Hozzászólás a cikkhez

Öröm­mel tet­tem ele­get a bé­csi ma­gyar gyü­le­ke­zet meg­hí­vá­sá­nak, hogy az idei öku­me­ni­kus ima­hét ke­re­té­ben a bécs-bel­vá­ro­si temp­lom­ban igét hir­des­sek.

Ki­csit fo­nák hely­zet, de előbb ju­tot­tam el a stutt­gar­ti, a gen­fi, az os­lói, a Săo Pa­u­ló-i, a cleve­landi ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek­be, mint a szom­szé­dos bé­csi kö­zös­ség­be. Ta­lán az élet más te­rü­le­tén is meg­esik, hogy a kö­ze­li­ek­re ke­ve­sebb fi­gyel­met szen­te­lünk, mint a tá­vo­li­ak­ra. Az oszt­rák fő­vá­ro­son gyak­ran csak át­uta­zunk, pe­dig min­den szem­pont­ból ér­de­mes meg­áll­ni. Van mit lát­ni a szom­széd­ban. Van mit ta­nul­ni a „só­go­rok­tól”, egy­há­zi vo­nat­ko­zás­ban is, be­le­ért­ve a ma­gya­rok kö­zött vég­zett lel­ki­gon­do­zói mun­kát.

Az Auszt­ri­ai Ma­gyar Evan­gé­li­kus Gyü­le­ke­zet nem ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett egy­ház­köz­ség. Ta­lán in­kább az Auszt­ri­á­ban élő, dol­go­zó ma­gyar evan­gé­li­ku­sok kö­zött vég­zett lel­ki­gon­do­zói szol­gá­lat­ról be­szél­he­tünk. A Bécs­ben élő több tíz­ezer – egyes becs­lé­sek sze­rint akár száz­ezer – ma­gyar­nak csu­pán tö­re­dé­ke szer­ve­ző­dik gyü­le­ke­zet­be. Az anya­or­szág föld­raj­zi kö­zel­sé­ge le­he­tő­vé te­szi a gya­ko­ri ha­za­u­ta­zást, így az eset­le­ges ott­ho­ni gyü­le­ke­ze­ti kö­tő­dés is meg­ma­rad­hat. De ugyan­ak­kor hi­á­ba vál­tak vir­tu­á­lis­sá a ha­tá­rok, a Laj­tán túl ma is kül­föl­dön va­gyunk. Olyan más, ide­gen nyel­vi és kul­tu­rá­lis kör­nye­zet­be ke­rü­lünk, ahol ko­moly igény tá­mad­hat az al­kal­mi lel­ki­gon­do­zói mun­ká­ra.

Soly­már Mó­ni­ka lel­kész­ Bécs­ben és Graz­ban tart rend­sze­re­sen ma­gyar nyel­vű is­ten­tisz­te­letet, de mun­ká­já­nak súly­pont­ja a sze­mé­lyes pász­to­ro­lás. Az Auszt­ri­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház meg­be­csü­lé­sét jel­zi, hogy fél­ál­lás­ban al­kal­maz­za a lel­kész­nőt, aki a kö­zel­múlt­ban a val­lás­pe­da­gó­gia te­rü­le­tén szer­zett dok­to­ri cí­met a bé­csi egye­te­men, ahol je­len­leg is asszisz­tens­ként dol­go­zik. (La­punk 2008 jú­ni­u­sá­ban kö­zölt in­ter­jút az ak­kor fris­sen dok­to­rált lel­ki­pász­tor­ral. A szerk.)

A ma­gyar gyü­le­ke­zet 1957 óta új­sá­got ad ki Má­so­kért Együtt (Ge­me­in­sam für an­de­re) cím­mel. A két­ha­von­ta meg­je­le­nő, nyolc­ol­da­las, szí­nes ké­pek­kel il­luszt­rált, igé­nyes la­pot mint­egy ezer­hat­száz cím­re kül­dik szer­te az or­szág­ban. Íme, egy kis íze­lí­tő An­dor­ka Ru­dolf fel­ügye­lő éves be­szá­mo­ló­já­ból, amely a lap de­cem­be­ri szá­má­ban je­lent meg:

– Bécs­ben és Graz­ban rend­sze­re­sek az is­ten­tisz­te­le­tek, al­kal­man­ként más vá­ro­sok­ban is van­nak szol­gá­la­ta­ink;

– a ka­zu­á­lis szol­gá­la­tok (es­ke­tés, ke­resz­te­lés, te­me­tés) biz­to­sít­va van­nak;

– a kö­zös­sé­gi együtt­lé­tek (gon­dol­ha­tunk itt az is­ten­tisz­te­le­tet kö­ve­tő „Kirchenc­afé”-ra, ba­rá­ti be­szél­ge­té­sek­re vagy akár szü­le­tés­na­pok ün­nep­lé­sé­re) erő­sí­tik a tag­ja­ink kö­zöt­ti össze­tar­tást, va­la­mint új ta­gok meg­je­le­né­sét te­szik le­he­tő­vé;

– jó az együtt­mű­kö­dé­sünk az Auszt­ri­ai és a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház­zal, szer­ves ré­szei va­gyunk a bé­csi egy­ház­ke­rü­let éle­té­nek;

– rend­sze­res kö­zös prog­ram­ja­ink van­nak más auszt­ri­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek­kel;

– kö­zös sop­ro­ni ki­rán­du­lá­sa­ink vol­tak a bé­csi sim­me­r­in­gi és a lin­den­gas­sei gyü­le­ke­ze­tek­kel;

– jó han­gu­lat­ban ün­ne­pel­tük az ara­tá­si há­la­adást az őri­szi­ge­ti ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­tel, majd a ter­mést kós­tol­gat­tuk az Irá­nyi-ház­nál;

– jó kap­cso­la­tot ápo­lunk a cser­ké­szek­kel és a Bé­csi Ma­gyar Is­ko­lá­val;

– si­kert ara­tott a Bé­csi Ma­gyar Ka­to­li­kus Egy­ház­köz­ség­gel és a Col­le­gi­um Hun­ga­ri­cum­mal kö­zö­sen szer­ve­zett, „Ko­ro­na, ke­nyér és ró­zsák” című ki­ál­lí­tá­sunk;

– lel­ké­szünk, Soly­már Mó­ni­ka si­ke­re­sen meg­véd­te dok­to­ri ér­te­ke­zé­sét, mely a kö­zel­jö­vő­ben könyv for­má­já­ban is meg­je­le­nik egy gött­in­ge­ni ki­adó­nál;

– kö­zös­sé­günk tag­jai se­gí­tik egy­mást, és a kö­zös mun­ká­ban ere­jük sze­rint részt vesz­nek;

– ez évi ha­gyo­má­nyos ad­ven­ti ren­dez­vé­nyün­ket kö­zö­sen szer­vez­tük a Bé­csi Ma­gyar Ka­to­li­kus Egy­ház­köz­ség­gel, a Bé­csi Ma­gyar Is­ko­lá­val és a Bé­csi Ma­gyar Cser­kész­csa­pat­tal, ven­dé­günk vol­t a sop­ro­ni Ber­zse­nyi Dá­ni­el Evan­gé­li­kus (Lí­ce­um) Gim­ná­zi­um és a gyer­gyó­szent­mik­ló­si Do­mo­kos Pál Pé­ter asszony­kó­rus.

Em­lí­tést ér­de­mel még a bé­csi ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet part­ner­kap­cso­la­ta a De­ák tér­rel. En­nek ele­ve­neb­bé té­te­lé­ről is tár­gyal­tunk a gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­jé­vel, An­dor­ka Ru­dolf­fal, aki­nek ko­moly De­ák té­ri gyö­ke­rei van­nak.

Gáncs Pé­ter

::Nyomtatható változat::