Hozzászólás a cikkhez

Gyak­ran ki­de­rül egy-egy szer­ve­zet­ről vagy kö­zös­ség­ről, hogy pa­pí­ron ugyan lé­te­zik, gya­kor­la­ti­lag azon­ban sen­ki nem tud a te­vé­keny­sé­gé­ről. Gyü­le­ke­ze­tünk ese­té­ben for­dí­tott a hely­zet. Hi­va­ta­lo­san se­ho­vá nem va­gyunk be­je­gyez­ve, egyik tör­té­nel­mi egy­ház­hoz sem, a gya­kor­lat­ban vi­szont élő, öku­me­ni­kus be­ál­lí­tott­sá­gú, pro­tes­táns kö­zös­ség va­gyunk, ma­gyar evan­gé­li­kus li­tur­gi­á­val, evan­gé­li­kus lel­késszel, zö­mé­ben ka­to­li­kus, re­for­má­tus és el­enyé­sző szá­mú evan­gé­li­kus, il­let­ve más fe­le­ke­ze­tű hí­vő­vel. Tag­ja­ink kö­zött meg­ta­lál­ha­tók az úgy­ne­ve­zett ’56-os ma­gya­rok; van­nak köz­tünk olya­nok, akik mun­ká­juk vagy csa­lá­di kö­te­lé­ke­ik mi­att ke­rül­tek Ber­lin­be, egy­re nagyobb szám­ban van­nak je­len az ösz­tön­díj­jal kint ta­nu­ló egye­te­mis­ták, il­let­ve azok a né­met anya­nyel­vű­ek is, akik va­la­mi mó­don kö­tőd­nek ha­zánk­hoz.

Min­den hó­nap má­so­dik szom­bat­ján, dél­után négy óra­kor ta­lál­ko­zunk an­nak a nyu­gat-ber­li­ni temp­lom­nak a ká­pol­ná­já­ban, ahol a már­tír evan­gé­li­kus teo­ló­gust, Di­et­rich Bon­hoef­fert is meg­ke­resz­tel­ték. Az is­ten­tisz­te­le­tek után min­dig al­kal­mat te­rem­tünk ká­vé, tea és né­mi ha­rap­ni­va­ló mel­let­ti be­szél­ge­tés­re. Kö­zös­ség­épí­tő prog­ram­ja­ink­hoz tar­toz­nak – töb­bek kö­zött – a meg­hitt han­gu­la­tú ad­ven­ti együtt­lé­tek és a gyü­le­ke­ze­ti ki­rán­du­lá­sok is.

Ma­gyar nyel­vű pro­tes­táns is­ten­tisz­te­le­tek a né­met fő­vá­ros­ban 1996 de­cem­be­re óta van­nak. Az el­ső is­ten­tisz­te­le­te­ket a Nyu­gat-eu­ró­pai Ma­gyar Nyel­vű Re­for­má­tus Lel­ki­gon­do­zó Szol­gá­lat min­dig más-más vá­ros­ból ér­ke­ző lel­ké­szei tar­tot­ták ha­von­ta egy­szer. A ber­li­ni szol­gá­la­tért azon­ban nem­csak őket il­le­ti kö­szö­net, ha­nem a pro­tes­táns el­kö­te­le­zett­sé­gű és öku­me­ni­kus be­ál­lí­tott­sá­gú, de vi­lá­gi szer­ve­zé­sű Eu­ró­pai Pro­tes­táns Ma­gyar Sza­bad­egye­tem ber­li­ni tag­ja­it is. Ők vol­tak a gyü­le­ke­zet ala­pí­tói, akik nem kis fel­ada­tot vál­lal­tak és vál­lal­nak ma is a kö­zös­sé­gi élet szer­ve­zé­sé­ben, az anya­gi és az egyéb ter­hek vi­se­lé­sé­ben.

1. óta Ber­lin­ben élő vagy Han­no­ver és Ber­lin kö­zött in­gá­zó lel­ké­szek vé­gez­ték a szol­gá­la­to­kat, két évig bap­tis­ta, két évig evan­gé­li­kus, két évig re­for­má­tus és im­már öt éve is­mét evan­gé­li­kus kon­fesszió sze­rint. Ho­gyan to­vább? Er­re a kér­dés­re még ke­res­sük a vá­laszt, mert ősz­től e so­rok író­ja – a je­len­le­gi lel­kész – csa­lád­já­val együtt Ma­gyar­or­szág­ra ké­szül.

A pro­tes­táns egy­há­zak­ra gyak­ran hasz­nál­juk az „alul­ról szer­ve­ző­dő” ki­fe­je­zést. Ha ezt to­vább le­het­ne fo­koz­ni, ak­kor azt mond­hat­nánk, hogy ránk ez ta­lán két­sze­re­sen is igaz. Kül­föl­di ma­gyar gyü­le­ke­zet­ként sem a ma­gyar­or­szá­gi, sem a né­met egy­há­zak­tól nem ka­punk anya­gi tá­mo­ga­tást, gyü­le­ke­ze­ti tag­ja­ink ado­má­nya­i­ból fi­zet­jük a ha­von­ta egy dél­után­ra ki­bé­relt evan­gé­li­kus Gru­ne­wald­kirche ká­pol­ná­ját, il­let­ve az idő­kö­zön­ként meg­hí­vott lel­ké­szek úti- és szál­lás­költ­sé­gét. Az itt szol­gá­ló lel­ké­szek mun­ká­ju­kat min­dig ön­ként, anya­gi ja­va­dal­ma­zás nél­kül vé­gez­ték.

Az utób­bi idő­ben a ber­li­ni né­met evan­gé­li­kus egy­ház a „jö­vő­ről” ren­de­zett kon­fe­ren­ci­ák­tól, az úgy­ne­ve­zett Zu­kunftskon­fer­en­zek­től volt han­gos. Eze­ken a gyű­lé­se­ken a – Magyarországon egy­há­zi szin­ten még ta­lán ke­vés­bé meg­ta­pasz­tal­ha­tó – ra­di­ká­lis meg­szo­rí­tó in­téz­ke­dé­sek­ről, a gyü­le­ke­ze­tek össze­vo­ná­sá­ról, a csök­ke­nő anya­gi for­rá­sok­ról volt szó. Az ott fel­vá­zolt „jö­vő gyü­le­ke­ze­te” sok pon­ton – pél­dá­ul az ön­kén­tes mun­ka­vég­zés­ben, a bü­rok­ra­ti­kus ap­pa­rá­tus le­épí­té­sé­ben és a csök­ken­tett inf­ra­struk­tú­rá­ban – kis gyü­le­ke­ze­tün­ket jut­tat­ta eszem­be.

Hogy mi­lyen lesz a jö­vő egy­há­za és gyü­le­ke­ze­tünk jö­vő­je, nem tud­juk. De hi­szem, hogy min­den ne­héz­ség el­le­né­re is rá­bíz­hat­juk ma­gun­kat a gond­vi­se­lő Is­ten­re, aki nemcsak múl­tun­kat és je­le­nün­ket lát­ja és for­mál­ja, ha­nem a jö­vőn­ket is.

Hein­richs Esz­ter

::Nyomtatható változat::