A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Nyolcvan lelki ember. Nyolcvan szép lelkű ember. Kor szerint fiatalabbak és idősebbek, de lelki érettségük szerint talán mind éltesebbek. Egy éve vagyunk már a lelkigondozó szakirányú továbbképzési szak hallgatói. Lelkészek, papok, teológusok, szerzetesek, hittanárok. Ami közös bennünk, az a spirituális érzékenység. Így együtt. Spiritualitás és érzékenység. Az előbbi olyan fogalom, amelyet ma sokan sokféleképpen használnak, de itt eredeti jelentésében tűnik fel: a Szentlélek (Szent Szellem – Spiritus Sanctus) Isten felé vezető erejére utal az emberi lélekben. Az érzékenység pedig számomra leginkább az egyéni lelkek egymás iránti tapintatát, figyelmét, szeretetét jelenti, azt, ahogyan rácsodálkozunk a másik emberben megelevenedő Szentlélekre mint isteni személyre. Isten felé közeledés ez egyéni életünkben, és Isten felé való közelítésre segítés vagy annak kísérlete embertársam életében.

Lehet-e ezt tanulni? A lelkigondozást? Hmm… Ez olyan finom és érzékeny terület – és ezt e sorok olvasói is minden bizonnyal saját lelki tapasztalataikból érzik és értik –, hogy átlátni saját lelki mélységeinket szinte lehetetlen vállalkozás. Mert láthatja-e a szem önmagát?

Viszont az is nyilvánvaló és közös tapasztalat, hogy ha valamivel nem foglalkozunk, az romlik. Ha egy kertet nem gondozunk, azt ellepi a gyom. Ha valami nem emelkedik, az süllyed. És ez leginkább önmagunkkal szemben van így. Ha valóban Isten felé törekszünk, akkor foglalkoznunk kell azzal, ami bennünk az ő láthatatlan fonala, amely maga felé húz. És ez az első dolog. Önmagam szeretete, önmagam ismerete. Igazából ez a képzés számomra belső önismeretre ösztönző.

Tehát a kérdésre, hogy lehet-e a lelkigondozást tanulni, személyes válaszom az, hogy mélyíteni mindenképpen lehet. Önmagam lelkének kertésze én magam vagyok. Csak akkor léphetek oda Isten más teremtményéhez, ha ezt a kertet nap mint nap ápolom és gyomlálom és figyelem, és néha megállok csak gyönyörködni benne és szeretni…

Három kivételes dolog van ezen a képzésen. Az egyik, hogy a tudomány mint megértési kísérlet nem az Isten felé való közeledés ellen van, hanem értelmezni próbálja azt. A másik a képzés és az oktatók keresztény út melletti elkötelezettsége. A harmadik pedig az, amikor nyolcvan lélek egymás tekintetére és érzékenységére figyel tapintatosan, szeretettel.

Dr. Mézes Zsolt László

::Nyomtatható változat::