Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Éppen negyed évszázaddal ezelőtt – harminchat évi súri lelkészi szolgálattal a háta mögött – költözött el a kis bakonyaljai településről Jakab Miklós, az utolsó helyben lakó lelkipásztor. Akkoriban az egyházközség tagjai megijedtek, hogy a pásztor nélkül maradt nyáj sorsára jutnak. Isten hűsége viszont segítette az élni akaró gyülekezetet. Ezeket a gondolatokat Zászkaliczky Péter, a szomszéd falu, Bakonycsernye egykori lelkésze fogalmazta meg október 10-én Súron, azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke felszentelte a nemrégiben felépített új gyülekezeti házat.

A hálaadó istentiszteleten az egyházkerület vezetője 1Kor 1,4–9 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy ez az igeszakasz szeretné helyreigazítani a hálaadásunkat. Pál apostolhoz hasonlóan most ő is hálát mond az elvégzett munkákért. De nem a tervek végrehajtásáért, hanem Isten kegyelméért, amely elvégeztette ezt a feladatot.

A püspök utalt rá, hogy az ősegyház tagjai között még az volt a probléma, hogy túl sok lelki ajándékot kaptak. Például válogattak, hogy tanítóik közül ki képviseli az üdvösség helyes útját. Mi pedig gyakran panaszoljuk életünkből a lelki ajándékok hiányát ahelyett, hogy hálát adnánk azért, amink van. Mi gátolja a mi generációnkat, hogy megélje a tanítványság teljességét? – kérdezte Ittzés János. Krisztusban minden a miénk, mert ő velünk van. Vele és általa nincs hiányunk semmiben, és van jövőnk. Ez a reménység soha nem szégyenül meg. Mert ez megőriz, gazdaggá tesz és útbaigazít – fejezte be igehirdetését az egyházkerület vezetője.

Az istentiszteletet követő közgyűlésen Molnár István felügyelő köszöntötte a megjelenteket. Majd Szarka István bakonycsernyei lelkipásztor, a gyülekezet helyettesítő lelkésze ismertette az építkezés történetét. A súriak az ezredfordulón jutottak arra a következtetésre, hogy új lelkészt csak akkor várhatnak, ha lebontják a faluközpontban álló két évszázados parókiát, és helyébe modern épületet emelnek, amely a lelkészlakás mellett a gyülekezetnek is otthont ad. 2001 őszén tették le az alapkövet, és 2003 adventjén már programot szerveztek az alsó szinten. Bár a felső szint és a lelkészlakás még nincs teljesen készen, úgy tűnik, ezeket még van idejük befejezni. A több mint harmincötmillió forintos beruházáshoz az alaptőkét az egykor államosított ingatlanokért kapott kárpótlás képezte. Ezt egészítette ki az egyházmegye és a hívek adománya. A helyiek társadalmi munkával is segítették tervük megvalósulását. A vezetőség megköszönte Kéri Gerzson munkáját, aki az építési bizottság elnöke volt. Az ünnepséget a finn testvérgyülekezet képviselői is megtisztelték Martti Viljanen nivalai lelkész vezetésével, aki a távoli testvérek ajándékát hozta magával.

Megható pillanat volt, amikor felolvasták az utoljára itt lakó lelkész özvegyének, Jakab Miklósnénak a levelét, aki kérte, hogy az egykori parókia – amelyben életének nagy részét leélte – képét helyezzék el valahol az új épületben. Ugyanakkor Isten áldását kívánta arra a jövőre, amelyet újra egy helyben lakó lelkésszel terveznek a súriak.

Ittzés János püspök köszöntésében utalt rá, hogy egykor az alapító okiratba merész módon belefoglalták, hogy vasárnap nem fognak dolgozni gyülekezeti házuk építésén. Mindennapi tapasztalatainkkal, a realitással ellenkező kijelentés volt ez, hiszen mi, emberek általában sajnos keressük azt a modus vivendit, azt az életmódot, amellyel ki lehet játszani Isten akaratát. De ne higgyük el, hogy ez a megmaradásunk útja – kérte a püspök, majd ígéretet tett arra, hogy az első lehetséges alkalommal talán segédlelkész vagy hatodéves lelkészjelölt költözik majd be a most átadott paplakba.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Súri Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::