Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 23
- Hetven éve együtt
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Hetven éve együtt
Ritkán adatik meg egy gyülekezetnek, hogy tagjai hetvenedik házassági évfordulójukat ünnepelhessék. A soltvadkerti evangélikusok volt felügyelõjüket és feleségét köszönthették e ritka neves alkalommal. Kilencvenhárom, illetve nyolcvanhét évesen állt újból az oltár elé Marosi, azaz annak idején Májer István és Sárosdi, azaz Schnürlein Margit, akik 1937. május 4-én kötöttek házasságot ugyanebben a templomban. Közben lezajlott egy háború, egy „svábüldözés” (melynek eredménye volt a névváltoztatás), egy kuláklistázás, egy forradalom, majd a rendszerváltás(ok). Õk pedig megmaradtak békében egymás mellett mind a mai napig.
Annak idején bálokban, táncesteken ismerkedtek meg, majd pedig Pista bácsi egyedül ment megkérni Margit néni kezét. Az eljegyzést a faluban levõ családi házban tartották, majd néhány hónapra rá következett az esküvõ. Ez akkori szokás szerint hétköznapra, mégpedig keddre esett. Az esketõ lelkész Sikter András volt. A lakodalmat ebéddel és vacsorával a mai mûvelõdési ház helyén álló nagyvendéglõben tartották. Emlékeik szerint a menü tyúkhúsleves (a húshoz meggyszósz) és pörkölt volt. A talpalávalóról a Biri-féle tamburazenekar gondoskodott.
Az ifjú pár Soltvadkert külterületén, a Kútágas-dûlõben levõ Schnürlein-tanyán lakott elõször, a feleség szüleinél. Gazdálkodtak, ahogy tudtak, bár Pista bácsi két évet katonáskodott, majd késõbb a II. világháború miatt ismét behívót kapott. 1944-ben Budapesten esett fogságba, majd egy ritka véletlen folytán az antifasiszta, demokratikus magyar hadsereg katonája lett. Debrecenben felszerelték õket, majd Ausztriáig mûszaki kisegítõként jártak a szovjet csapatok nyomában. Ezután ismét a tanyasi élet, a gazdálkodás következett – ahogy a politika engedte.
Két fiuk született: Péter 1938-ban, István 1943-ban. Azóta négy unokával és tíz dédunokával bõvült a család. A két idõs ember örömmel meséli, hogy bár a vidéken lakók ritkábban, de a helyi (déd-) unokák meglehetõsen sûrûn teszik náluk tiszteletüket.
- karácsonyán költöztek be a központi, Kossuth utcai házba. A boldog nyugdíjas évek sem teltek azonban tétlenül – tanyasi ember nem üldögél ölbe tett kézzel. Pista bácsi az 1970-es évek végétõl a ’80-as évek közepéig az evangélikus gyülekezet felügyelõi tisztségét töltötte be. A templomba manapság már ritkán jár el, mert – ahogy bevallotta – rossz füle miatt alig hall valamit, de a tévében (jó nagy hangerõvel) még meg tudja nézni az egyházi mûsorokat is. Emellett részt vesznek a családi alkalmakon, melyekbõl – hála Istennek! – nincs hiány. Ezúton is gratulálunk Marosiéknak!
Káposzta Lajos (ifj.)
Regionális hozzárendelés:
Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|