Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Útitárs
- 2008
- 2
- A berlini protestáns magyar gyülekezet
Hozzászólás a cikkhez
A berlini protestáns magyar gyülekezet
Gyakran kiderül egy-egy szervezetről vagy közösségről, hogy papíron ugyan létezik, gyakorlatilag azonban senki nem tud a tevékenységéről. Gyülekezetünk esetében fordított a helyzet. Hivatalosan sehová nem vagyunk bejegyezve, egyik történelmi egyházhoz sem, a gyakorlatban viszont élő, ökumenikus beállítottságú, protestáns közösség vagyunk, magyar evangélikus liturgiával, evangélikus lelkésszel, zömében katolikus, református és elenyésző számú evangélikus, illetve más felekezetű hívővel. Tagjaink között megtalálhatók az úgynevezett ’56-os magyarok; vannak köztünk olyanok, akik munkájuk vagy családi kötelékeik miatt kerültek Berlinbe, egyre nagyobb számban vannak jelen az ösztöndíjjal kint tanuló egyetemisták, illetve azok a német anyanyelvűek is, akik valami módon kötődnek hazánkhoz.
Minden hónap második szombatján, délután négy órakor találkozunk annak a nyugat-berlini templomnak a kápolnájában, ahol a mártír evangélikus teológust, Dietrich Bonhoeffert is megkeresztelték. Az istentiszteletek után mindig alkalmat teremtünk kávé, tea és némi harapnivaló melletti beszélgetésre. Közösségépítő programjainkhoz tartoznak – többek között – a meghitt hangulatú adventi együttlétek és a gyülekezeti kirándulások is.
Magyar nyelvű protestáns istentiszteletek a német fővárosban 1996 decembere óta vannak. Az első istentiszteleteket a Nyugat-európai Magyar Nyelvű Református Lelkigondozó Szolgálat mindig más-más városból érkező lelkészei tartották havonta egyszer. A berlini szolgálatért azonban nemcsak őket illeti köszönet, hanem a protestáns elkötelezettségű és ökumenikus beállítottságú, de világi szervezésű Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem berlini tagjait is. Ők voltak a gyülekezet alapítói, akik nem kis feladatot vállaltak és vállalnak ma is a közösségi élet szervezésében, az anyagi és az egyéb terhek viselésében.
- óta Berlinben élő vagy Hannover és Berlin között ingázó lelkészek végezték a szolgálatokat, két évig baptista, két évig evangélikus, két évig református és immár öt éve ismét evangélikus konfesszió szerint. Hogyan tovább? Erre a kérdésre még keressük a választ, mert ősztől e sorok írója – a jelenlegi lelkész – családjával együtt Magyarországra készül.
A protestáns egyházakra gyakran használjuk az „alulról szerveződő” kifejezést. Ha ezt tovább lehetne fokozni, akkor azt mondhatnánk, hogy ránk ez talán kétszeresen is igaz. Külföldi magyar gyülekezetként sem a magyarországi, sem a német egyházaktól nem kapunk anyagi támogatást, gyülekezeti tagjaink adományaiból fizetjük a havonta egy délutánra kibérelt evangélikus Grunewaldkirche kápolnáját, illetve az időközönként meghívott lelkészek úti- és szállásköltségét. Az itt szolgáló lelkészek munkájukat mindig önként, anyagi javadalmazás nélkül végezték.
Az utóbbi időben a berlini német evangélikus egyház a „jövőről” rendezett konferenciáktól, az úgynevezett Zukunftskonferenzektől volt hangos. Ezeken a gyűléseken a – Magyarországon egyházi szinten még talán kevésbé megtapasztalható – radikális megszorító intézkedésekről, a gyülekezetek összevonásáról, a csökkenő anyagi forrásokról volt szó. Az ott felvázolt „jövő gyülekezete” sok ponton – például az önkéntes munkavégzésben, a bürokratikus apparátus leépítésében és a csökkentett infrastruktúrában – kis gyülekezetünket juttatta eszembe.
Hogy milyen lesz a jövő egyháza és gyülekezetünk jövője, nem tudjuk. De hiszem, hogy minden nehézség ellenére is rábízhatjuk magunkat a gondviselő Istenre, aki nemcsak múltunkat és jelenünket látja és formálja, hanem a jövőnket is.
Heinrichs Eszter
::Nyomtatható változat::
|