Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A délelőtt tíz órától késő estig tartó rendezvény megálmodója Bakondi Gábor, aki a kapolcsi Művészetek Völgyében szerzett tapasztalatok hatására látott hozzá a budaörsi Édenkert plántálásához.

A fiatal pszichológus számára a már hagyománnyá vált kapolcsi fesztivál meghatározó üzenete, hogy a művészetek a templomokban otthonra találnak, sőt alkalmasak arra, hogy a megszólíthatatlan emberek előtt Isten dicsőségéről tanúskodjanak. Aki vendégeskedett már a budaörsi gyülekezet közösségében, tudja, hogy milyen kedvező külső adottságok segíthették a különleges ötlet megvalósítását. A szép templom és a mögötte húzódó tágas kert egymással kölcsönhatásban kitűnő helyszínt nyújtott az alkotóknak, az előadóknak és a látogatóknak egyaránt.

Az előkészületek már kora tavasszal megkezdődtek, de a tervek körvonalazásától a megvalósulásukig hosszú út vezetett, mely együtt gondolkodásban és cselekvésben is egységessé tette a szervezőket. Városszerte plakátokkal hirdették az alkalmat annak reményében, hogy ha megnyitják a templom kapuját, a „falak közé zárt”, bizonytalan emberek is bátrabban lépik át Isten házának küszöbét.

„Édenkerti” köszöntőjében Isten igéjét Endreffy Géza, a gyülekezet lelkésze tolmácsolta: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Fil 4,4) A házigazda Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből idézve beszélt arról a Jézusról, aki bár a sajátjai közé jött, mégsem fogadták be, aki más, mint ez a világ, és aki minden ember számára a megváltás örömét kínálja fel.

A színvonalas keresztény zenekarok lelki és szellemi élményt is nyújtottak a felfrissülni vágyó embereknek. A színészek a templomban mutatkoztak be, míg a kézműves-foglalkozások a kerti sátorban zajlottak a gyerekek és felnőttek örömére egyaránt. A gyülekezet a vendégek testi táplálásáról is gondoskodott: mindenki megkóstolhatta az „Éléskert” paradicsomi ízeit, mialatt a bográcsfőző verseny szakácsait titkos zsűri pontozta.

„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” – mondja Krisztus a tanítványoknak (Mt 28,19). Jézus szavai önvizsgálatra hívnak. Befogadjuk, elfogadjuk-e a gyülekezetünkbe érkezőket? Képesek vagyunk-e átlépni a templom küszöbét úgy, hogy közben másoknak is adunk abból az evangéliumból, amely hozzánk is mint ajándék érkezett?

Bizonyára nem csak a tudósítónak csengenek vissza Garádi Péter felügyelő köszöntő szavai: „Gondoltam rátok… (…) Ránk fér, és jól van ez így… sőt… így van ez jól: gondoljunk egymásra!”

Bozorády Ildikó

::Nyomtatható változat::