Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Európai Unió: kihívás az egyház számára – ezzel a címmel tartotta a főelőadást Marco de Leeuw van Weenen az Észak-Pest Megyei Egyházmegye csendesnapján Nagytarcsán november 11-én. Az előadó holland református misszionárius, a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány munkatársa, fizikus és mérnök. Kitűnő magyarsággal elmondott referátumában nemcsak rendszerezte a hallgatóságnak e nemzetek feletti szervezettel kapcsolatos ismereteit, hanem új szempontok szerint tette vizsgálat tárgyává az Európai Uniót, és biblikus alternatívákat vázolt fel.

Kiindulópontként röviden ismertette az unió történetét, majd a tervezett, de még nem elfogadott alkotmányból idézett, mely az EU világnézeti magját jellemzi: „Szellemi és erkölcsi öröksége tudatában az unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik. Tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság intézményét és megteremtve a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét. Az unió hozzájárul e közös értékek megőrzéséhez és továbbfejlesztéséhez, miközben tiszteletben tartja az európai népek kultúrájának és hagyományainak sokféleségét, a tagállamok nemzeti identitását és központi, regionális és helyi közhatalmi szervezetét; a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés előmozdítására törekszik, és biztosítja a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását, valamint a letelepedés szabadságát.” Ennek alapján az előadó három tényre hívta fel a figyelmet.

Az első az individualizmus. Az unió középpontjában nem egy-egy közösség, nép áll, hanem az egyén. Ezért tűzik nehezen napirendre a nemzeti kisebbségek kérdését. Hasonló okokból nincs érdekegyeztetés az EU-nál, csak lobbizás, hiszen nem csoportokat, érdekvédelmi szervezeteket látnak, hanem csak egyéneket. Az egyéneknek szabad csoportosulniuk és lobbistákat küldeniük Brüsszelbe. Érezhetjük, hogy ezáltal a gazdagok és a befolyásosak tudják erőteljesebben érvényesíteni az akaratukat. Egy aktuális probléma: ennek a gondolkodásnak a következménye az, amit a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége szóvá is tett, hogy az állam látszategyeztetések után önkényesen dönt a mindkét felet érintő ügyekben, s így lassan ellehetetlenítik az egyházi intézményekben folyó igényes munkát. De ugyanígy nem számít az sem, hogy mi a véleményük az egészségügyben a különféle érdekvédelmi szervezeteknek.

A másik probléma a fogyasztás-központúság. Az unió nagy sikereket ért el gazdasági területen. Ugyanakkor politikusai hajlanak arra, hogy az élet más területein is a korlátlan versenytől várják a megoldásokat. Így egyre több emberi tevékenységet szolgáltatásnak tekintenek, illetve leírásukra a kereskedelemből vett fogalmakat használnak. Így lett a prostitúcióból szexipar, a házasságból együttélési szerződés, az udvariasságból ügyfél-orientáltság. A jelen probléma: éppen a kórházi ágyak kihasználtságáról vitatkoznak, mintha a kórház szálloda lenne.

A harmadik kérdéskör a kötelező pluralizmus. Minden és mindenki helyettesíthető. Már nem munkavállalókról beszélnek, hanem munkaerőről, mely szükség szerint átképezhető. Ennek alapján oly módon fogják átszervezni az oktatást, hogy egy általános, néhány éves felsőfokú képzésre többfajta szakmai továbbképzés épülhessen. Azért, hogy ha már nincs szükség valamely szakmára, vagy valaki elveszti a munkahelyét, a „munkaerő” néhány év alatt átképezhető legyen egy másik szakmára.

A kötelező pluralizmus viszont abban is megnyilvánul, hogy az unióban egy kategóriába sorolnak minden világnézeti, vallási, gondolkodási irányzatot. Így ugyanazok a jogok illetik meg egyházunkat, a homoszexuálisok érdekvédelmi szervezeteit, a különféle pártokat és a hazánkban élő iszlám vagy buddhista közösségeket is. Ezek egymással helyettesíthető, egyenrangú nézetek. Az EU olyan nagylelkű, hogy párbeszédet folytat velük. E sorok írójának véleménye szerint félő, hogy ez a szemlélet evangélikus egyházunkban is egyre határozottabban teret nyer, s a misszió háttérbe szorul a párbeszéd javára. (Olvasóink megnyugtatására – ehhez a „vélelmezett” törekvéshez az Evangélikus Élet a jövőben sem fog asszisztálni. – A szerk.)

A Biblia a fentiekkel ellentétben nem az egyént, hanem a szeretetközösséget állítja középpontba. Ennek táplálója a Szentháromság Isten, a legtökéletesebb szeretetközösség. Nem a fogyasztást, hanem az adást tekinti értéknek, akár a szeretetszolgálatra, akár a házasságra gondolunk. Az egyház tanítása nem fogyasztás-, hanem értékközpontú. Viszont attól még nagyon is lehet valaminek értéke, hogy pénzben nem lehet kifejezni.

A pluralizmus erőltetése „az édenkerti gondolkodás” visszatérésének veszélyét rejti magában. Éva két ellentétes gondolatsort hall: az egyiket a kígyótól, a másikat Istentől. Ő viszont egyenrangúként kezeli a két kijelentést. Ezért nem tud dönteni abban, hogy kinek adjon igazat. Következésképp ki kell próbálnia. Ma is erre biztatnak, mondván, ki kell próbálni mindent, nem lehet másképp vélemény alkotni. Mintha nem lenne elég az, ha Isten állít valamit. A kipróbálással viszont egy lavina indult el…

A csendesnapon beszámolót hallhattunk a Maek konferenciájáról is Tagai Istvántól, aki egyházmegyénk küldötte volt Orosházán. Énekelt, és énekeltette a gyülekezetet a nagytarcsa–péceli kórus (NaP kórus) Bálint Ágnes karvezető irányításával. A záró úrvacsorai istentiszteletet Mekis Ádám esperes tartotta. Az egyházmegye missziói lelkésze, e sorok írója reméli, hogy ez a nap is egy hópehely volt abban a lavinában, mely egy más irányú mozgást, megújulást munkál kicsiny, de Istent szerető gyülekezeteinkben!

Baranka György

Regionális hozzárendelés: Észak–Pest Megyei Egyházmegye

::Nyomtatható változat::