e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Három éve kezdték meg Baranyában a civil szervezetek, az egyházak és az önkormányzatok dialógusát – Platthy Iván kormányfőtanácsos javaslatára – olyan kérdésekről, amelyekben az egyházak közfeladatok megoldásában vállalnak szerepet. Így került sor a közoktatás, majd a kisebbségek helyzetének a megvitatására. Idén az egyházi feladatvállalás jelentőségét az is kiemelte, hogy az eseményre templomban került sor. Az evangélikus környezet jelzésértékű volt: Pécsett ugyanis már hagyománya van a gyülekezet és az önkormányzat közös gondolkodásának, cselekvésének. A helyszínválasztás ugyanakkor a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a mai magyar társadalom iránti felelősségérzetét is hangsúlyozta.

A beszámolók élére kívánkozik id. Balog Zoltán református igazgató lelkész (Iszákosmentő Misszió) bizonyságtétele. Ő személyében is megtestesítője az együttműködésnek, hiszen lelkészként részt vesz a civil szervezetek munkájában: az 1877-ben alakult alkoholellenes mozgalom, a Kék Kereszt, valamint a Józan Élet hazai egészségvédelmi tömörülés egyik vezetője. Az ő szájából – egy harmincágyas, alkoholbetegeket gyógyító intézményt is vezet Dömösön – hitelesen hangzott az arra a veszélyre való figyelmeztetés, mely szerint az egyház társadalmi szerepvállalása elterelheti energiáit az evangélizációtól, pedig csak a megtérés, a hit, az új élet szabadíthat meg tartósan a szenvedélyek rabságából.

Ifi Géza plébános (Kaposvár) és Molnár Géza intézményvezető (Kecskemét) a katolikus Magyar Karitász-szolgálat egyes elemeiről szóltak. Előbbi színes előadásában kiemelte, hogy a korai keresztények már a Római Birodalomban – mai szóhasználattal élve – ökumenikusan, vallási és szociális korlátok nélkül végezték a karitatív munkát. Molnár Géza a Rév – Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat tevékenységéről szólt, amely immár nyolc városban működik.

A nemzetközi tapasztalatok – konkrétan a skóciai modell – a konferencia egyik legtartalmasabb blokkját jelentették. Az alapinformációkat Kenneth MacKenzie lelkipásztortól (Budapesti Református Skót Misszió) kaptuk meg. Az egyházi szociális tevékenység nagyságrendjére jellemző, hogy évi negyvenmillió fontot igényel, s ennek 97 százalékát az állam nyújtja. De az egyházra, a hívekre háruló 1,2 millió font is jelentős összetevő. A munkán keresztül szembesül a szekularizált társadalom az egyház értékeivel. Az egyház feladata a partnerség, a helyi és az országos kormánnyal, a civil és az önkormányzati szférával. Skóciában az elmúlt két évtizedben jelentős szerepet játszott az egyház az ötmilliós ország nemzeti identitásának erősödésében. Ennek is köszönhető, hogy a közelmúltban, háromszáz év után, bizonyos átruházott jogokkal újra működhet a skót parlament. Ennek előfutára az évente nyolc napot ülésező egyházi közgyűlés volt.

Pángyánszky Ágnes pilisi lelkész hat hetet tölthetett Skóciában, a Civil Társadalmat Fejlesztő Iroda ösztöndíjával. Pilisre ezres nagyságrendben költöznek családok a fővárosból. Glasgow-ban azt is tanulmányozta, hogyan segítheti az egyház a helyi közösségekbe való beilleszkedésüket. Ebben a nagyvárosban ugyanis jelentőssé vált a mobilitás. Az ipar hanyatlása miatt sokan elköltöztek, először chilei, majd koszovói menekülteket költöztettek a kiürült lakóhelyekre, azután ők is hazatértek. Ekkor lett Glasgow az Egyesült Királyságba érkező menekültek állandó központja. Jellemző, hogy skót egyházi teremben működik a Glasgow-i Önkéntes Szervezetek Tanácsa, lelkészi elnökkel. A civil összefogásnak, az idegengyűlölet fékezésének, a helyi hálózatok kiépítésének legtöbbször egyházi emberek a katalizátorai, és egyházi épületek adnak otthont a kezdeményezéseknek. Mint előadásában említette, meglepte, hogy ezek az emberek sohasem politizáltak; a segítségnyújtás belülről fakadó igénye volt a meghatározó számukra, mivel a menekültben felismerték a hozzájuk érkező Jézust.

A skót blokkot Csanády Dániel, a programiroda vezetője zárta fontos információkkal. Előadása vigasztaló is volt: nincs okunk a csüggedésre, ha még nem tartunk ott, mint az Egyesült Királyságban, hiszen az angol jótékonyság hagyományai 1601-re, I. Erzsébet úgynevezett szegénytörvényeire nyúlnak vissza. Nálunk csak 1997-ben született meg a közhasznú szervezeteket segítő nonprofit törvény. 44 000 ezer skóciai civil szervezetből 27 000 a közhasznú, 5000 az egyházi civil szervezet; 86 százalékuk helyi szinten működik, 46 százalék pedig kifejezetten szociális célú. Jelentős a munkaerőigény, százezer hivatásos fizetett alkalmazott és háromszázezer állandó önkéntes dolgozik a szervezetekben. Az önkormányzatiságot erősítette, amikor a bonyolult rendszert valódi reformmal átláthatóvá tették. Ma mindössze 32 önkormányzat működik Skóciában (nálunk 3200 a településeken), de ezek igen erősek.

A hazai állami oldalt Bíró Boldizsár minisztériumi főcsoportfőnök előadása ismertette. Lényegében azokról a meglévő és tervezett programokról szólt, amelyek révén az állam enyhíteni kívánja a szociális feszültségeket, javítani az egészségügyi ellátást, elősegíteni a családok életének jobb minőségét. Ezeket csak üdvözölni lehet, a konferencia viszont megerősítette, hogy bármennyire alapvető az állami szerepvállalás, az anyagi erőforrások növelése, ezek hatékonysága nem képzelhető el a civil szféra aktivitása nélkül. Különösen jelentős mindenütt a helyi adottságokat figyelembe vevő összefogás, többek között a településen működő gyülekezetek, lelkészek, gyülekezeti munkások közreműködésével.

Pécs jó példa erre, tudtuk meg dr. Mikoly Lilian szociálpolitikai osztályvezető „Az önkormányzatok és az egyházi szervezetek együttműködése Pécs városában” címmel tartott, informatív előadásából.

A sok örvendetes konkrétum mellett bőven esett szó a hiányosságokról és az evangéliumi üzenet mélyebb rétegeiről. Időszerű gondok, a jászladányi és paksi romaproblémák, a fiatal katonák öngyilkossága, a fogyatékkal élőket sújtó intolerancia, a drogfüggők számának növekedése stb. sajátosan erősítik a krisztusi életpélda, az áldozatvállaló szeretet időszerűségét. Az irgalmas samaritánus példázata – hallottuk – a 21. században is releváns. Ez a század az egyházi élet, így az igehirdetés hagyományos értékeinek a megőrzése mellett a lelkigondozás százada lesz.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::