Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Súlyos betegség után, július 2-án, 82 éves korában elhunyt Martin Hengel, korunk legnagyobb biblikusa.

Világszerte tisztelet és megbecsülés övezte mint az újszövetségi tudományok, a judaisztika és az ókor kiváló ismerőjét és művelőjét, aki mindezeket a tudományterületeket ritka szintézisben tudta szemlélni. Adolf Schlatter óta nem volt olyan Újszövetség-tudós, aki a zsidóság irodalmát és történelmét hozzá hasonló alapossággal ismerte.

Martin Hengel tudományos életútja nem volt egyenes vonalú. 1926. december 14-én született Reutlingenben. Aalenben nevelkedett, és élete, munkája sokáig összekapcsolódott édesapja helyi textilüzemével.

Először 1964-ben töltött be tudományos pozíciót, miután 1959-ben elkészítette A zélóták című disszertációját az első századi zsidó ellenállási mozgalmakról. Habilitációs dolgozatát 1967-ben írta meg A judaizmus és hellenizmus címmel.

1968-ban Erlangenbe hívták, 1972-ben azonban visszatért Tübingenbe, tanára, Otto Michel tanszékére. Itt fejtette ki példa nélkül álló kutatói és tanítói munkásságát. Nemzetközi elismertségét jelzik azok a vendégkutatók, akik az évek folyamán százával özönlöttek Tübingenbe, nem csupán azért, hogy a Hengel által irányított, az antik judaizmussal és a hellenisztikus vallástörténettel foglalkozó kutatóintézetben dolgozhassanak, hanem azért is, mert otthona mindig nyitva állt a kollégái előtt.

Martin Hengelt díszdoktorátussal tüntette ki az uppsalai, a Saint Andrews-i, a cambridge-i, a durhami, a strasbourgi és a dublini egyetem. Kitüntetéseket kapott londoni és prágai egyetemektől, elnöke volt a Studiorum Novi Testamenti Societasnak, 1977–78 között pedig dékán a saját fakultásán. Tagja volt a heidelbergi, a brit és a holland tudományos akadémiának. Az általa alapított Philipp Melanchthon Alapítvány segítségével fiatal teológusok tanulmányozhatták a görög és római világ történelmét és kultúráját.

Martin Hengelnek mély, személyes meggyőződése volt, hogy az Újszövetséget kizárólag a kortárs zsidóság kontextusában lehet megérteni, ezért fáradhatatlanul tanulmányozni kell a judaizmus irodalmát. Ebben a meggyőződésében feltehetően fontos szerepet játszott a kereszténység és a zsidóság sajnálatos történelmi szembenállása, amelyet Hengel ilyen módon is a személyes példájával igyekezett orvosolni.

Családja mellett számtalan diákja gyászolja, akik közül sokan ma szintén meghatározó alakjai az Újszövetség-kutatásnak, valamint azok az olvasói, akik könyvein keresztül mindig sokkal többet nyerhettek, mint egyszerű bepillantást az első keresztények világába.

Pecsuk Ottó

::Nyomtatható változat::