Hozzászólás a cikkhez

La­punk ha­sáb­ja­in ta­valy is kö­zöl­tünk be­szá­mo­lót a né­met­or­szá­gi Holz­ha­us­en­ben meg­ren­de­zett Eu­ró­pai Ma­gyar Evan­gé­li­u­mi If­jú­sá­gi Kon­fe­ren­ci­á­ról. Idén sem te­szünk más­képp: az aláb­bi­ak­ban egy if­jú részt­ve­vő az áp­ri­lis 4-e és 11-e kö­zött zaj­lott ren­dez­vé­nyen szer­zett él­mé­nye­it oszt­ja meg az ol­va­sók­kal.

Én ma­gam elő­ször jár­tam a kon­fe­ren­ci­án, és há­lá­val gon­do­lok vissza ar­ra, hogy nagy sze­re­tet­tel fo­gad­tak be ma­guk kö­zé a Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban élő test­vé­rek.

Az idei, ju­bi­le­u­mi össze­jö­ve­tel té­má­ja „Ott­hon – ide­gen­ben” volt. Eh­hez a ve­zér­gon­do­lat­hoz kap­cso­ló­dott az egész hét prog­ram­ja, me­lyet Joób Szi­lárd, a kon­fe­ren­cia if­jú­sá­gi lel­ké­sze ál­lí­tott össze. A dél­előt­tök fo­lya­mán Vi­rág Sán­dor sá­ros­pa­ta­ki re­for­má­tus lel­ki­pász­tor bib­lia­ta­nul­má­nyát hall­gat­tuk, mely Jó­zsef tör­té­ne­tén ke­resz­tül szólt Is­ten ve­ze­té­sé­ről.

Ez­után négy elő­adás bon­tot­ta ki az együtt­lét fő­ té­má­ját. Itt­zés Já­nos, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke azt vi­lá­gí­tot­ta meg, ho­gyan él­he­tünk ott­hon ide­gen­ben ke­resz­tény­ként és ma­gyar­ként. Gé­mes Ist­ván, a stutt­gar­ti gyü­le­ke­zet lel­ké­sze ar­ról be­szélt, ho­gyan pró­bált és tu­dott emig­ráns­ként ott­hont ta­lál­ni és te­rem­te­ni a kü­lön­bö­ző kon­ti­nen­sek ke­resz­tény gyü­le­ke­ze­te­i­ben. Ba­din Ádám rozs­nyói me­se­mon­dó-báb­mű­vész a fel­vi­dé­ki ma­gyar evan­gé­li­ku­sok ne­héz hely­ze­tét mu­tat­ta be. Dél­utá­non­ként az elő­adá­sok té­má­ját dol­goz­tuk fel ki­sebb cso­por­tok­ban.

Es­tén­ként kö­tet­le­nebb együtt­lé­te­ken is­mer­het­tük meg job­ban egy­mást: az if­jú­sá­gi es­ten a ko­ráb­bi évek né­hány tré­fás je­le­ne­tét ele­ve­ní­tet­tük fel, a Ki mit tud?-on iro­dal­mi, ze­nei elő­adá­so­kat hal­lot­tunk. Nem­csak a leg­ki­seb­bek, ha­nem az idő­seb­bek is nagy él­ve­zet­tel hall­gat­ták Ba­din Ádám­nak a pász­tor­fi­ú­ról szó­ló me­sé­jét, mely­nek sze­rep­lői a je­len lé­vő gye­re­kek vol­tak. Szá­mom­ra nagy él­ményt je­len­tett még a her­bor­ni ki­rán­du­lás, Gár­do­nyi Zsolt és Gár­do­nyi Dá­ni­el or­go­na­hang­ver­se­nye, és szí­ve­sen vet­tem részt az ének­ka­ri pró­bá­kon is.

A reg­ge­li ima­órák ve­ze­té­sét az idő­sebb kor­osz­tály tag­jai vál­lal­ták, az es­ti áhí­ta­to­kat pe­dig egy-egy fi­a­tal részt­ve­vő tar­tot­ta. Eb­ben is ki­fe­je­zés­re ju­tott a kon­fe­ren­cia több ge­ne­rá­ci­ót át­fo­gó és meg­szó­lí­tó ere­je. Nagy­csü­tör­tök es­te vi­gí­li­án em­lé­kez­tünk Jé­zus szen­ve­dé­sé­re, vi­rág­va­sár­nap és nagy­pén­te­ken pe­dig úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­le­ten ün­ne­pel­tünk együtt. Eze­ken az al­kal­ma­kon Gé­mes Pál, il­let­ve Men­ke Mag­dol­na lel­kész hir­det­te az igét.

Most, több hét táv­la­tá­ból is öröm­mel em­lé­ke­zem a nagy­he­ti kon­fe­ren­ci­á­ra. Is­ten­nek há­la, hogy meg­is­mer­ked­het­tem kül­föl­dön élő test­vé­rek­kel, hogy ve­lük tölt­het­tem ezt a he­tet, hogy eb­ben a kö­zös­ség­ben imád­koz­hat­tunk, éne­kel­het­tünk, hall­gat­hat­tuk az igét. A be­szá­mo­ló cí­mé­ben azt ír­tam: elő­ször jár­tam Holz­ha­u­sen­ben. Most azt te­szem hoz­zá: re­mé­lem, nem utol­já­ra.

Itt­zés Dá­ni­el (Bu­da­pest-Ke­len­föld)

::Nyomtatható változat::