Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” – az örök Ádámnak ez a véleménye az emberi élet végéről. S nemcsak szeptember, de most, november végén is eszünkbe juthat a Szentírást jól ismerő, evangélikus Petőfi szállóigévé vált verssora: „Elhull a virág, eliramlik az élet…” Péter apostol az első levelében az ember mulandóságáról így vélekedik: „…megszárad a fű, és virága elhull…” (1,24)

Míg kevés emberi megnyilvánulás szól pozitívan a „boldog végről”, a jelent úgymond felmagasztalják: „Most élhetsz igazán!” Valóban csak e földön van lehetőségünk az igazi életre, vagy tudhatunk egy olyan jövőről, amelyben a végtelen boldogság részesei lehetünk?

Örök élet ünnepén mi, akiket már megcsapott a mulandóság szele, nézzünk szembe önmagunkkal, fordítsuk tekintetünket az örökkévalóság felé, s ünnepeljünk az Örökkévalóval!

„Lehetetlen vállalkozás!” – mondhatjuk, hiszen hogyan is fogadhatná be a véges emberi elme a végtelent? Előbb lázadozva, később megfásulva, közönyösen veszi tudomásul az ember, hogy örök sorsa csupán egy kötőjel két évszám között. S ahogy sírással kezdődött el, nem végződhet örömmel; tehát a végtelen boldogság csak a mesék birodalmába tartozik. Az ember ugyan egy életen át kergeti a boldogság kék madarát, de mire felébred ebből az álomból, már elsuhant vele álmai vonata, s a végállomás felé közelít.

Mi vár ott ránk? Sötét alagút, amelynek nem láthatjuk a másik végét? Vagy ugrás a semmibe; haláltánc; feloldódás a nagy mindenségben; a lélek vándorlása; bolyongás az űrben – netán a por visszatér a porba, amelyből vétetett?! Sorolhatnánk tovább a kiábrándult és reményvesztett megnyilatkozásokat így, halottak napja után, az egyházi esztendő végén és a polgári év vége felé közeledve. Ki mer itt végtelen boldogságról beszélni?

Az emberi szó önmagában nem is lehet hiteles, mert nincs mögötte a valóság fedezete. De van valaki, az örökkévaló Vagyok, aki visszajött a halálból – pedig sokan úgy vélik, nem jött még onnan vissza senki. Ő hiteles információkat közölhet velünk, mert ő valóban meghalt, alászállt a poklokra, és harmadnapon feltámadott!

Lehet, hogy Tamás apostollal együtt azt mondod: hiszem, ha látom! De amit látunk, azt már nem kell elhinnünk, mert előttünk lévő valóság. És az Úr Jézus – őróla szól az örömhír kétezer éve – nem utasítja el ezt a kételkedő kérést, hanem teljesíteni akarja.

Ha te is úgy akarod, adj erre neki lehetőséget! Ha közelebbről meg szeretnéd ismerni embertársad – számodra – új vagy idegenszerű véleményét, ugye lehetőséget adsz neki arra, hogy részletesebben is kifejtse, megindokolja álláspontját? Tégy egy kísérletet, és engedd meg az Úr Jézusnak is, hogy bebizonyíthassa neked: ő Isten Fia, és számodra is megszerezte a végtelen boldogság lehetőségét az örökkévalóságban.

Ez az élet már akkor elkezdődik, amikor elfogadod, elismered és megvallod, hogy Jézus miattad szenvedett, helyetted halt meg, és éretted támadott fel, hogy neked üdvösséged legyen. S ekkor a testi halál valóban boldog vég lehet a számodra, a végtelen boldogság kezdete.

Garai András

::Nyomtatható változat::