Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A rendszerváltás után sokszor szembesültünk azzal a ténnyel, hogy értékválság van. Nem vigasztaló, hogy nem csak nálunk. Az egyik legkifejezőbb jele ennek (ha nem a legnagyobb…) a csend hiánya. Nem tudunk csendben lenni. Sokszor emlegetjük a divatos kifogást: „A mai korban, a mai tempó mellett képtelenség időnként csendben maradni.” Nem könnyű, valóban, de nem is lehetetlen, és mindenekfelett: szükséges. Ez elsősorban ránk, keresztényekre vonatkozik!

Áldott a csönd, amikor lehetőséget adunk Istennek arra, hogy szóljon hozzánk. Áldott a csönd, amikor nem reagálunk rögtön, nagy okosan valamire. Áldott a csönd, amikor nem aszerint választunk, és nem aszerint sugalmazunk, hogy ki támogatja az egyházat, és ki nem. A választóvonal szerintem sokkal inkább ott húzódik, hogy bízunk-e Istenben; lásd Evangélikus énekeskönyvünk 254., illetve 256. énekének 4. versét: „Mienk a menny örökre!”; „Miénk marad az Ország.” Hisszük-e ezt, amikor énekeljük? Félreértés ne essék: ez semmiképpen nem a ránk bízottakkal szembeni felelőtlenséget jelenti, hanem az Istenben való bizodalmat. (Ugye, ez nincs válságban nálunk?)

Ez az én vélekedésem, amely már hosszú idő óta formálódott bennem. Természetesen nem kell mindenkinek ezt így elfogadnia. De talán el lehet rajta gondolkodni.

Kívánok mindnyájunknak több áldott csendet! Erős vár a mi Istenünk! (Ugye, erős vár?!)

Görög Zoltán

::Nyomtatható változat::