tam be­szél­get­ni olyan em­be­rek­kel, aki­ket alig pár per­ce is­mer­tem, sem­mi­lyen fel­té­telt nem tá­masz­tot­tak ve­lem szem­ben, köz­vet­le­nek és ér­dek­lő­dők vol­tak. In­du­lás­kor véd­te­len­nek érez­tem ma­gam, s meg­ér­ke­zé­sem­kor vé­del­met lel­tem.

A kon­fe­ren­cia idei té­má­ja ez volt: A vi­lág jö­vő­je – glo­bá­lis fe­le­lős­sé­günk. A bib­lia­ta­nul­má­nyok so­rán és a négy fő elő­adás­ban e kér­dés szá­mos as­pek­tu­sát is­mer­het­tük meg, és ar­ról is hall­hat­tunk, hogy mit te­he­tünk kör­nye­ze­tünk meg­őr­zé­sé­ért. Én sze­mély sze­rint ren­ge­teg új in­for­má­ci­ót kap­tam ar­ról, ho­gyan mű­kö­dik vi­lá­gunk, mek­ko­ra a mi fe­le­lős­sé­günk, és ezen­túl igye­kez­ni fo­gok, hogy min­dent meg­te­gyek azért, hogy az utá­nunk jö­vő ge­ne­rá­ci­ók a mos­ta­ni­nál tisz­tább, egész­sé­ge­sebb vi­lág­ba szü­les­se­nek.

Mind­egyik elő­adónk – Kus­tár Zol­tán, Fa­za­kas Sán­dor és Joób Márk – előtt ne­héz fel­adat állt: egy igen­csak össze­tett és szer­te­ága­zó té­mát rö­vid idő alatt be­mu­tat­ni úgy, hogy az a la­i­kus szá­má­ra is jól ért­he­tő le­gyen. Ez, azt hi­szem, mind­hár­muk­nak re­me­kül si­ke­rült, nem kel­let­tek mé­lyebb elő­is­me­re­tek ah­hoz, hogy meg­ért­sük mondanivalójukat.

Kedd dél­után (a vál­to­zékony idő­ben sze­ren­csé­sen ki­fog­va a nap­sü­tést) el­lá­to­gat­hat­tunk Bra­un­fels­be, ahol a gyö­nyö­rű né­met táj mel­lett egy kas­télyt is meg­te­kin­tet­tünk, majd min­den­ki ked­ve sze­rint a bel­vá­ros­ban sé­tál­ga­tott, ká­vé­zott.

A kon­fe­ren­cia jó le­he­tő­sé­get adott a lel­ki épü­lés­re is az is­ten­tisz­te­le­tek­kel, es­ti áhí­ta­tok­kal, be­szél­ge­té­sek­kel, me­lyek az össze­tar­to­zás és a sze­re­tet él­mé­nyét nyúj­tot­ták. Nagy hang­súlyt fek­tet­tek a ze­né­re is, a gaz­dag ét­ke­zé­sek előt­ti és utá­ni ének­lé­sek, az áhí­ta­tok éne­kei és a va­cso­ra előt­ti kó­rus ki­elé­gít­het­te az ak­tív ze­né­re vá­gyók igé­nye­it is. A hét té­má­já­val kap­cso­lat­ban ál­ló es­ti prog­ra­mok pe­dig min­den kor­osz­tály­nak ta­nul­sá­go­sak, ér­de­ke­sek vol­tak, ki-ki meg­ta­lál­hat­ta ben­nük azt, ami ér­dek­li.

Ne­kem mint Ma­gyar­or­szá­gon élő ma­gyar­nak azon­ban a leg­na­gyobb él­mény még­is az volt, hogy be­pil­lan­tást nyer­het­tem ab­ba, ho­gyan él­nek más or­szá­gok­ban, mi­lyen kül­föl­dön ma­gyar­nak len­ni. Ren­ge­teg in­for­má­ci­ót kap­tam más or­szá­gok hely­ze­té­ről, más em­be­rek éle­té­ről, ar­ról, hogy mi­lyen prob­lé­mák van­nak a vi­lág­ban, ame­lyek fe­lett csak úgy át­siklunk a min­den­nap­okon… Pe­dig men­­nyi min­dent te­het az em­ber azért, hogy job­bá te­gye föl­dün­ket, amely nem a mi­énk, ha­nem gyer­me­ke­ink­től kap­tuk köl­csön!

Fan­tasz­ti­kus volt lát­ni, hogy a kis­gye­re­kek­nek tel­je­sen ter­mé­sze­tes az, hogy már a kez­de­tek­től fog­va két nyel­ven fo­lyé­ko­nyan tud­nak be­szél­ni, és meg tud­ják őriz­ni a ma­gyar­sá­gu­kat. A kon­fe­ren­ci­án moz­gás­sé­rült em­be­rek­kel is ta­lál­koz­tam, és so­kat ta­nul­tam ab­ból, hogy a csa­lá­di­as lég­kör­ben a se­gít­ség­nyúj­tás min­den­ki­nek ter­mé­sze­tes volt.

Ne­héz ki­emel­ni egye­sé­vel él­mé­nye­ket, ame­lyek meg­fog­tak, mert ezen a kon­fe­ren­ci­án részt ven­ni már ön­ma­gá­ban is él­mény, és az em­ber csak ak­kor tud­ja, hogy mi­lyen, ha ma­ga is át­éli. Ez a kis idő is ren­ge­te­get adott mind lé­lek­ben, mind az em­be­ri kap­cso­la­tok te­rén, és há­lát adok Is­ten­nek, hogy részt ve­het­tem ezen a találkozón, hogy ré­sze le­het­tem en­nek a nagy csa­lád­nak röp­ke egy hé­tig.

2009-ben ta­lán még az ide­i­nél is töb­bet kap­hat az, aki el­lá­to­gat ide, ak­kor lesz ugyan­is az öt­ve­ne­dik, ju­bi­le­u­mi kon­fe­ren­cia; eb­ből az al­ka­lom­ból még több, még szí­ne­sebb prog­ram vár majd a részt­ve­vők­re.

Ko­csis Krisz­ti­na

::Nyomtatható változat::