Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Nem, nem tévesztettem el. Jól tudom, hogy e lapszámunk megjelenésétől még két hét van hátra várva várt paksi országos evangélikus találkozónkig. Mégis beharangozásnak szánom ezt az utolsó hívást, hiszen olyan gyorsan elmúlnak a várakozás napjai! Azt gondolom azonban, hogy az alkalom jelentőségét tekintve sem felesleges, hogy – természetesen képletesen – tizenhárom napon át zúgjanak a harangok, amelyek Paksra hívogatják nemcsak egyházunk tagjait, hanem határokon túli hittestvéreinket is.

Március elejétől kéthetente jelentek meg írások hetilapunkban, amelyek tájékoztattak bennünket az előkészületekről, a program néhány fontos részéről, valamint a gyakorlati tudnivalókról is. Ez a beharangozó írás immár nyolcadik a sorban, és segíteni szeretne abban, hogy testvéreink minden tekintetben jól felkészülten érkezzenek a találkozóra. Most elsősorban a lelki felkészülésre gondolok.

Javaslom, hogy testvéreink alaposan tanulmányozzák át már előre a programot. Kérem, hogy még otthon olvassák el az áhítatok és a záró istentisztelet igéit. Készüljenek úgy az igei alkalmakra, ahogy – reménységem szerint – otthoni gyülekezetükben is készülnek az istentiszteletre.

Jó lenne, ha sokan megfogadták volna a találkozó péntek délutáni közegyházi fórumát vezető Radosné Lengyel Anna déli egyházkerületi felügyelőnek, országosfelügyelő-helyettesnek a kérését, amelyet az április 8-i lapszámban tett közzé: várja az előzetesen megfogalmazott, hozzá eljuttatandó kérdéseket. Ha eddig még nem éltünk ezzel a lehetőséggel, még mindig nem késtünk el vele. (Különösen akkor, ha az elektronikus levelezést választjuk.)

Sokat segítene az is, ha a találkozó főtémájával – Békesség néktek! – foglalkoznának a Paksra készülők. Még most sem késő, hogy a hátralévő két hétben gyülekezeti bibliaórán vagy az útra készülő megbeszéléseken előkerüljön ez a kérdés is. A szombat délelőtti ökumenikus pódiumbeszélgetés címe: A megbékéltek mint békességszerzők.

Nagyon gazdag választékkal várják a szekcióbeszélgetések a résztvevőket. Érdemes itt is előre tájékozódni, hiszen családunktól kezdve a széles társadalmi és egyházi összefüggésekig sok témában válthatjuk aprópénzre a szombat délelőtti pódiumbeszélgetésen hallottakat.

Az előzetes tervezés még a párhuzamosan futó kulturális programok területén sem felesleges. Így nem kell rögtönözni, ötletszerűen válogatni a lehetőségek között.

Főként pedig azt kérem minden testvérünktől, még azoktól is, akik nem lesznek együtt velünk Pakson az ötödik országos evangélikus találkozón, hogy imádkozzanak együttlétünkért, a találkozó sikeréért. Nincs kétségem afelől, hogy eddig is sokak imádsága kísérte az előkészületeket, de még inkább meg vagyok győződve arról, hogy csak akkor töltheti be majd hivatását ez az alkalom, akkor lesz Istennel és egymással való megbékélésünket munkáló találkozássá, ha az ott lévők és a távol lévők – vagyis egész egyházunk – közös könyörgése sző védőhálót köréje.

Itt is megköszönjük mindazoknak a fáradozását, akik hosszú hónapok óta mindent megtettek azért, hogy minden ékesen és jó rendben történjék. Hisszük, hogy Isten áldása kíséri fáradozásukat, és munkájuk nem hiábavaló az Úrban (1Kor 15,58). A készülődés még előttünk lévő napjaiban, a találkozás örömteli eseményében és életünk minden napján pedig vegyen körül bennünket Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, és amely meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban (Fil 4,7).

Ittzés János

::Nyomtatható változat::