Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A nyíregyházi Kossuth téren diákok sorfala mutat utat a templomból érkező sok száz fős sokaságnak, majd egyre szűkebb kört alkotunk, s lassan világossá válik, hogy nem a látványos, nagy színpadot fogjuk körbe, mely az este kezdődő Vidor fesztiválnak épülhetett – mi a Kossuth-szobor felé fordulunk. A szoborhoz, amelyről tudni kell, hogy minden Nyíregyházán nevelkedő gyerek megmászta már. A szobor is, de még az egészen rigorózus, tiszteletpárti felnőttek is türelemmel tűrik, hogy a főtéri rendezvények alkalmával csintalan gyerek gyakorolják magukat rajta; tán csak a kalapján nem ültek még, erről itt valami kimondatlan közmegegyezés van hatályban. De olyanra nemigen emlékeznek Nyíregyházán, hogy ünnepi műsor játszóhelyévé tegyék a jelképpé magasztosult köztéri alkotást, amely – ha már itt tartunk, most megvallhatjuk – szobornak éppen nem a legkiválóbb, de hát a protokoll, az mégiscsak számít. Pedig de jó, hogy ez most eszébe jutott a Tapolczai Zoltán – Császár Zoltán szerzőpárosnak, a „Hallom, szólít a történelem” című zenés emlékjáték alkotóinak!

Ahogy felkapaszkodnak rá az iskola mai diákjai, olyan magától értetődő minden mozdulatuk, hiszen csak azt teszik, amit itt Nyíregyházán mindig is tesznek, amint alkalom mutatkozik: birtokba veszik az örökséget. A téren a sok Kossuth-diák alkata, habitusa szerint vagy sír, vagy nevet…

– Ez most azért volt nehéz, mert hogyan lehet egy iskoláról színdarabot írni – kezdi Tapolczai Zoltán, a szövegíró, akinek pedig megelőlegezzük a feladat egyszerű voltát, ha már olyan sikeres lett a városalapítók honfoglalását színpadra vivő, Hitből és homokból című korábbi darab. – Aztán kaptuk a lehetőséget, hogy a hit, a tudás és a szeretet hármasát álmodjuk valamiképpen a gyerekek ajkára. Azt az életérzést ragadtuk meg tehát, hogy itt a szeretett iskola, amelyen végigzúgott a történelem. Komolyan, egy éjszaka alatt megszülettek a versek, és olyan sorok is vannak bennük, amelyek megtalálásáért azóta is hálás vagyok.

Ahogy a város története, úgy az iskola múltja is megérintett. A történelmet és a történelmi személyiségeket: Szilágyit, Dandost idézi föl ötvenhatból ez az iskola, vagy korábbról Zsolnai Vilmost, aki a gettóból hozta ki a diákokat, hogy leérettségizhessenek; osztályok tűntek el a háború alatt. Kossuth a nevét adja! Vagy Vietórisz József, aki a templom mögötti kátyúkon élcelődik – tessék csak oda menni, most is ott van, lehet árendába venni halnak, nádasnak, ahogy Jósa András, a kórházalapító replikázott annak idején. Ez az iskola egyszerre hagyománytisztelő és liberális.

Regionális hozzárendelés: Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium

::Nyomtatható változat::