Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Mt 20,28)

Böjt ötödik hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Emberfia önfeláldozó főpapi szolgálatát tárják elénk. Feketevasárnap a zsoltáros védelmet kér: „Ítélj meg engem, oh Isten! (…) …az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem. (…) Miért kell gyászban járnom…?” (Zsolt 43,1–2; Károli-fordítás) A mai, úgynevezett passióvasárnaptól kezdve az egyház az örök főpap szenvedésére és áldozati halálára tekint fel: „Jézus Krisztus az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (1Jn 2,2; LK) Zebedeus fiainak kérésére Jézus saját életpéldáját ajánlja a sorsában osztozó mindenkori tanítványainak: „…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.” (Mk 10,43–44) Lehetsz te is kicsinnyé! „Kibeszélhetetlenül nagy dolog az, mikor Isten Fia a szolgám lesz, aki annyira megalázkodik, hogy bűnömet is, sőt az egész világ bűnét és halálát a vállára veszi és hordozza” – vallja Luther. Jézus „szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és (…) örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára”, akik elfogadták őt Uruknak (Zsid 5,8–9)! Jób hisz benne: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és ezután feltámaszt a porból. Akkor majd bőrömmel vesz körül, és testemben meglátom az Istent.” (Jób 19,25–26; Luther fordítása, lásd: magyarázatos Biblia, 588. o.) Mi is valljuk, hogy a vörös tehén hamva nem tesz tisztává, csak a Krisztus vére, s ez az igazi „örökváltság”! „…a jövendő javak főpapja (…) önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek…” (Zsid 9,11.14) Pál is csak a megfeszített Krisztust hirdeti a Szentlélek bizonyító erejével, „hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1Kor 2,5). Krisztus a keresztfa oltárán „egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült” (Zsid 10,12). „Krisztus egyszeri áldozata mindörökre érvényes, s mi üdvözülünk, mert hiszünk benne. Aki valami egyebet is melléje állít ennek az áldozatnak, az istenkáromlást cselekszik” – állítja reformátorunk. Isten új szövetsége szerint „ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat” (Zsid 10,18)! Már Dávid megénekelte a kánaáni papkirály példája alapján, hogy az eljövendő Messiás pap és király lesz: „Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. Az Úr van jobbodon…” (Zsolt 110,4–5) Jézus, mielőtt igazságot szolgáltatna nekünk, eljött meghalni helyettünk. Ezért láthatta s hallhatta előre János apostol a mennyei jelenésekben: „…íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén… (…) És új éneket énekelnek a trónus előtt… (…) a száznegyvennégyezer (…), ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak…” (Jel 14,1.3.4) S az első zsengét követik azok a „sokak”, akik hittel elfogadták Jézus főpapi áldozatát – önmaguk számára! „A Sion hegyén, Uram Isten, / Tied a dicséret! (…) Tehozzád azért az emberek / Jönnek mindenünnen.” (EÉ 488,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::