Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Van, aki csupán olvassa, és van, aki írja is a verseket. Ez utóbbit tette és teszi a Budapesten élő Felhévízi Veres Miklós, aki 89 vers címmel saját költségén, valamint barátai, ismerősei anyagi támogatásának köszönhetően jelentette meg költeményeit. Az első kötetes evangélikus szerzővel Istenről, hivatásról, poétikáról beszélgettünk.

– Az imént elárulta, hogy a verselést tizenegy éves korában kezdte; első verseskönyvének kiadása mégis sokáig – az impresszum szerint 2005-ig – váratott magára…

– Soha nem akartam az íróasztalfiókban rejtegetni az alkotásaimat, de szélesebb körben való megismertetésüket talán az is nehezítette, hogy nem vagyok tagja az úgynevezett irodalmi körnek. Írásaimat – főként anyagi okokból – magam terjesztettem és terjesztem a barátok és ismerősök között. Nyomtatásban először 1990-ben lehetett olvasni néhány versemet az Új Hajnal című folyóiratban, de valóban ez az első kötetem.

– Mielőtt a nagyközönség elé „állt volna”, kinek mutatta meg a verseit?

– Tollforgató, illetve a verseléshez értő barátoknak, ismerősöknek. Köztük forgolódva igyekeztem elsajátítani az íráshoz szükséges ismereteket. Természetesen szívesen olvasok másoktól, például Babits, Arany, Csokonai verseit.

– És vélhetőleg névrokona, Veress Miklós költő alkotásait…

– Ismerem a munkásságát. Tulajdonképpen ő az oka annak, hogy felvettem a Felhévízi előnevet – amely Budának a késő középkortól jogilag független külvárosára, szűkebb pátriámra utal –; ily módon különböztetem meg magam tőle.

– Csak azért döntött a 89 vers cím mellett, mert kötete nyolcvankilenc verset tartalmaz?

– Nem, szimbolikusan a rendszerváltozásra is utalni kívántam. Az úgynevezett árnyéknemzedék tagjaként családtagjaimmal együtt sok mindent megéltünk: politikai üldöztetést, félreállítottságot, mellőzést. Generációm tagjai közül – 1955-ben születtem – jó néhányan öngyilkosok lettek, vagy alkoholba fojtották bánatukat, esetleg elmentek az országból. Néha nekem is meg-megfordult a fejemben, hogy elhagyom Magyarországot, de aztán arra gondoltam, csak azért sem teszem meg senkinek ezt a szívességet. Hazaszeretetemen kívül az is motivált, hogy az írás nyelvhez kötött; még a legtökéletesebb fordítás sem adhatja vissza az eredeti mondanivalót.

– Mindenkit másképp ér az ihlet. Önnek hol és hogyan születik egy-egy verse?

– Ha úgy tetszik, valami megszólal bennem: egy hang, egy dallam vagy épp egy szó, és akkor írnom kell, legyek bárhol – otthon, utcán vagy villamoson. Az ihlet olyan, mint egy „gondolatróka”. Hirtelen, a semmiből bukkan elő.

– Témaválasztása sokszínű. Műveiben a vallás is megjelenik, gondolok itt például a Hit vagy a Fohász című versére.

– Isten kozmikus ereje és az egyházi elkötelezettség egyaránt fontos a számomra. Átsegített és átsegít az élet nehézségein.

– Úgy tudom, hogy családja révén több szállal is kötődik az evangélikus egyházhoz.

– Keresztapám a kelenföldi gyülekezet egykori lelkésze, Botta István, édesanyám pedig a Deák téri Lutheránia tagja. Én is ide szoktam járni istentiszteletre.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::