EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Egyszerűen nem értem a feleségemet. Annyira megváltozott, hogy rá sem ismerek. Pedig mindene megvan, amire csak szüksége lehet. Szép házban lakunk, van mosogatógépe, saját kocsija. Én hűséges típus vagyok, munka után rohanok haza. Gyermekeink már kirepültek, de ők is megmondhatják, hogy nem iszom, nincsenek szenvedélyeim. A nejem mégis boldogtalan, sokat sír, ideges, féltékeny. Az orvos azt mondja, hogy klimaxos. Már a templomba se jár. Bezárkózik. Nem tudom, hogyan segítsek rajta. Olyannak szeretném látni, mint régen!”

Kedves Tibor! Köszönöm bizalmát! És köszönöm azt is, hogy – ellentétben sok közönyös férfitársával – segíteni szeretne hitvesének ebben a nehéz élethelyzetben! Hogy nem söpri a szőnyeg alá a problémát, és sajátjaként keresi a megoldást. Mert újra boldognak szeretné látni a feleségét! Eszembe jut a páli ige: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte…” (Ef 5,25)

Becsülendő, hogy anyagilag és érzelmileg már évtizedek óta gondoskodásával veszi körül feleségét, de ha lehet, most még inkább támaszt kell nyújtania számára! A menopauza (más néven változókor vagy klimax) természetes esemény, amely minden nő életében bekövetkezik; a petefészek működésének csökkenése vagy teljes megszűnése azt jelenti, hogy döntően lecsökken a női nemi hormon, az ösztrogén mennyisége a változókorba lépett nő szervezetében.

Ez a hormonhiányos állapot számtalan kellemetlen tünettel jár együtt. Ilyenek például a hőhullámok, az éjszakai izzadás, álmatlanság, ingerlékenység. Gyakoriak lehetnek az ízületi és izomfájdalmak, szívdobogásérzés, de pszichés tünetek is, mint például a szorongás és az önértékelés zavara.

Levelében írja, hogy felesége boldogtalan, sokat sír, ideges és féltékeny az utóbbi időben. A felsorolt tünetek után egyértelmű, hogy hitvese a menopauza korszakát éli! Így nem lehet csodálkozni azon, hogy érzelmi megnyilvánulásai nem a megszokottak. Hogy sokszor ok nélkül sír, levert, és persze óriási az igény benne, hogy élete párja állandóan bizonyítsa, mennyire szereti, mennyire fontos és értékes a számára.

A nők többségének különösen is nehéz szembenéznie az idő múlásával. Hiába fiatalos a külső, a biológiai órát nem lehet becsapni. Korunk pedig a fiatalságot isteníti. A címlapsztárok plasztikázott szépsége, a ráncosodás elleni krémek és módszerek dömpingje, a sikeres nők álomvilágának ideája mind-mind arról beszél, hogy nekünk, asszonyoknak fiatalnak kell maradnunk bármi áron, hogy versenyképesek lehessünk. Versenyképesek a nálunk fiatalabb munkaerővel, a férjünket megigéző ifjú hölgyekkel és minden egyéb kihívással és elvárással szemben. És ez sokszor meghaladja az erőnket, kedves Tibor! Főleg, ha erre már a hormonok (vagy a hormonok hiánya) is predesztinálnak minket!

Higgye el, kedves levélíró testvérem, itt csak a megértő szeretet segít. Az őszinte, elfogadó légkör. Kedves felesége semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy ön megértse azokat az élettani tényezőket, melyek most olyan sodróan nehéz, de mégis visszafordíthatatlanul természetes szerepet töltenek be a testében. És persze kihatnak lelkiállapotára is.

Ez alatt az időszak alatt nagyon fontos számára a ragaszkodás és a gyengédség. Legyen még figyelmesebb, mint korábban! Dicsérje meg gyakran, és engedje, hogy hitvese a vállán sírja ki magát. Elképzelhető, hogy ha e helyett azzal próbálja vigasztalni, hogy állapota hamar rendeződik majd, vagy noszogatni kezdi, hogy „szedje végre össze magát”, akkor a várt hatás ellenkezőjét éri el. Nem kell erőltetni azt sem, hogy gondolkodjon pozitívan. Mert most éppen erre képtelen. Nem szabad megróni azért, mert nem megy a templomba! Egészen biztosan úgy érzi, hogy nehezére esne most kedélyesen beszélgetni a gyülekezeti tagokkal. Talán attól is fél, és előre szégyenkezik is miatta, hogy az istentiszteleten sírógörcs fojtogatja majd, amelyen nem tud uralkodni.

Ellenben mellé kell ülni a Szentírással. És vele, érte imádkozni. Isteni válaszokra van szüksége és emberi ölelésre. Hogy megérezze: van felette és mellette valaki, aki megérti, min megy keresztül. Ebben a hordozó imádságos légkörben, együtt érző hallgatásával elősegítheti, hogy felesége kifejezhesse a frusztrációját. Mert ki kell adnia magából a felgyülemlett fájdalmait ahhoz, hogy gyógyulhasson – de nem mindegy, miként! Ha befelé robban a felgyülemlett feszültség, az saját magára nézve, ha pedig kifelé, az a családjára nézve káros. De ha fölfelé, az Úrnak mondja el, kiabálja ki életterheit, akkor elcsendesül a szíve. Így minden bizonnyal testi tünetei is elviselhetőbbek lesznek, és a szeretteitől sem szigetelődik el.

Tibor, szívből remélem, hogy válaszom elindította a megoldás felé vezető úton! Ne feledje: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” (2Kor 1,3–4)

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::