Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Kákay István, a pestszentlőrinci gyülekezet tagja – egyébként a Magyar Állami Operaház műsorigazgatója és művészeti főtitkára – az általa alapított Poézis együttessel egyre több egyházi alkalmon és egyre sikeresebben szerepel. Tavaly a Szolnokon rendezett Szélrózsa ifjúsági találkozón, az idén az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, majd a pestszentlőrinci és rákoskeresztúri gyülekezetben tartottak, illetve tartanak nagyszerű hangversenyt. Már az együttes neve is utal arra, hogy megzenésített verseket adnak elő. A hangszerelés az alapító munkája, aki ugyanakkor gitárosként is tagja az együttesnek. A verseket szólóénekes vagy énekkar szólaltatja meg. A muzsikust saját életéről, pályájáról, illetve az együttesről kérdeztük.

– Hogyan került közel a zenéhez?

– Családi hagyomány nálunk a zenélés. Hogy csak egy nagyon kedves rokonomat említsem: nagynéném, Kuthy Ilonka hárfaművész volt, a férje a müncheni filharmónia zenekarának hegedűse, a fia karmester, a menye pedig operaénekes.

Én gyerekkoromban zongorázni tanultam, kamaszkoromban autodidakta módon elkezdtem gitározni, ugyanakkor zeneszerzéssel is próbálkoztam. Közel három évtizede 20. századi magyar költők verseit kezdtem megzenésíteni. Eddig körülbelül százhetven vers szövegére írtam zenét; egy részük gyerekeknek szól, harmaduk pedig a keresztény ember hitével, lelki életével, Isten országával foglalkozik. A legutóbbi ilyen megzenésített mű Reményik Sándor Pilátus című verse. Erre Győri Gábor, a pestszentlőrinci gyülekezet esperes-lelkésze hívta fel a figyelmemet; először a pestszentlőrinci templomban mutattuk be nagy sikerrel.

– Az, hogy az együttes tevékenységével egész családja megtalálta az utat az egyházhoz, talán annak is köszönhető, hogy egyik nagyapja Kuthy Dezső evangélikus püspök volt, a másik pedig Kákay Mihály, aki évtizedekig a pestszentlőrinci gyülekezet felügyelője volt.

– Ez az örökség az utóbbi években kezd igazán élni a családomban, köszönhetően a gyülekezet befogadókészségének és Győri Gábornak is. Lányaim, Zsófi és Viola tavalyelőtt konfirmáltak, feleségem, Katika néhány alkalommal az istentisztelet keretében áriát énekelt, 2006 januárjában pedig lányaimmal léptem fel először a születésnapi istentiszteleten. (Minden hónap egyik vasárnapján az istentisztelet keretében köszöntik és megáldják azokat, akik abban a hónapban születtek. – J. G.)

– Kérem, néhány mondatban foglalja össze eddigi pályáját.

– 1982-ben diplomáztam az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakán, ezután öt évig a XVIII. kerület iskoláiban tanítottam. Közben – közel három évtizede – hoztam létre az együttest, melynek már kezdetben Poézis volt a neve. Már az akkori összetételben is több helyen szerepeltünk, miközben magam hangképzést is tanultam. Itt ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, Katikával. 1987-ben az Operaház énekkarának tagja, majd hamarosan segédrendező lettem. Hamarosan Katika is tagja lett az énekkarnak. 1996-ban pár hónapig a berlini Operaházban voltam tapasztalatszerzés céljából, ugyanakkor itt is folytattam a segédrendezői munkát. Hazaérkezésem után, 1997-ben Szinetár Miklós, az akkori igazgató művészeti titkárnak nevezett ki. 2001-ben műsorigazgató lettem, 2006 óta ezen beosztásom mellett művészeti főtitkár is vagyok.

– Ismerve az Operaház dolgait, ez a kettős tisztség nem kis feladatot jelent. Hogyan jut ideje az együttes működtetésére?

– Valóban nem sok szabad időm van, de azt igyekszem hasznosan eltölteni. A család is hozzásegít ahhoz, hogy versek olvasására, értelmezésére, a zeneszerzésre, hangszerelésre, az együttes próbáira legyen időm. Boldoggá tesz, hogy ezzel a tevékenységgel nemcsak magamat gazdagítom, hanem másokat is szolgálhatok. Mert a jelenlegi együttes, amelynek családomon kívül barátaim is tagjai, valóban szolgálatnak tekintik a fellépéseket. Operaházi munkatársam, Illés Péter barátom tizenhét éve tagja az együttesnek. A lányaim is jelentkeztek tavaly, azóta Zsófi fuvolán, Viola hegedűn játszik a zenekarban. Itt jegyzem meg, hogy lányaim már gyerekkorukban is felléptek azon a mintegy száz óvodai koncerten, ahol az általam megzenésített gyerekverseket adtuk elő.

– Hányan alkotják az együttest?

– Jelenleg a Poézis együttes nyolctagú, a mostani nagyobb létszámhoz kibővítettem a hangszerelést is. Számomra külön ajándék és öröm az is, hogy a mai együttesben velem együtt a családom tagjai is részt vesznek.

– Többször lehetett látni a Pax Tv-ben azt a fellépésüket, amelyen Weöres Sándor Ön által megzenésített verseit adták elő.

– A kilencvenes évek közepén kezdtem foglalkozni Weöres Sándor időskori verseivel, amelyeknek témája tulajdonképpen az emberi életen túli világ, az üdvözülés és mindaz, amit mi, keresztények Isten országának vallunk. 1997-ben sikerült egy egész estére szóló műsort összeállítani ezekből a megzenésített versekből, amelyeket 2006 áprilisában a pestszentlőrinci templomban is előadtunk. Ezt a hangversenyt vette fel a Pax Tv.

Kákay István zenéje azáltal, hogy „dallamossá teszi” magyar költőknek a hitükről való tanúskodását, erősíti a gyülekezet életét. Ugyanakkor erősítette a Kákay család gyülekezethez, az evangélikus egyházhoz való tartozását is. Gazdag ajándék a magyar evangélikus egyház számára a Poézis együttes.

Dr. Juhász Géza

::Nyomtatható változat::