EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 39 - „Más, mint a többi fiú…”

EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Más, mint a többi fiú…”

„A fiam értelmes, okos nagyfiú. Nemrégiben sikeres nyelvvizsgát tett, és ebben a tanévben kezdi meg az egyetemet. Folyton szorongó kamasz volt, tele kisebbségi érzéssel, de azt gondoltam, hogy azért nem jár diszkóba meg a lányok után, mert csak a tanulás érdekli. A nyáron bevallotta nekem, hogy azért menekül a tanulásba, mert ő „más”, mint a többi fiú. Először nagyon megrendültem attól, amit mondott, és valójában nem is értettem, mert fiú barátai nem is voltak soha. Egyszerűen nem tudom, hogyan segíthetnék neki! Félek, hogy ha erőszakosan meg akarom változtatni, akkor elüldözöm itthonról, ha viszont elfogadom olyannak, amilyen, azt biztatásnak veszi.”

Drága testvérem! Sok-sok imádságban hordozom Önt, és lélekben, gondolatban ott vagyok Ön mellett! Hetilapunk utóbbi néhány számában több cikket is olvashatott a homoszexualitás kérdésének teológiai, etikai megközelítéséről, de levelének hangvétele elárulja, hogy emellett együttérzésre, jó tanácsra, lelki segélyre vágyik.

A bajba, tévútra, bűnbe jutott embernek Isten szabadító cselekvésére és irgalmas szeretetére van szüksége. Keresztény hívő ember a Szentírás tükrében egyértelműen azt vallja, hogy a homoszexualitás bűn (3Móz 18,22; Róm 1,24–27), de a diagnózis felállítása után nem hagyhatja magára a bűnbe jutott felebarátot, hanem az áldott orvoshoz, Jézushoz kell elkísérnie. Amikor lelkipásztorként a kezemben tartom a bűn súlya alatt görnyedező testvérem levelét, vagy személyes beszélgetésünk alatt meglátom a „bűnbánó Magdolnák” szeméből gördülő könnyeket, esetleg észreveszem egy nyilvánvalóan bűnben élő felebarátom – aki nem talál kiutat vétkekkel borított életének lélekemésztő labirintusából – ajkainak remegését, akkor nem tehetem meg, hogy csupán a bűnt hangsúlyozzam. A szenvedő embert magát kell látnom, akiért a golgotai kereszt áll. És mellé kell állnom anélkül, hogy a bűnt elfogadnám, elbagatellizálnám, eltussolnám, vagy cinkosává válnék. Amikor megpróbált hitű levélíró testvérem sorait olvastam, bizonyossá vált előttem az is, hogy nem elegendő a homoerotikus érdeklődésű családtagot lelkigondozásba venni, mert itt az egész család érintve van. Mindenekelőtt szeretném vigasztalni azzal, hogy önmagában az a tény, hogy fia ebben az életkorban még nem udvarol lányoknak, vagy nem jár táncolni, nem egyértelmű jele a homoerotikus beállítódásának. Sajnos leveléből nem derül ki pontosan, hogy gyermekének nyári vallomása pontosan mit tartalmazott, de tudnia kell, hogy a túl hosszúra nyúlt gyermekkor maradványa is lehet az az általános erotikus érdeklődés, amely még nem tesz különbséget a nemek között. Másrészt ebben az életkorban még a tudatba kerülhetnek olyan vágyak és sóvárgások, amelyeket a felnőtt személyiség tudata már kiselejtez, kivet magából. Azt is érdemes látnunk, hogy kamasz- és ifjúkorban gyakori – lányok és fiúk esetében egyaránt –, hogy nem tartják magukat „teljesen normálisnak”. Nem meglepő ez, hiszen a bennük feltörő érzelmek, gondolatok, vágyak ismeretlenek számukra, és a lelki változások hormonális, testi változásokkal is járnak. Az ifjú embernek fel kell készülnie a felnőttektől való függetlenedésre, ki kell fejlesztenie értékrendjét, erkölcsi tudatát, meg kell határoznia önképét, és meg kell szoknia hosszúra nyúlt végtagjainak látványát. Nem könnyű ezekkel a testi-lelki „újdonságokkal” megbirkózni, bizony sok szorongással jár ez együtt. Arról már nem is beszélve, hogy a szexuális másság ma divatszerűen terjed a fiatalok között. „Amiről annyit beszélnek a médiában, azt nekem is ki kell próbálnom” – gondolja a félrevezetett tini, és nem is sejti, hogy amit játéknak vélt, azzal beszennyezte magát.

Mindezeket végiggondolva nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a kedves aggódó édesanya tévedés áldozata lett. Szélsőségesen introvertált, társaságot kerülő, gátlásos gyermekének a lelkében viharok dúlnak. Ez összefügghet az ő sajátos egyéni lelkivilágával, de esetleg lehet szerepe benne a szülőkhöz, az édesanyához való túl erős kötődésnek is. Én úgy érzem, hogy elege van a magányból, a szülői felügyeletből, a sok tanulásból, az elvárásokból, és lázadása valamiképpen abban nyilvánul meg, hogy meg akarja hökkenteni a környezetét. Ha jól értem levelét, arra gyanakszik, hogy a „kisebbségi érzés” is a homoerotikus beállítódás – másság – következménye. Érdemes elgondolkodni azon, nem sokkalta valószínűbb-e, hogy kisebbségi érzése egy tőről fakad a kicsi kora óta meglévő szorongásával. Az egészséges önértékelés hiánya az uralkodó típusú anyától vagy az irreális teljesítményt elváró apától, esetleg iskolatársainak gúnyolódásától tartó kamasz állandó szorongásának forrása lesz. A problémát pedig még tetézi, ha a szorongó, önbecsülését vesztett embernek nincs olyan társa, akivel őszintén megbeszélheti érzéseit.

Kedves aggódó anyuka! Legyen Ön mindig az a személy gyermeke számára, aki előítélet-mentesen meghallgatja őt, akiben megérzi az Istentől kapott agapét, aki előtt megnyílhat, leplezetlenül felfedheti gondolatait, még ha azok bűnösek is. Úgy vélem, hogy nincs is másra nagyobb szüksége ennek a tizenkilenc éves nagyfiúnak, mint arra, hogy hívő édesanyján keresztül megélje Krisztus megmagyarázhatatlanul elfogadó, utánunk nyúló szeretetét. Ha esetleg mégis bebizonyosodik nála a homoszexuális érdeklődés, akkor is legyen lehetősége Önnel, illetve lelkészével, a témában jártas szakemberrel megosztania bűntudatának terhét. „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jak 5,16a) Szerető, ítélkezésmentes elfogadásunk a biztonság bástyáját jelenti a bűnbe jutott ember számára, amelyből nagyobb önbizalommal indul a küzdelembe, hogy Isten előtt és vele együtt megvívjon gyarlóságaival.

Hálát adhatunk Urunknak, hogy ez az ifjú ember leadta vészjelzéseit, így lehetőségünk nyílik arra, hogy segítsünk neki még azelőtt, hogy a saját neméhez való vonzódása manifesztálódna. Ahogyan kedves testvérem levelében megfogalmazza, sem a kényszer, sem a beletörődés nem járható út számunkra. Ehelyett erősíteni kell gyermekének nemi szereptudatát, hogy örömmel és büszkeséggel töltse el, hogy őt az Isten férfiúvá teremtette, és elhívta arra, hogy a neki szánt asszonnyal együtt mint édesapa majd betölthesse szülői hivatását. Beszélni kell neki arról, hogy a teremtő Isten rendje, a házasság férfi és nő között valósul meg. Ennek csodálatos lehetősége az, hogy egymás segítőtársai legyenek, valamint hogy Isten eszközeivé válhassanak az élet továbbadásában (1Móz 1,27–28). Fontos emellett megerősíteni őt abban, hogy mennyire értékes ember, nem csupán azért, mert nyelvvizsgája van, vagy mert egyetemre mehet, hanem azért, mert minden ember lénye egyedi, egyszeri és megismételhetetlen.

Elképzelhető, hogy ifjú testvérünk számára nem a házasélet, hanem az önként választott nőtlenség útja adatik – így is lehet szolgálni az Urat! De lényünk csak akkor teljesülhet ki, hogyha Istent megismerjük, őt dicsőítjük, neki adunk hálát (Róm 1,21). Ő mutatja meg, hogy mi célból vagyunk a világban. Ezért szorongásunk feloldódik benne, és vezetése alatt jól használjuk fel életidőnket. Úgy, hogy az örökkévalóságra készítsen fel!

Szőkéné Bakay Beatrix


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Istentisztelet a baptista egyházban
Élő víz
És megkenék vala testét fáradt traktorolajjal…
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Az Úr háza
Kőszegen is megérett az idő az aratásra
Megújult világítótorony a Balaton partján
Fóti „fészkek”
Kicsiny nyáj nagy ünnepe
Hálaadás Magyarbánhegyesen
Fegyelem? Figyelem!
Ahol nem sokallják az egész napos együttlétet
Keresztutak
Hittanárok konferenciája
Dicsőítő koncert
Új gyermekonkológiai centrum Szegeden
Börtönkoncert
Új főtitkár a Bibliatársulatok Világszövetségének élén
Evangélikusok
„Utak találkozásából” született disszertáció – avagy a hely szelleme is segít
Emlékezés az evangélikus tudósra, Szentágothai Jánosra (1912–1994)*
e-világ
Európai Keresztény Internet Konferencia Kolozsváron
Keresztény szemmel
Teremtéstörténet és tudományelmélet
Őszi számvetés
Életünk „nagy” befektetése
Horgony és vitorla: szubjektív vallomás
A hét témája
Ünnepi ajtónyitás
Az útra indulók
A színes ablakokon túl
evél&levél
Budapest, 1984 – Válasz egy hozzászólásra
A közelmúlt krónikája
Szívvel, lélekkel, szeretetben
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Magyar siker a 2. nemzetközi Francesco D’Onofrio orgonaversenyen
Christus victor quia victima
Egyház és zene
Hová menjünk? Kirándulni!
A vasárnap igéje
Vissza a mélyből feltörő forráshoz!
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
„Más, mint a többi fiú…”
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2004 39 „Más, mint a többi fiú…”

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster