Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az élet vizét kínálták – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – október 9-én, szombaton a Deák téri evangélikus templomban. A tizenegyedik országos evangélizáció előtt egy pohár friss vízzel és a programot tartalmazó szórólappal hívogatták, invitálták az arra járókat az istenházába. A falak között azután – a közös éneklésen, beszélgetéseken, megtérésre hívó igehirdetéseken, valamint bizonyságtételek során keresztül – bőségesen kiáradhatott a valódi „élet vize”, a megváltó Jézus Krisztusra mutató, erőt és megújulást adó evangélium.

Október második szombatján a hirtelen beköszöntött hideg őszi idő ellenére már jóval tíz óra előtt sokan igyekeztek a pesti belváros evangélikus templomába. Többnyire idősebb asszonyok és férfiak foglalták el helyüket a padokban, a fiatalabb generáció inkább az énekesek és a muzsikusok soraiban képviseltette magát.

Tódulva a sokasággal

A közös éneklés befejeztével Szeverényi János országos missziói lelkész köszöntötte az ország minden tájáról összesereglett gyülekezetet, majd Győri János Sámuel lépett a pulpitushoz. A Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség lelkésze a nap mottójául választott, a csodálatos halfogásról szóló evangéliumi történet (Lk 5,1–11) alapján arról beszélt, hogy ma a sokaság nem Jézushoz tódul, hanem csak sodródik az információ- és programáradattal, és éppen „a” lényeg, a megváltó Krisztus mellett megy el. Mai túlhajszolt, túlterhelt világunkban egy evangélizáció ráébreszthet bennünket helyzetünkre, segíthet abban, hogy szembenézzünk önmagunkkal. A Jézus Krisztusról szóló örömhír egyenként akarja elérni, megérinteni és megváltoztatni mindannyiunk szívét és életét – hangsúlyozta az igehirdető.

Evezz a mélyre!

A hallottakkal kapcsolatos gondolatcserére először kisebb csoportokban nyílt lehetőség, de természetesen az ebédszünetben tovább folytatódhatott egy-egy megkezdett és esetleg félbeszakadt beszélgetés. A délután folyamán elsőként egy szívhez szóló, őszinte bizonyságtételt hallgathattunk meg. A kerekes székhez kötött Gottfried Teréz szavaiból és egész lényéből áradt a szeretet és a békesség. Magától értetődő természetességgel beszélt arról, miként sikerült elfogadnia állapotát, fizikai korlátait: megértette, és tudomásul vette, hogy vannak olyanok, akik csak egy tolószékes bizonyságtételén keresztül figyelnek fel Istenre.

A további „hit-vallásokat” igehirdetés előzte meg. A budavári gyülekezet lelkésze, Balicza Iván a délelőttről már jól ismert bibliai részt olvasta fel textusként. Nemcsak a Jézushoz tóduló sokaság szomjazott az igazságra, a mai ember is élete értelmét, lelke békességét keresi – emelte ki prédikációja elején a lelkipásztor. „Változás sokszor mégsem következik be – folytatta –, mert nem lesz személyessé Jézus beszéde. Életünk bármely területén, ahol úgy gondoljuk, hogy ez igazán nem Jézus dolga, ahol úgy gondoljuk, hogy ezt mi jobban tudjuk, egyszer csak megszólít minket: ťEvezz a mélyre! Indulj el, bízd rám magad, engedelmeskedj nekem, vállald a kockázatot!Ť Tanítványként Péter megtanulta, mit jelent hinni, magát teljesen Jézusra bízni. Amíg valaki a ťcsónakbólŤ figyeli, hallgatja a Mestert, amíg csak ťérdeklődikŤ, addig kívülálló. Egy ember csak azáltal lesz Jézus Krisztus követője, ha teszi is azt, amit Jézus mond neki” – hangsúlyozta.

Ne félj, csak higgy!

Az egész napos együttlét során többen elmondták, mikor és miért feleltek igennel Jézus hívására. Deli Vilmos – saját szavaival élve – „bulik, balhék, megromlott házasság és válás után” döntött úgy, hogy életét Isten kezébe helyezi. Megtérése után ismét elvette feleségét – az evangélizáción szintén bizonyságot tevő Marikát –, majd szolgálni kezdett. Vitte és viszi az örömhírt börtönökbe, határon túli falvakba és városokba…

Zenével és énekkel dicsérte Istent és örvendeztette meg a népes hallgatóságot Keresztes István és lánya, Krisztina, a Jeruel Family nevű együttes alapítói. A hitüket megvallók sorát dr. Németh Csilla, Németh László író leánya zárta, aki édesapja hitre jutása mellett saját személyes döntésének történetét is megosztotta a gyülekezet tagjaival.

„Isten velünk, viszontlátásra!” – köszönt el a résztvevőktől a nap végén a régi idők evangélizációinak búcsúszavával Ittzés János, a Nyugati Egyházkerület püspöke. Tekintettel a nap megannyi lelki ajándékára, szinte bizonyos, hogy aki csak tud, jövőre is ellátogat az országos evangélizációra, és rokonait, barátait, ismerőseit is elhívja oda, ahol az élet vize árad.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség

::Nyomtatható változat::