Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az utóbbi években – ha némi késéssel is – minden esztendőben megjelenik a Keresztény–Zsidó Társaság kiadványa, a Keresztény–zsidó teológiai évkönyv. Tartalma és terjedelme egyre gazdagabb, szerzőinek listája évről évre hosszabb.

Az idei kötetet Csukás Judit debreceni egyetemi oktató és könyvtáros tanulmánya nyitja a Haggádák könyvtörténetébe beavató tanulmányával, amely a középkortól kezdve hoz érdekes példákat, utalva keletkezésük történelmi körülményeire.

Dancu Pál Szatmárból az egyházmegye 1944-es levelezéséből szemelget. A kikeresztelkedési ügyek között megtaláljuk Török Sándor író kétségbeesett kéréseit is. Ám hiábavaló egyes papok kérése, a felsőbb utasítás kemény: ha „csak az életét menteni akarásból akar valaki kikeresztelkedni, nem bocsátható keresztségre. Krisztus Urunkkal nem lehet játszani!”

Dobner Győző baptista lelkész a Jézust messiásként elfogadó zsidók 20. századi történetét taglalja, Gyürki László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magántanára a madabai ókori mozaiktérképet mutatja be nagy tárgyismerettel; kiemeli a térkép teológiai koncepcióját.

Debreceni témát választott Halmos Sándor, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (ORZSE) docense Kardos Albertnek, a tudósnak és tanárnak emléket állító írásával. A magyar zsidóság háború utáni történetét vizsgálva keveset tárgyalt témához nyúl Haraszti György, az ORZSE tanszékvezető tanára. Bemutatja a megmaradtak alternatíváit, sok adatot közölve.

Jakab Attila vallástörténész a római katolikus egyház szerepét vizsgálja a csángók elrománosításában, amely még ma is tart. Karasszon István, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető professzora a héber próza művészi értékét szemlélteti filologikus módon, sok bibliai példával. Kárpáti Judit, az ORZSE tanára a Tóra és a Talmud testi tisztaságra vonatkozó előírásainak bonyolult világát tárja fel.

Keresztes Pál katolikus teológiai professzor a démonológiáról ír, Nacsinák Gergely András ortodox lelkész a görögkeleti egyház művészeti álláspontját ismerteti, és az ortodox művészet nyugati befogadásáról szól. Németh Pál református lelkész, főiskolai tanár az iszlámmal foglalkozik, nagy tárgyismerettel és megértéssel. Kicsit meglepő ebben az évkönyvben, ahogy idézőjel nélkül szól „a palesztinai arab lakosság elleni izraeli állami terror”-ról!

Oláh János, az ORZSE docense a zsidóság böjtjeit mint kollektív történelmi emléknapokat tárgyalja. Áttekintését a Jom ha Soá zárja, a varsói gettóra emlékeztető gyászünnep. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tudományos munkatársa aktuális témát választott, amikor a „Da Vinci-kód” nyomába eredt, látleletét adva egy modern jelenségnek, nem feledkezve meg közben a nők szerepéről sem.

E sorok írója – az ORZSE docense – a keresztes hadjáratoknak a korabeli zsidóságra gyakorolt, enyhén szólva kedvezőtlen hatását elemzi.

Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi szeretettel, szépen méltatja Salkaházi Sárát, Staller Tamás, az ORZSE rektorhelyettese pedig Szemere Samuról, a nagy filozófusról ír.

Szécsi József katolikus teológus, a Keresztény–Zsidó Társaság főtitkára, az ORZSE tanára áttekinti, milyen teológiai álláspontot képviseltek a keresztény egyházak a zsidósággal kapcsolatosan a történelem során. Szigeti Jenő adventista professzor a bibliai teremtéstörténet és a Korán kapcsolatát kutatja. Kollégája, Tokics Imre is a Genezist vizsgálja.

Olvasható még a kötetben Tőkés László református püspöknek a Toleranciadíj átvételekor Debrecenben mondott beszéde, majd pedig Török Csaba katolikus lelkész írása, amelyben az emlékezést mint a zsidó–keresztény párbeszéd alapvető kategóriáját határozza meg. Az évkönyvet Zsengellér Józsefnek, a Pápai Református Teológiai Akadémia professzorának tanulmánya zárja a samaritánus teremtéstörténet bemutatásával.

Az évkönyv 2001 óta jelenik meg. Az idei kiadvány is méltó elődeihez és nemes céljához, a két vallás párbeszédének előmozdításához, a félreértések és ellentétek feloldásához.

Róbert Péter

::Nyomtatható változat::