Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Útitárs
- 2008
- 2
- Nagykorú lett az Oltszakadát és Kőbánya közötti testvér-gyülekezeti kapcsolat
„Egymás terhét hordozzátok…”
Hozzászólás a cikkhez
Nagykorú lett az Oltszakadát és Kőbánya közötti testvér-gyülekezeti kapcsolat
A 2004. decemberi népszavazás után a határ két oldalán sokak szíve telt meg szomorúsággal, netán haraggal is. Talán a mindennapok gondjai, bajai, örömei el is homályosítják kicsit, amit akkor sokkal élesebben láttunk. Egyre aktuálisabb azonban számba vennünk: magunk mit tehetünk azért, hogy a határon kívül rekedt testvéreinkkel szeretetben, lélekben egyek legyünk, és sajátos ajándékainkkal kölcsönösen gazdagíthassuk egymást.
Kőbányai evangélikusként nincs szükség komolyabb fejtörésre, ha valaki lehetőséget kíván keresni ahhoz, hogy tegyen valamit az erdélyi magyar testvéreinkkel való kapcsolat szorosabbá fűzésére. A dél-erdélyi Oltszakadát – ahol a lakosság aránya évszázadok óta változatlan – szórványmagyarságának evangélikus gyülekezetével tizennyolc éve létesítettünk kapcsolatot, ideje tehát, hogy nagykorúvá váljon kötelékünk is.
Az 1989-ben történt változások után számos magyar gyülekezet érdeklődése és felelősségérzete támadt fel Erdély iránt, és számos kapcsolatfelvétel történt. Ebben az időben talált egymásra a két lelkész, Fabiny Tamás és Kajcsa László, rajtuk keresztül pedig Budapest-Kőbánya és Oltszakadát evangélikus gyülekezete is. Kezdetben gyakran kalandos, akár kissé kockázatosnak is nevezhető utazások során erősödött a kapcsolat. Fabiny Tamás és Wiszkidenszky András gyakran személyes expedícióval építette a hidakat.
Lehetőség szerint igyekszünk az oltszakadátiakat anyagilag támogatni, de ugyanekkora figyelmet szentelünk a kapcsolatépítésnek is.
Számos kőbányai család számára jelentett életre szóló élményt a finnekkel közös oltszakadáti kirándulás, amikor a hívek a korábbi beszámolók után immár szemtől szembe találták magukat a távoli szórványmagyar közösség életének valóságával. A Szakadáton őrzött színes néphagyományok egyébként csaknem ugyanúgy jelen vannak, mint ahogy Vámszer Géza 1940-ben megjelent néprajzi tanulmányában (Egy Szeben megyei magyar szórvány) olvashatjuk.
A gyülekezet fiatal orgonistája, Konrád Lajos többször is megfordult a fóti kántorképzőben. Örömünkre szolgált, amikor tíz évvel később a szakadáti alsó tagozatos gyerekek magyar tanítója lett.
Mivel korábban a kapcsolat talán legfontosabb láncszeme a két lelkész szoros barátsága volt, és Kajcsa László Oltszakadátról Hosszúfaluba távozott, Fabiny Tamás pedig teológiai tanár, később az Északi Egyházkerület püspöke lett, a testvér-gyülekezeti kapcsolat ébren tartásához új lendületre volt szükség.
Évek teltek el találkozások nélkül, de Bolla Árpád és Wiszkidenszky András igyekeztek életben tartani a kapcsolatot. Aztán 2001 őszén új lelkészünkkel, Smidéliusz Andrással új útra indultunk, ami a régi kapcsolat feléledését is magával hozta. Orbán László lelkész és felesége, Bak Márta ugyancsak nagy szeretettel fogadtak, és a velük való barátság újabb találkozásokat szült, még az oltszakadáti presbitérium is meglátogatott minket. (Miután szinte mindannyian gazdálkodó, állattartó emberek, nehezen vállalkoznak ilyen hosszú útra.) Többen közülük először jártak Magyarországon. Lelkesítő volt velük járni a Parlamentben vagy a visegrádi várban. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy ezzel a kirándulással elérte élete célját.
A szakadátiak pásztorolását 2005 tavaszától Jakab István végzi; 2007-ben a kőbányai gyülekezet élére is új lelkész állt Benkóczy Péter személyében.
Szeretnénk fenntartani a személytől személyig, lélektől lélekig tartó viszonyt. Barátságunkkal, rendszeres jelenlétünkkel olyan kapcsolatra törekszünk, amely a szakadátiaknak is kedves. Idén nyáron Magyarországon a szakadáti gyerekekkel közös hittantábort szeretnénk szervezni. Ha a jövő nemzedékének kapcsolata erősödik, hosszú távon sem feledjük egymást.
Csepregi Gyula felügyelő (Budapest-Kőbánya)
::Nyomtatható változat::
|