Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Dubovay Géza 1919. november 25-én született Pápán. Lelkészcsaládba érkezett, de édesapja korai halála miatt csak rövid ideig (nem egészen ötéves koráig) élhetett családjával a bezi parókián. Az özvegyen maradt édesanya két kicsi gyermekével (Gézával és Gizivel) Pápán élő szüleihez költözött. Géza itt végezte alap- és középfokú iskoláit.

A Pápai Református Kollégiumban kitüntetéssel érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára. Pár hónapi vívódás után otthagyta az egyetemet, és a soproni evangélikus teológiai fakultásra adta be jelentkezését. Sikeres szigorlata után 1942. június 21-én Kapi Béla püspök avatta lelkésszé.

Első szolgálati helye Sárszentlőrinc, principálisa Fábián Imre, a Tolna-Baranya-Somogyi Egyházmegye főesperese volt. Ez a kétéves szolgálat jó alapot adott a későbbi évekhez. Sárszentlőrincről Enyingre küldte püspöke. A kedves kis templom szó szerint otthonává lett. A kívül dúló háború idején a templomi csendben készült az igehirdetésekre, innen indult látogatni, vitte a vigasztalás és bátorítás igéit. Enyingről Győrbe vezetett útja, ahol a fokozódó légitámadások miatt alig tudták ellátni a szolgálatokat.

1944-ben kanyargós úton, a háborús frontokat kerülve, tehervonatok rakományának tetején vagy éppen fékkezelő fülkékben utazva érkezett meg egyetlen bőröndjével Kaposvárra. A Békesség Fejedelmébe kapaszkodó ifjú lelkész hitét és igyekezetét látva egy idő után teljes bizalom és szeretet vette körül őt a gyülekezetben. Lelkészvizsgája után helyettesként, majd a gyülekezet választása alapján parókus lelkészként folytathatta szolgálatát Kaposváron. Ott találta meg élete társát Majunke Emíliában; 1948-ban kötöttek házasságot. Isten két gyermekkel és ötvenöt közös esztendővel ajándékozta meg őket.

Az egyre fokozódó politikai nyomás idején a pasztorális munka erősítésével, intenzív családlátogatással igyekezett építeni, szilárdítani a gyülekezetet. Kiépített egy bensőséges, bibliaórás imádkozó kört, amelynek tagjai e nehéz körülmények között is a közösség tartóoszlopai voltak. A lelkészi hivatalban saját kézzel készített bibliai térképei és szemléltetőeszközei beszélnek arról, hogy milyen fontosnak tartotta a tanítás szolgálatát is.

1970-ben a Somogy-Zalai Egyházmegye gyülekezetei esperessé választották. Saját elmondása szerint nagyon szeretett volna kitérni e feladat elől, de nem tudott. Huszonegy évig volt az egyházmegye esperese.

Isten szerencsés testi adottságokkal ajándékozta meg. Szikár alkata, szellemi frissessége és gyülekezetének szeretete lehetővé tette számára, hogy aktív szolgálatát egészen hetvenöt éves koráig ellássa.

1. szeptember 25-én adta át a stafétabotot e sorok írójának. Amit fél évszázaddal korábban megfogadott, betartotta. Hivatalát nem úgy adta át utódának, ahogyan ő kapta.

Eltérő gondolkodásunk ellenére is szeretetben, békességben, kölcsönös tiszteletben éltünk.

Istentiszteleteinken gyakran leült az öreg harmónium mellé, és kántorizált. Szívesen látogatta a lelkészi munkaközösség alkalmait is.

Később megfogyatkozott az ereje, jöttek a betegségek. Az utolsó, legnehezebb időszakban, miután élete társa, szeretett felesége elhunyt, csendes óráiban sokat imádkozott, és készült a nagy útra. Elment.

Viszontlátásra, Géza bácsi!

Szemerei János

::Nyomtatható változat::