A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Mint egy felnagyított, zenés babaház – gondoltam, ahogy pincétől a padlásig bejártam a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ épületét. Már az udvaron gyakorló és szolfézsórai házi feladatot író középiskolásokba botlottam, attól kezdve pedig csak a hang irányába kellett mennem, hogy a négyemeletes iskola folyosóinak beszögelléseiben vagy tantermeiben megtaláljam a negyedik evangélikus zenei tábor szorgalmasan gyakorló hatvan diákját és az őket segítő tizenkét tanárt.

– A július 5. és 12. közötti héten hatféle hangszer közül választhattak a gyerekek – kezdi a tábor bemutatását Huszák Zsolt, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági és Gyermekosztályának ifjúsági referense, a tábor egyik szervezője és vezetője. – A jelentkezésnél meg kellett nevezniük, hogy milyen hangszert választanak. A ritmushangszeres gyakorlatokat, valamint a zeneelméletet mindenki számára kötelezővé tettük, ezért függetlenül a kiválasztott hangszertől ezeket az órákat délelőttönként be kell építeniük a táborozóknak a maguk által összeállított órarendbe.

Nem volt feltétel az előzetes hangszerismeret, ezért vannak közöttük teljesen kezdők is, de szép számmal akadnak zeneiskolai háttérrel vagy épp a korábbi táborainkban megtanult ismeretekkel érkezők is. Fontosnak tartjuk az éneklést is, ezért szintén mindennap vannak énekórák és közös kóruséneklés is.

A szervezők azzal a vággyal hozták létre négy évvel ezelőtt ezt a tábort, hogy a keresztény könnyűzene tanulását komoly szakmai alapokra helyezzék. Mert jóllehet sok esetben például több éve gitároznak a jelentkezők, de nincs „külső” segítségük, akitől szakmai tanácsokat kaphatnának. Ebben a táborban viszont a jól felkészült és a tudásukat átadni képes tanárok mellett sokat lehet egy hét alatt is fejlődni. S hogy a szervezők által kitűzött cél megvalósítása mennyire hatékony, azt az évről évre egyre magasabb résztvevői létszám is bizonyítja.

„Azért jöttem el idén is táborba, mert jók a tanárok, és sokat lehet tőlük tanulni. Nagyon szeretek dobolni, nem is tudnék más hangszert elképzelni, amin szívesen játszanék.” „Az ifimben én vagyok a gitáros. Már sok éneket tudok kísérni, de még jócskán van, amihez itt kapok segítséget.” „Három hónapja kaptam egy basszusgitárt, és bár otthon próbálgattam játszani rajta, magamtól nem megy.” „Kilenc éve zongorázom klasszikus darabokat, és most szeretnék bluesakkordokat is tanulni.” „A településen, ahol lakom, nincsenek evangélikusok, így nincs is ifjúsági bibliakör. Viszont az iskolában vannak hittantáborok, ott jól jön, hogy tudok gitározni. Ebben a táborban többek között a helyes kéztartást is megtanultam, bár még egy kicsit gyakorolnom kell.” „Tanultunk az általánosban zeneelméletet, de már nem emlékszem, hogy mi a különbség például a kisterc és a nagyterc között. Hát itt most segítenek ezeket az ismereteket felidézni!”

Íme néhány válasz a „Miért jó ez a tábor, és miért jöttél ide?” kérdésemre. S hogy kik a tanárok, akik hat napon át napi hat-nyolc órában átadták az ismereteiket? Adamecz József és Franczia Dániel (dob és egyéb ütős hangszerek), Birta Miklós (szólógitár), Baczony Gergely (basszusgitár), Csadó Balázs, Huszák Zsolt, Ócsai Zoltán (akusztikus gitár), Ruzsinszki Szabolcs (szólógitár), Szabó Tamás (zongora), Derecskei András (zeneelmélet), Nikodém Géza (kórusgyakorlat) és Wéber Iréna (énektanítás).

Annak a – Mark Twaintől származó – mondásnak, hogy nincs bosszantóbb, mint a mások jó példája, éppen az ellenkezője érvényesült ebben a táborban. Ugyanis a szervezők minden estére egy-egy meglepetésvendéget hívtak, akik a maguk területén profi előadásban mutatták meg a gyerekeknek, hogy egy-egy zenei alapstílusban milyen magas szintre lehet eljutni.

Vasárnap az evangélikus fiatalokból álló, ír zenét játszó és táncot is tanító Shamrock zenekar teremtett remek hangulatot. Kedd este a rendszerváltás előtti „szocialista blokk” dzsesszmuzsikájából szemezgetett Dimény Gábor evangélikus mérnök. Illusztrációként saját lemezgyűjteményének darabjai szolgáltak. Az iskola tőszomszédságában, az Öregtemplomban Kátay Zoltán népzenész és lantművész tartott hangszerbemutatóval egybekötött zeneórát. A következő nap a bluesé volt Ferenczi György vezetésével. Az Emerton- és Artijus-díjas, világhírű szájharmonika-művész, énekes, hegedűs, gitáros és Rackajam nevű együttese az általuk megzenésített Petőfi-verseket adták elő. A Só nevű katolikus rockzenekart hallgathatták meg a táborozók csütörtökön, pénteken pedig a tábor egyik tanára, Birta Miklós dzsesszgitáros adott koncertet két zenész barátjával, kollégájával, Banai Szilárddal és Szabó Dániellel.

A záróestén a táborozók maguk voltak egymás meglepetésvendégei, ugyanis egész héten hat csoportban, zenekarokat alkotva gyakoroltak a gálára. „Úgyis mi leszünk a legjobbak, mert olyan zenei ötleteket építettünk be, és ritmusokat találtunk ki a produkciónkhoz, amilyenek biztosan nem jutottak a többiek eszébe!” – mondta még három nappal a gála előtt „szerényen” az egyik táborozó, miközben kacsintva meglökte zenekari társát.

S hogy a héten tanult ismereteket ne rejtsék véka alá – ahogy az a tábor mottójául választott igéjében is szerepelt (Mt 5,15) –, a vasárnap délelőtti istentiszteleten Győr-Nádorvárosban mindannyian szolgáltak a gyülekezet örömére is.

Arra a kérdésre, hogy mitől is evangélikus a tábor, a válasz szinte magától értetődően hangzott Ócsai Zoltán győri lelkésztől, a tábor másik vezetőjétől:

– Mert mi szerveztük, többségükben evangélikusok a résztvevők, és bár már a meghirdetésnél felvállaltuk, hogy keresztény könnyűzenei táborba hívjuk az érdeklődőket, sokszor előkerülnek az evangélikus énekeskönyvek is, mégpedig nem is csak a reggeli és esti áhítatok alkalmával. A napkezdő elcsendesedéseket egyébként Wágner Tamás helyi református lelkipásztor tartja zsoltárversek alapján, az estieket pedig én a samáriai asszony történetét alapul véve. Emellett a helyszín is – az evangélikus oktatási központ mellett sok program van az Öregtemplomban – erősíti a lutheránus jelleget.

Nem csak képletesen került tehát egymás mellé violinkulcs és templomkulcs.

Aki hallotta a negyedik országos evangélikus zenei tábor résztvevőit, megbizonyosodhatott róla, hogy milyen sok tehetséges és lelkes fiatal van gyülekezeteinkben, középiskoláinkban. Jogos tehát a kérdés, hogy egy-egy nyári táboron kívül mit tud egyházunk kezdeni azzal a missziói lehetőséggel, amelyet ezek a gyerekek hordoznak, illetve amelyet a zene iránti elkötelezettségük jelent. Hiszen ezáltal nemcsak korosztályuk, hanem a náluk fiatalabbak vagy éppen idősebbek felé is fordulhatnak.

A két táborvezető szinte egymás szavába vágva vázolta azt az álmot, amelynek megvalósítása úttörő cselekedet lenne a történelmi egyházak között. Olyan zenei komplexum – próbatermek és profi felszereltségű stúdió – létrehozását szeretnék, amely színvonalas hangfelvételek elkészítésére nyújtana lehetőséget. Oktatási intézményeink nagy részében működik olyan együttes vagy énekkar, amelynek – a maga szerény lehetőségeihez mérten – már most is vannak színvonalas produkciói. Példának hadd említsük a bonyhádi Keresztmetszet diákzenekart, amelyet az intézmény német testvériskolája augusztusra meghívott koncertezni. Ha egy-egy – háromszáz-négyszáz diákot oktató – gimnázium profi körülmények között, szakemberek irányításával és segítségével elkészíthetné a maga lemezét, olyan családokba is eljuthatna az örömhír üzenete, amelyek – finoman szólva – nem oszlopos tagjai gyülekezeteinknek.

::Nyomtatható változat::