Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)

Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten a keresztség ajándékával megtérésre hív, hogy a teremtés, megváltás, megszentelés „jogán” a gyermekeivé lehessünk. A keresztség hit által visz az üdvösségre. „Krisztus szereti az egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje, és megtisztítsa a keresztséggel az ige által.” (Ef 5,25.26; LK) „Meg vagyok keresztelve!” – ez a tény erősítette reformátorunkat kísértései közepette. „Jézus Krisztus a világ világossága, nála van örökké az élet forrása.” (GyLK 699) Mennybemenetele előtt adta nekünk e missziói parancsát: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében…” (Mt 28,19) A nevében szó egyes számban áll az igében, tehát a Szentháromság egy örök Isten van jelen a keresztség szentségében is: „Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele…” (Róm 6,5–6) Luther szerint Pál „tehát összekapcsolja Krisztus halálát s feltámadását és a mi keresztségünket, hogy azt ne csupán üres jelképnek tartsuk, hanem olyasminek, amiben benne van Krisztus halálának és feltámadásának ereje”. Isten kihozta népét Egyiptomból, s így mutatta meg a dicsőségét: „Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt.” (2Móz 14,22) Pál azt szeretné, ha tudnánk, „…hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben” (1Kor 10,1–2). Péter pünkösdi prédikációja szíven találja hallgatóit, s az Úr ígéretei és elhívása alapján felszólítja a leendő gyülekezet tagjait: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) A filippi börtönben Pál és Szilász Istent dicsőítette, s az elmenekülés helyett a börtönőrnek „…hirdették az Isten igéjét (…). Ő pedig azonnal (…) megkeresztelkedett egész háza népével együtt (…), és örvendezett, hogy hisz az Istenben.” (ApCsel 16,32–34) Ma is ez a misszió menete és célja, de eleget teszünk-e Urunk utolsó parancsának? Ő az alázatos kicsinyeket adja elénk példaként: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) A kereszten függő, halott Jézusnak „…az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,34). Az óegyházban szerették a víz jelentését a keresztségre, a vérét az úrvacsorára vonatkoztatni. Élő Urad üzeni ma: „…az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel (…), és térj meg! (…) Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába…” (Jel 3,1.2.3.5) „Ó, segíts győzni (…)! Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem!” (EÉ 374,4) Benned is?

Garai András

::Nyomtatható változat::