Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2004
- 39
- Megújult világítótorony a Balaton partján
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Megújult világítótorony a Balaton partján
A Balaton partján álló templomaink és ott élő gyülekezeteink rendkívül fontos missziói feladatot látnak el. A nyári hónapokban benépesülő tóparti települések lelki otthont is adnak az istentiszteletekre betérő nyaralóknak. Balatonszepezden – ahol alig egytucatnyi evangélikust tartanak nyilván – ezért is tartották fontosnak, hogy templomrenoválásba kezdjenek. A munka befejeztével szeptember 19-én adtak hálát megújult templomukban.
Az ünnepi közgyűlésen Veress István, a Kővágóörs–Révfülöp–Kapolcsi Evangélikus Egyházközség helyettes lelkésze elmondta, hogy a 19. század első felében épült templom állapota annyira leromlott, hogy használata, fenntartása tehernek tűnt a kis fília tagjai számára.
A megszépült faluközpontban a romos épület nem tudta méltó módon hirdetni Isten dicsőségét. Reménytelennek tűnt a megújulás, de Isten emberi szíveket indított meg. Az országos egyháztól kapott hatmillió forintot önerőként felhasználva a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt pályázaton még feleekkora összeget nyertek el, majd az év végén megmaradt keretből további kétmilliót.
Ezekből a támogatásokból sikerült elvégezni a templomtorony keresztjének felújításától a talajvíz elvezetéséig szinte mindent. Még a rejtett fűtést is megoldották. Az impozáns kőkerítéssel pedig a műemlék templom környezetét is korhű módon állították helyre. Hamarosan elkészül a terméskőből épülő bejárat, valamint az esti díszkivilágítás is.
Az ünnepi istentiszteleten a megújult templom felszentelését Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte. A főpásztor Mt 17,4 alapján hirdette Isten igéjét. Ebben kifejtette, hogy emberi gondolkodás szerint a templom a legfeleslegesebb épület a világon. Mert benne nem profitál az ember, és nem termel értéket. Mivel Isten mindenhol jelen van, elég egy áhítatos séta a Balaton partján, elég az aranyhídra tekinteni, és máris létrejön a kapcsolat vele. Akkor miért kell a teremtett világ szépségéből szent tereket, a templomok terét kihasítani?
Isten teret, időt, alkalmat jelöl ki népe számára, hogy a világban élő közösség vele kapcsolatban legyen. Az első hajlék az ő parancsára épült fel a pusztai vándorlás után. Itt járulhattak az Úr színe elé. Közben a biztonságból magabiztosság lett. Ezért küldte Isten hadba prófétáit a hamis vallásosság ellen: ne a kövekben, hanem az élő Istenben bízzanak – fejtette ki a püspök.
Jézus is megbecsülte a templomot. Az első keresztény közösségek is építettek templomot, sőt hajlékaikat szentelték templommá. Jézus a megdicsőülés hegyén három választott tanítványának megengedi, hogy megismerjék. Majd visszavezeti őket a hétköznapokba, mert Isten az életet nem engedi hegycsúcsokon élni. Megajándékoz csúcsélményekkel, mert ezek nélkül az emberi élet sivárrá válik. Aki ezeket az élményeket – a templomi istentiszteletet – megveti, magát Istent veti meg. Ugyan lehet vele találkozni bárhol, de bizonyosság csak az egyház Jézus által rendelt evangéliumhirdetésének meghallásában lehetséges. Ha ő ígérete szerint itt van e falakon belül, akkor jó vele itt lenni, mert megengedi, hogy templomokat építsünk Isten élő kövekből épült közösségének – fejezte be igehirdetését Ittzés János.
Az egyházkerület egyik legkisebb temploma újult meg. Az ünneplő gyülekezet nem is fért el benne teljes egészében. Ebből és a szentelés utáni szeretetvendégségen hallható párbeszédekből kiderült: e szép őszi napon az ország más vidékeiről is ellátogattak Balatonszepezdre azok, akik számára a nyári szabadságuk ideje alatt fontos volt a kis templom – amely kivilágítva már a túlsó partról is látszani fog.
Menyes Gyula
::Nyomtatható változat::
|