Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Herwig Sturm osztrák evangélikus püspöknek a feszített program kellős közepén, két helyszín között útközben, az autóban tettük föl kérdéseinket. Közvetlenül és készségesen válaszolt, rövidke pihenőidejét ekképpen munkára szánva – ezúton is köszönjük.

Sturm püspök először is utalt a két egyház folyamatos kapcsolatára. Mint mondta, rendszeresen találkozik Ittzés János elnök-püspökkel; mind Gáncs Péter, mind Fabiny Tamás püspök iktatásán személyesen jelen volt. 1956 – a forradalom és az azt követő nagy menekülthullám – óta egyfolytában van kapcsolatuk magyarokkal. Létesült egy magyar lelkigondozói szolgálat is; sokan emlékeznek még Szépfalusi István lelkészre és családjára. Szépfalusi halála és a vasfüggöny megszűnése után önálló magyar nyelvű evangélikus gyülekezetet alapítottak, és nagyon örülnek, hogy Solymár Mónika személyében olyan lelkész működik ott, aki jól ismeri a körülményeket, és örömmel végzi ezt a szolgálatot.

Konkrétan a látogatásra térve Sturm püspök elmondta: fontosnak tartja, hogy – a két egyház közötti általános jó kapcsolat ellenére – az egyházvezetők újra és újra személyesen is találkozzanak. (Egy évvel ezelőtt az osztrák egyházvezetőség tett látogatást Budapesten; akkor még D. Szebik Imre töltötte be egyházunkban az elnök-pöspöki tisztet. – A szerk.) Rámutatott: fontos az is, hogy a munkatársak kapcsolatot tartsanak egymással, és megismerjék egymást – például a média területén is. A programmal kapcsolatban megemlítette, hogy nemzetközi ökumenikus kérdésekről is tárgyalnak, ám valószínűleg nem fognak a végére érni a megbeszélendő témáknak.

A két nép kapcsolatáról szólva Herwig Sturm kifejtette: „Közös történelmi gyökerek – például a Habsburg-monarchia – kötnek össze bennünket. Trianon után Magyarország egy része Ausztriához került, ennek következtében is nagyon sok személyes és családi kapcsolat fűzi egymáshoz a két országot. Személyes példámat említem: feleségem nagyapja még Erdélyben, Gyulafehérváron született, és Bécsbe jött orvostanhallgatónak. És még egy személyes megjegyzés: hálás vagyok, hogy a magyarok olyan nagy számban tanulnak németül. Gondolkodásunkban is sok közös szál van. Számos feladat áll előttünk, melyeket közösen szeretnénk megoldani Európában.”

Az osztrák evangélikus egyház lelkészi vezetője elismeréssel szólt az egyháznak a társadalomban végzett szolgálatáról, oktatási, diakóniai, missziói, gyülekezeti feladatvállalásáról. Hangsúlyozta: fontosnak és értékesnek tartja a két „szomszédegyház” testvéri kapcsolatát, egymás minél mélyebb megismerését, hiszen – mint rámutatott – számos területen van mit tanulnunk egymástól. (Hogy számunkra mennyire tanulságos a kapcsolattartás, azt jelen cikkeink is tanúsítják, de itt kell megjegyezni: igen inspiráló volt azt hallani, hogy osztrák testvéreink is szívesen tanulnának tőlünk…)

Az osztrák és a magyar evangélikus egyház számarányát tekintve egyaránt „kisebbségi helyzetben lévő egyház”. Ez egyszerre jelent esélyt és kihívást Herwig Sturm szerint. A püspök adatokkal is szolgált: Ausztriában a lakosság 4,3%-a evangélikus (csak a miheztartás végett: a római katolikusok aránya 72,6%, az iszlám vallást követőké 4,2% [!], az ortodox hívőké pedig 4,5%). Az egyházszervezet azonban más, mint nálunk: az evangélikus-lutheránus egyház mintegy 325 ezer főt számlál (202 gyülekezetben, 7 egyházkerületben), az evangélikus–református egyház pedig további 16 ezer tagot, 9 gyülekezetben. (A kettő együtt adja a 4,3%-ot.)

Sturm püspök üzent az Evangélikus Élet olvasóinak is. Mint elmondta, figyelemmel kíséri egyházunk életét, aktivitását, és mély benyomást tettek rá mindazok az alkalmak, amikor a magyar evangélikus testvérekkel találkozott. Az összefonódó történelmi gyökereken, a földrajzi közelségen kívül szorosan összeköt bennünket közös evangélikus hitünk Jézus Krisztusban – fejtette ki. A rögtönzött autós beszélgetés végén Herwig Sturm szeretettel köszöntötte hetilapunk olvasóit, s Isten erejét és áldását kívánta az egyház tagjainak életére.

Jó bornak nem kell cégér – tartja a mondás. De mi a helyzet az egyházzal? Vajon kell-e cégér; szabad-e reklámoznia magát, kilépnie a nyilvánosság elé, életjelet adnia akár olyan meglepő, mosolyt fakasztó vagy figyelemfelkeltő tárgyak segítségével, mint egy óriási, fehér „evangélikus” esernyő, egy üveg Luther-sör, egy zacskó Luther-bonbon, egy pár Luther-zokni vagy -reklámtoll, kitűző, lufi, kávésbögre…? „Sichtbar evangelisch”, azaz láthatóan, észrevehetően evangélikus – hirdeti a felirat a tárgyakon. Az Ausztriában és Németországban megszokott PR-módszer nálunk még gyermekcipőben jár, de már nem példa nélküli, hiszen hazánkban is van olyan egyházkerület, amely pólóval, apróbb tárgyakkal üzen.

Az osztrák evangélikus rádió- és televízióműsorok szerkesztősége, a médiareferens irodája, a könyvkiadás és a sajtómunka fellegvára (az EPD-hírlevél és a Saat című egyházi lap szerkesztősége), valamint a PR- és marketingmunka központja Bécs belvárosában, egy bérházi lakásból kialakított hangulatos helyen található. Az egymásból nyíló kis irodákban mintegy tizenöt fős csapat dolgozik.

Két napot tölthettem Marco Uschmann-nal, aki az osztrák evangélikus egyház lelkész-újságírója, PR-marketing referense és könyvkiadói szerkesztője, s ötletek egész sorát osztotta meg velem. Számomra igen tanulságos volt az az egységes arculat, amely egyszerűségében megragadó. Például egy művész által tervezett stilizált kereszt (mint egyházi logó, amely tulajdonképpen a nálunk használt Luther-rózsa helyett jelenik meg) teszi könnyen beazonosíthatóvá az osztrák evangélikus egyházat; az ábra látható például mappán, levélpapíron, tollon és poszteren, zászlón egyaránt. Az Útmutató ez évi igéjének poszteren való megjelenítése is tetszett. Profi szórólapok, konferenciamappák készülnek azért, hogy az egyház felépítését, szolgálatára vonatkozó információkat a lehető leglátványosabb, de áttekinthető vizuális eszközökkel juttassák el egyházon belülre és a „külső” (szekuláris) világ számára egyaránt.

Igen, tény, hogy az anyagiak terén messze nem vagyunk egy szinten osztrák evangélikus barátainkkal, de meggyőződésem: jó ötletekkel, lelkes csapatmunkával, átgondolt, szakszerű, friss kommunikációs, PR- és marketingstratégiával mi is léphetünk előre…

Ami egyszer bevált… A hazaúton egy autóban utazva Ittzés János elnök-püspökkel arra kértük őt mint a bécsi delegáció vezetőjét, hogy reflektáljon a kétnapos találkozóra, összegezze, milyen eredményeket hozott a látogatás. Ittzés püspök kiemelte: a lezajlott találkozó Sturm püspök tavalyi látogatásának a viszonzása volt; az idén nyugalomba vonuló osztrák püspök – a „folytonosságot képviselő” Hafenscher Károly irodaigazgató és saját maga mellett – hivatalosan fogadta a megújult egyházvezetőség tagjait: Prőhle Gergely országos felügyelőt és a külügyekért felelős dr. Fabiny Tamás püspököt.

A március 4-i számunkban megjelent tudósításunkban is említett, Ausztriában is unikumnak számító új evangélikus iskolával kapcsolatban – mely egy idősek otthonával szimbiózisban működve az ifjúság diakóniai érzékenységét ébresztgeti – megjegyezte: az osztrák evangélikus egyház, illetve a különböző generációk egymás iránti társadalmi felelősségérzetének jele ez a kezdeményezés, csakúgy, mint az Egyház az élet szolgálatában címet viselő konferencia, amely a tudatos, átgondolt energiagazdálkodásra, a teremtett világ védelmére irányítja a figyelmet. Lehet, hogy az egyház prófétai szolgálata most „csak” annyi, hogy elhangozzék a szó, mint ahogy Jónás is szólt, s várta a csodát – de a szót nekünk, az egyház tagjainak ki kell mondanunk!

Elszomorítóan mutatta hiányainkat úgy az egyházi respektus, mint a társadalmi gondolkodásban észlelhető deficitek terén Hafenscher Károlynak a magyar sajátosságokról (például energiagazdálkodás, egyházi környezettudatos magatartás) tartott előadása – mutatott rá Ittzés püspök. A felelősségvállalásról elfeledkező, csak a (túl)fogyasztás bűvöletében élő társadalom veszélyezteti a világot, s bár most élvezzük bolygónk kincseit, életmódunkkal a pusztulását okozhatjuk. A kitörési pont az egyházi fenntartású iskolákban folyó nevelés lehet, hogy a jövő generáció már tudatosan alakítsa az Isten által ránk bízott környezetet – hangsúlyozta.

Beszélgetésünk itt véget ért, hiszen időközben megérkeztünk Győrbe, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöki székhelyére. Ittzés püspök még hozzátette: minden tekintetben inspirálónak tartotta a bécsi látogatást.

Kőháti Dóra

::Nyomtatható változat::