On-line plusz

Gerhardt–Crüger-ének

Hozzászólás a cikkhez

A Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) tartalmaz néhány olyan éneket, amelynek szövege már az Evangélikus énekeskönyvben (EÉ) is megtalálható. Az újdonság itt az, hogy közöljük az énekek eredeti dallamát is. Ezek közül a legkiemelkedőbb Paul Gerhardtnak és Johann Crügernek a Mint fogadjalak téged, világ reménységét? kezdetű műve (GyLK 805 / EÉ 141), mely Crüger híres énekeskönyvében, a Praxis pietatis melicában jelent meg 1653-ban.

Az egyháztörténet csillagórái, ritka egymásra találásai közé tartozik Gerhardt és Crüger munkakapcsolata a berlini Nikolaikirchében; ennek köszönhetjük többek között a Dicsérjük Istent (EÉ 52) és Mind adjon hálát Istennek (EÉ 54) megszületését. (Gerhardt munkásságáról bővebben olvashatnak az Evangélikus Élet 2006/39. és 40. számában.)

Ez az adventi ének – Karl Barth szerint – a hit általi megigazulás himnusza; benne Gerhardt megénekli Pál apostol és Luther legalapvetőbb tanítását. A költemény tíz versszakból áll, melyből énekeskönyveink hatot közölnek (1–3., 5–6., 10.). Az eredeti tíz strófa két részre tagolódik: az 1–5. vers személyes beszélgetés Krisztussal, a 6–10. vers pedig a gyülekezet vigasztalása.

Az ének egy Krisztust szerető ember kérdésével kezdődik. A válasz a második versszakban az adventi evangéliumra – Jézus bevonul Jeruzsálembe (Mt 21,1–9) – való emlékeztetés. Az eredeti szöveg finom szójátéka, a „Palmen/Psalmen” – a pálmaágak útra helyezése és a zsoltáréneklés – a magyar fordításban sajnos nem adható vissza. A 3–5. strófa Jézus dicsőítése azért, mert megváltó tettével kiemelte az embert a bűnből és a szenvedésből.

A vers második felében a hívő gyülekezet fenyegetett helyzete és az isteni szeretet cselekedetei kapcsolódnak össze. Újabb mesteri fogás, hogy Jézus közeledésének leírása („er kommt”) az utolsó versszakban imádságos megszólításra („ach, komm”-ra) változik. Ezzel a fordulattal a Biblia befejezésére (Jel 22,20) utal a költő.

Az első és utolsó strófában egyaránt megjelenő fény keretbe foglalja a verset. A fény-, különösképpen is a napszimbólum Gerhardt költészetében központi szerepet játszik: a hit örömének megtapasztalására utal.

Crüger dallama nagyszerűen illik Gerhardt verséhez. Világos dúr hangneme és többnyire lépegető sorai könnyen énekelhetővé teszik. A strófa (megismételt) első fele finom ívet ír le a kvintig, majd visszatér az alaphangra. Az ötödik sor – az „Ó, drága Jézus, kérlek” felkiáltásnál – hirtelen kvartlépéssel fellendül az oktávra, és a domináns hangnembe tér ki: ez a dallam indulati csúcspontja. A többi három sor újra kisebb hangterjedelemben mozog, és fokozatos ereszkedéssel éri el a záróhangot.

Néhány korábbi német énekeskönyv, illetve az EÉ 141 a Már búcsút veszek tőled (EÉ 505) dallamára illeszti Gerhardt énekét. Ha összehasonlítjuk a két dallamot, kiderül, hogy a költemény bensőségességéhez, személyességéhez sokkal jobban illik Crüger szerzeménye. És bár egyértelmű, hogy a dallami csúcspont elsősorban az első strófa előbb idézett felkiáltásának ihletésére született, a többi versszak mondanivalóját is szerencsésen kiteljesíti: általában Krisztus adventi közeledésének bejelentése áll ezen a helyen.

Végül egy példa arra, mikor a zenei megoldás komoly teológiai jelentést hordoz. J. S. Bach az ének első strófáját az Ó, Krisztus-fő, sok sebbel (EÉ 200) dallamára alkalmazva építette be a Karácsonyi oratórium első kantátájába. A legelterjedtebb passiós korál használata az értő hallgató számára világossá teszi az üdvtörténeti események közötti összefüggést.

Ecsedi Zsuzsa

::Nyomtatható változat::