Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A Lutheránus Világszövetség genfi és a római katolikus egyház vatikáni vezetősége 1994-ben határozta el, hogy folytatja az előző évtizedekben zajlott és lezárult világszintű teológiai dialógusokat. Tíz-tíz választott szakembert és tanácsadókat bíztak meg a munkával Argentína, Kanada, Finnország, Németország, Magyarország, Olaszország, Japán, Nigéria, Norvégia, Lengyelország, Tanzánia és az Amerikai Egyesült Államok egyházaiból; katolikus részről Walter Kaspernek, Rottenburg–Stuttgart püspökének, evangélikus részről pedig D. dr. Harmati Béla püspökünknek a társelnöksége alatt. Amikor Kasper püspök bíborosként Rómába került, a katolikus társelnök Alfons Nossol opolei (Lengyelország) érsek lett.

A megadott téma a 381-ben a konstantinápolyi zsinaton véglegesített szövegű Nicea–konstantinápolyi ökumenikus hitvallásnak az egyházról mint apostoli egyházról szóló megállapítása volt: „Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat.”

Azon feladat mellett, hogy mit jelent ma, az ökumenikus közeledés idején mindkét egyház számára az apostoliság, az első két évben a bizottság foglalkozott az etika, a morál egyházainkon belüli tanításának kérdésével és ennek ökumenikus jelentőségével, valamint az úrvacsoráról szóló katolikus–evangélikus tanítással kapcsolatos korábbi dialógusokkal. Ezt a két témát azonban kérdéseik szerteágazó volta miatt később mellőzték.

Az egyes ülésekre évente egyszer került sor, 1995-től kezdve a következő helyszíneken: 1995: Lärkkulla, Finnország; 1996: Rottenburg, Németország; 1997: Budapest–Dobogókő; 1998: Opole, Lengyelország; 1999: Tutzing–München, Németország; 2000: Bose, Olaszország; 2001: Smidstrup Strand, Dánia; 2002: Würzburg, Németország; 2004: Baltimore, Egyesült Államok; 2005: Cassano delle Murge–Bari, Olaszország. A tanácskozás két nyelven – angolul és németül – folyt szimultán fordítással.

Az egyes évi, hét-nyolc napos ülések előtt kisebb előkészítő munkacsoportok beszélték meg a beterjesztett írásbeli anyagokat, ezután kerültek a plenáris ülések elé. A dialógus minden napja együttes úrvacsorás istentisztelettel kezdődött, felváltva végzett liturgiával, de mindegyik résztvevő jelenlétével. A vendéglátó egyházak vezetői, gyülekezetei a közbeeső vasárnapokra ökumenikus egyházi programokat szerveztek, hogy a világ más részéről érkező vendégek tájékozódhassanak az egyes országok egyházi életéről.

A dialógus dokumentumait 2006-ban történt lezárásuk és fordításuk nyomán most hozta nyilvánosságra angolul a Lutheran University Press Minneapolisban (Egyesült Államok). A kétszáz lapos könyv német nyelvű kiadása a közeljövőben jelenik meg Németországban.

Az anyag négy fejezetre tagolódik. Az első rész az Újszövetség üzenetének feltárása arról, mit hagyományoztak reánk az evangéliumok és az apostoli levelek Jézus legszűkebb tanítványi körének elhívásáról, szolgálatukról és életükről. Ők voltak az „első tanúk”, akik közvetlenül kapták az apostoli elhívást, munkájuk, tanúságtételük, igehirdetésük nyomán alakultak meg az első gyülekezetek, és formálódott ki az ősegyházi struktúra.

A második fejezet Az apostoli evangélium és az egyház apostolisága címmel végigkíséri az egyház történelmi fejlődését a bibliai kortól kezdve a nyugati kereszténységben Róma püspöke hatalmának, a pápaságnak a kialakulásán keresztül a reformációig, majd a Tridentinumon keresztül a II. vatikáni zsinatig és a mai ökumenikus közeledésekig.

Az apostoli szolgálat továbbadásával, szukcessziójával foglalkozik a harmadik rész, a hármas papi-lelkészi rendnek, azaz a püspökök, papok és diakónusok rendjének a római katolikus egyházban való kialakulásával. A lutheri reformáció összefüggésében a megkeresztelt hívők egyetemes papsága, a lelkészi ordináció és a püspökök hivatalának viszonya kerül elő.

A befejező rész az egyház apostoli tanítása igazsága megőrzésének és továbbadásának kérdéseit vizsgálja a Szentírás kánonának, a hitvallásoknak és az egyház hivatalos tanításának az egyháztörténeti kialakulása során.

A dialógus a korábbi párbeszédek gyakorlata szerint először is a mindkét fél részéről együttesen vallott tételeket fogalmazta meg, azután pedig azon feltárt különbségeket, amelyek a „megbékélt különbségek” (reconciled diversity) jegyében további tanulmányozást igényelnek. Őszintén kimondattak azok a tételek is, amelyekben nem látszik lehetőség a közeledésre.

A bizottság a jelentést a kiküldő két egyházi központnak, illetve a tagegyházaknak nyújtotta be, és reméli az ökumenikus párbeszédek további folytatását. A sokban új teológiai és egyháztörténeti megállapításokat és katolikus–evangélikus közeledést felmutató párbeszéd dokumentuma figyelemre tarthat számon az ökumenében.

H. B.

::Nyomtatható változat::