A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

– A Jóisten megengedte nekem, hogy tizenöt évig járjak a Kossuth-gimnáziumba. Nyolc évig diákként, aztán pedig igazgatóként… – kezdi az emlékezést dr. Bánszki István, akinek sorsát csodálatos módon át- meg átszövi a Kossuth-gimnázium története.

Az övék volt az utolsó olyan évfolyam, amely még az evangélikus egyház gimnáziumában érettségizhetett az államosítás előtt. Ők voltak az első osztálya Margócsy Józsefnek, aki maga is itt érettségizett. Majd amikor dr. Bánszki István a tanárképző főiskola irodalomtanszékének rangos tanára, Bessenyei-kutatója lett, akkor sem feledhette mindazt, amit osztályfőnökétől magába szívott, hiszen a városszerte Jocó bácsiként emlegetett történész, Nyíregyháza múltjának legjelesebb ismerője, dr. Margócsy József a főiskola főigazgatója volt… Az ismét egyházivá lett Kossuth-gimnáziumnak pedig Bánszki István lett az első igazgatója, mégis diáksága idejét emlegeti előbb:

– Ezen a tudományos emlékülésen hetven-nyolcvan éves emberek állítják, hogy sok mindent kaptak ettől az iskolától, ami egész életükben elkísérte őket, és meríteni tudtak belőle. Hihetetlen, de ez tényleg így van, magam is megerősítem. Mit is tanultunk mi itt akkoriban? – teszi fel magának tűnődve a kérdést, amúgy tanárosan. – Mindenekelőtt tisztességet. Magatartást. Tehát hogy olyan emberek legyünk, akik bárhova is kerülnek, megállják a helyüket, de úgy, hogy nem kell szemrehányást tenniük maguknak, mert a lelkiismeretük mindig tiszta. És őszintén szólva, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Kossuth-diákok voltunk! Debrecen és Sárospatak több mint négyszáz éves, hogy mi itt Szabolcsban kétszáz évesek lehetünk, az Isten csodája! Nagyon boldog vagyok, hogy megérhettem…

– Hogyan látott munkához igazgatóként?

– Bizony az a szünet, ami az államosítás miatt 1948-tól 1992-ig tartott – ezzel nem bántok meg senkit – sok kárt tett az iskola szellemiségében. Telve lelkesedéssel és ambícióval, de nagy tapintattal kezdtem a munkát. Mert természetesen minden kollégát átvettünk, aki maradni akart, s azon voltam, hogy mindenki igyekezzen átvenni azt a lelkiséget, szellemiségét, ami a mi örökségünk. Nem állítom, hogy az én hét évem alatt ez tökéletesen sikerült, de vannak eredmények, az kétségtelen. Bizonyosan vannak a tantestületben, akik ennek hatására lettek elhivatottabb, jobb pedagógusok, tisztességesebb emberek.

Bánszki István munkásságát az iskola arany emlékéremmel köszönte meg az ünnepség alkalmából; a kitüntetett ezt egy háromszáz kötetes, francia nyelvű könyvgyűjteménnyel viszonozta.

::Nyomtatható változat::