Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A Petõfi Irodalmi Múzeum szeptember 24-én emlékezett meg az 1848-49-es szabadságharc vezérének kétszázadik születésnapjáról. Minthogy a jeles elõadók megállapítása szerint Kossuth Lajos személyérõl eddig nem született igazi nagy alkotás sem versben, sem prózában, ezért a Múzeum az évszázad legnagyobb szónokaként méltatta Kossuth apánkat.

A kortársat, Kossuth Lajos hívét, Vajda János költõt idézte mûvészi elõadásban Hegedûs D. Géza színész. Aki csak annyit közöl, hogy Kossuth korának legnagyobb szónoka volt, az keveset mond. Felhívásait olvasva nem is értjük, mivel érte el a hatását. Személyisége, megjelenése, elõadása volt igézõ. Csorba László történész, a Római Magyar Intézet igazgatója szintén Kossuth szónoklatainak titkát igyekezett megfejteni. Méltatta kivételes nyelvtehetségét: a latinon kívül jól tudott németül, franciául, angolul, de még törökül is tanult. Lefordította Shakespeare Macbethjének elsõ felvonását. Szónoklatait gyönyörû angolsággal mondta el, amellyel késõbb megnyerte magának amerikai hallgatóságát is. Azonban mint arra Csorba László rámutatott a köznapi beszélgetésben nem brillírozott. A történész a továbbiakban Kossuthnak Columbus városában (Ohio), a szenátus elõtt elmondott nagyhatású beszédét elemezte.

Az évforduló tiszteletére szeptember 25-26-án a Magyar Történelmi Társulat több jelentõs tudományos intézmény támogatásával Debrecenben rendezett tudományos konferenciát Kossuth Lajos és kora címen.

Az evangélikus Görgey Artúr unokaöccse, Görgey Gábor miniszter bevezetõjében méltatta azt, hogy a kicsiny magyar nemzetnek mennyi nagysága született, akiket véleménye szerint nem szabad kijátszanunk egymás ellen. A debreceni Egyetem rektora, Nagy János üdvözlõ szavai után a cívis város polgármestere, Kósa Lajos fejtette ki illõ lokálpatriotizmussal azt, hogy Debrecen Kossuth Lajos városa. A szabadságharccal kapcsolatban lett világhírû ez a város, a forradalom egykori fõvárosa, ahol a Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozatát kihirdették. A jelenlévõk élénk helyeslése mellett a polgármester javasolta, hogy az egyetem kapja vissza Kossuth Lajos nevét.

Kosáry Domokos, akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat elnöke fiatalos tûzzel ítélte el azokat a fércmûveket, amelyek annakidején politikai érdekbõl, hitvány, szolgai hízelgésbõl félrevezették a közvéleményt Kossuth Lajos megítélésében is, háttérbe tolva nemes alakját, hogy a szovjet megszállóknak kedvében járjanak.

Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, számos tanulmány, köztük A szabadságharc hadtörténete címû könyv szerzõje Kossuth és a hadsereg címû elõadásában kiemelte azt a bizalmat, amelyet a nép Kossuth Lajosba vetett. A legnagyobb gondot Kossuth számára az újonnan felállított hadsereg fõvezérének megválasztása jelentette. Eredetileg Bem Józsefet választotta ki, és Görgey Artúrt a hadügyminiszteri tisztséggel kívánta megbízni. Bem azonban Erdélyben volt, ezért lett Görgey a fõvezér. Vetter Antalt, Mészáros Lázárt, majd a késõbb minden szempontból alkalmatlannak bizonyult Dembinszky Henriket nevezte ki erre a meghatározóan fontos tisztségre. Kossuth lelkiismeretességét dicséri, hogy hadügyi képzettség nélkül nem vette át õ maga a döntõ fõvezéri feladatkört.

Ezek után Hermann Róbert bemutatta saját, ez alkalomra megjelentetett gyönyörû kiállítású könyvét. A Kossuth Lajos és kora címû kötet képanyaga a Magyar Nemzeti Múzeum eddig kiadatlan anyagából tesz közkinccsé egy válogatás. A szerzõ megállapította, hogy noha Kossuth Lajos munkásságát az elvárható bírálattal illeti, az kétségtelen, hogy Kossuth a XIX. század legnagyobb hatású politikusa volt.

A konferencia második napjának utolsó elõadójaként a Római Magyar Intézet igazgatója az öreg Kossuthról olaszországi éveit elevenítette fel. Igyekezett megcáfolni azt az állítást, hogy az emigrációból nem lehet befolyásolni az ország politikáját. Véleménye szerint Kossuthnak igenis jelentõs hatása volt a magyar politikára olaszországi tartózkodása idején is. Kosáry Domokos záró elõadását azzal kezdte, hogy volna még mit beszélni. Érdekes kérdést tett fel: Miben különbözött Kossuth Lajos egyénileg kora politikai elitjétõl? Rámutatott Lónyay Gábor jelentõségére, valamint arra, hogy Kossuth tisztában volt a tömegkommunikáció jelentõségével. Teremtett magának szócsövet, amelyen az országban népszerûsíthette elveit. Ilyen volt többek között a Pesti Hírlap. Kossuth Lajosnak kivételes képessége volt arra, hogy sajátmagából és másokból is hatalmas energiákat szabadítson fel. Ezért nem helytálló ellenségeinek az a vádja, amely szerint nem mérte fel helyesen az erõviszonyokat. Világosan látott. Csakhogy nem tudta kiszámítani mert nem is lehetett , hogy milyen energiákat tud kihozni az emberekbõl.

Az evangélikus egyház közelgõ Kossuth-megemlékezésének szervezõi figyelemmel kísérték a magas színvonalú konferenciát, hogy tanulságait alkalmazhassák a kongresszuson.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::