Hozzászólás a cikkhez

Ez év ta­va­szán a Tü­bin­gen­hez kö­ze­li Win­nen­den vá­ros­ká­ban egy ti­zen­hét éves gim­na­zis­ta fiú ti­zen­hat em­bert, is­ko­la­tár­sa­it és ta­ná­rát lőt­te le, és vég­zett ma­gá­val is. A vé­res ese­mény meg­döb­be­nést vál­tott ki, so­kan kom­men­tál­ták azt, és tör­vény­mó­do­sí­tást is ered­mé­nye­zett. A ri­por­te­rek is­mé­tel­get­ték a so­kak­ban fel­me­rült szem­re­há­nyást: mi­ért en­ged­te Is­ten e tra­gé­di­át? Má­so­kat az a kér­dés fog­lal­koz­ta­tott, ho­gyan vál­ha­tott ez a fi­a­tal fiú – em­be­ri mi­vol­tá­ból ki­vet­kőz­ve – ilyen vé­reng­ző­vé.

A no­vem­ber 7–8-án Tü­bin­gen­ben meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia azt jár­ta kö­rül: ki­cso­da az em­ber? Szál­lá­sunk egy tü­bin­ge­ni if­jú­sá­gi szál­lá­son volt a Nec­kar fo­lyó part­ján. Az öt­ven­hét részt­ve­vő a fo­lyó­ra né­ző elő­adó­te­rem­ben ta­lál­ko­zott szom­bat reg­gel. A reg­ge­li áhí­tat­ban az em­ber ere­de­té­vel, a te­rem­tés igé­jé­vel fog­lal­ko­zott Sa­u­er­we­in Ti­bor, a gyü­le­ke­zet tag­ja. Gé­mes Ist­ván lel­kész teo­ló­gi­ai elő­adá­sa az óko­ri fi­lo­zó­fi­ai meg­ha­tá­ro­zá­so­kon át a je­len­kor em­ber­fo­gal­ma­it vá­zol­ta fel. A sok kö­rül­írást és ke­re­sést Pi­lá­tus sza­va fog­ja össze, aki a meg­kín­zott­ban az Is­ten-kép­mást fel­is­mer­te: Jé­zus az em­ber, ec­ce ho­mo. Ő az Em­ber, aki­nek ké­pe a bűn­be­esett em­be­ren új­ra ki­áb­rá­zo­lód­hat.

Ebéd után vá­ros­né­zés volt a tü­bin­ge­ni öreg­di­ák, Gé­mes Ist­ván ve­ze­té­sé­vel. Meg­ha­tód­va hall­gat­tuk az Evan­gelis­ches Stift, a teo­ló­gi­ai sze­mi­ná­ri­um tör­té­ne­tét, ahol az el­múlt öt­száz év alatt mint­egy nyolc­száz ma­gyar di­ák érez­het­te sa­ját­já­nak a re­for­má­ció gon­do­la­ta­it.

Dél­után a – Mol­nár Csil­la ta­nár­nő ál­tal mo­de­rált – „El­iga­zo­dás az em­ber­va­don­ban” cí­mű ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés osz­tot­ta meg a vé­le­mé­nye­ket. Ku­ta­tó­or­vos, ag­rár­mér­nök-hallgató, lel­ki­pász­tor és vál­lal­ko­zó, fog­or­vos­nő és gim­ná­zi­u­mi ta­nár ta­pasz­ta­la­ta­it és ál­lás­fog­la­lá­sa­it hal­lot­tuk. Az élénk vé­le­mény­cse­re to­váb­bi két-há­rom évi kon­fe­ren­ci­á­nak tud­na alap­té­mát ad­ni. A va­do­nat­új, mo­dern ebéd­lő­ben a bő­sé­ges va­cso­ra mel­lett foly­ta­tód­tak a ke­rek­asz­tal­nál hal­lott vé­le­mé­nyek­hez kap­cso­ló­dó be­szél­ge­té­sek.

A mé­lyen­szán­tó té­mát még kö­ze­lebb hoz­ták Sa­u­er­we­in Ilo­na és tár­sai: az Ady vá­gya­ko­zó sza­va­i­val – „Len­nék va­la­kié!” –kez­dő­dő iro­dal­mi es­ten Re­mé­nyik Sán­dor, Áp­rily La­jos, Scholz Lász­ló, Sza­bó Lő­rinc, Jó­zsef At­ti­la, Gyó­ni Gé­za, Szent-Györ­gyi Al­bert és Túr­me­zei Er­zsé­bet ver­se­it ad­ták elő.

Be­ne­dek Szil­vesz­ter áhí­ta­tá­ban a 8. zsol­tár kér­dé­sé­re – „Mi­cso­da az em­ber?” – tag­lal­ta a te­rem­tés után ka­pott fel­ada­tot: őriz­ni és gon­doz­ni a föl­det, ami öko­ló­gi­ai fel­adat is, egy­ben az em­be­ri­ség fenn­ma­ra­dá­sá­nak fel­té­te­le.

Reg­gel Si­mon Sán­dor a „Min­den sza­bad né­kem” ho­gyan­já­ról szólt, és elő­ad­ta, ho­gyan fej­lőd­he­tett tra­gé­di­á­vá a win­nen­de­ni fi­a­tal­em­ber éle­te. Csa­lád­já­ban ma­gá­ra ma­rad­va – a szü­lők el­fog­lalt­sá­ga mi­att – lel­ki táp­lá­lé­ká­vá vált a té­vé, a vi­deó; osz­tály­tár­sa­i­val nem ta­lált szót, ki­re­kesz­tet­ték, de va­la­hogy még­is ki akart tűn­ni tár­sai kö­zül. Mi­vel nem ta­pasz­talt sze­re­te­tet mint em­ber, és ő sem adott sze­re­te­tet, nem ta­lált más for­mát a ki­tö­rés­re.

A va­sár­nap dél­előt­ti elő­adás­ban dr. Se­res Zsu­zsan­na ve­ze­tett ben­nün­ket az ókor­tól a je­len­ko­rig a „Mennyi­re sza­bad az em­ber a de­mok­rá­ci­á­ban?” kér­dés­re ke­res­ve a vá­laszt. Szók­ra­tész­től idé­zett zá­ró­sza­vai, azok mai tár­sa­da­lom­ra pon­to­san il­lő meg­fo­gal­ma­zá­sa mind­nyá­jun­kat el­gon­dol­koz­ta­tott.

Ebéd után Bad Canns­tatt­ba, Stutt­gart elő­vá­ro­sá­ba tér­tünk vissza, ahol az úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­le­ten Szed­lák Ti­bor sváj­ci re­for­má­tus lel­kész hir­det­te az igét. A szép­szá­mú, mint­egy száz­húsz fős gyü­le­ke­ze­tet meg­hök­ken­tet­te a „kép­vi­se­lő­tár­sa­im a tisz­telt ház­ban” meg­szó­lí­tás. Pe­dig ez em­lé­kez­te­tő volt az em­ber­nek a te­rem­tés­ben ka­pott lé­nye­gé­re, fel­ada­tá­ra: Is­ten ké­pé­re te­rem­te­tet­tünk, őt kép­vi­sel­jük te­hát, és az Is­ten há­zá­ban gyűl­tünk össze.

Szor­gos ke­zek ren­dez­ték be a gyü­le­ke­ze­ti ter­met és te­rí­tet­tek sze­re­tet­ven­dég­ség­re, mely­nek so­rán a Kál­vin-év ke­re­té­ben ve­tí­tett ké­pes elő­adá­son kap­tunk ké­pet a re­for­má­to­rok éle­té­ről, dis­pu­tá­i­ról és a re­form­ko­ri ta­nok ki­ala­ku­lá­sá­ról. A „ket­tős pre­des­ti­ná­ció” ta­na mi­att ag­gó­dó­kat az elő­adó, Szed­lák Ti­bor lel­kész em­lé­kez­tet­te Is­ten­nek a Bib­li­á­ban 365-ször, te­hát min­den nap­ra meg­ta­lál­ha­tó fel­szó­lí­tá­sá­ra: ne félj!

Bonnyai Ba­lázs

::Nyomtatható változat::