Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az otthon szülés körüli vita nem csendesül. Napilapok hasábjain, internetes portálokon orvosok, szülésznők, bábák, dúlák, jogvédők és persze maguk az édesanyák is elmondják érveiket mellette vagy ellene. A túlnyomó többség az otthon szülés mellett voksol, és szimpátiáját fejezi ki a múlt év karácsonyán házi őrizetbe vett G. Á. szülésznő iránt. A szülés nem kóreset, tehát nem a kórházban a helye. Az anyának és az újszülöttnek is jobb az otthon intim légkörében átélni ezt a csodálatos eseményt – vallják a pártolók. A szülés veszélyes, kiszámíthatatlan folyamat, bármikor szükség lehet az orvosi beavatkozásra, ezért a kórházban a helye – mondja a szakma néhány képviselője. Utóbbiak hivatkoznak a közelmúltban történt, végzetes kimenetelű otthon szülésekre, míg előbbiek azt mondják, a kórházi szüléseknél is előfordulnak műhibák.

A téma nemcsak a közéletben, hanem az egyházban is állásfoglalásra késztető. Az otthon szülés fogalmának van egy gyakorlati-hitéleti vetülete, mert az egyházban is lehet „otthon szülésről” beszélni. Természetesen ebben az esetben a lelki születésről van szó, amelyről Jézus beszél: „…ha valaki nem születik újonnan (= felülről, Istentől), nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3)

A lelki élet – amint a biológiai lét is – fogantatással kezdődik, és születéssel válik nyilvánvalóvá. Ezek alapján tesszük fel a kérdést: lehetséges-e az otthon születés Isten családjában, az egyházban? Scholz László éneke szerint a születés helye a gyülekezet: „Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, / Az anyaszentegyház így gyarapul.” (EÉ 245,3)

Egyházunk sok fajsúlyos kérdése – szolidaritási törvény, új liturgia, ökumenikus kapcsolatok, teremtésvédelem stb. – mellett foglalkozunk-e kellő mértékben azzal, hogy hol ringanak az újjászületettek „bölcsői”? Foglalkoztatja-e a lelkészeket, felügyelőket és a presbitériumokat, hogy történnek-e újjászületések az egyházban, és milyen körülmények között?

A közelgő népszámlálás valószínűleg megerősíti majd azt a szomorú sejtésünket, hogy az utóbbi tíz évben jócskán fogyott az evangélikusok száma. Ennek oka elsősorban az, hogy nem történnek kellő számban lelki születések. A keresztség, a konfirmáció, az egyházi oktatás, az esküvő vállalása – az esetek többségében – nem párosul lelki (újjá)születéssel. Az anyaszentegyház így fogyatkozik!

Van-e hol megszületniük a lelki gyermekeknek? Ha Jézustól kapott küldetésünket komolyan véve és teljesítve megfáradt, sérült, törött életű emberek gyógyításán fáradozunk, akkor lennie kellene közösségeinkben „szülőszobának” is.

Ha a gyülekezetekre úgy tekintünk, mint Isten háza népére – „Nem vagytok idegenek, hanem háza népe Istennek” (Ef 2,19) –, akkor törekednünk kell arra, hogy ez a ház rendelkezzen minden olyan funkcióval, amelytől nemcsak a családtagok, de a betérő idegenek is otthon érezhetik magukat. És ahol a lelki vajúdásoknak is helyük van!

Először is lennie kell – akár átvitt értelemben is – előszobának, ahol kedvesen fogadják az érkezőt. Nem hiányozhat a gyerekszoba sem, ahol a kis „csúszó-mászók” jól érzik magukat. Ideális, ha konyha is van, mert az agapé, az istentisztelet – benne a jól emészthető igehirdetés! – utáni derűs beszélgetés egy csésze kávé, egy tál pogácsa mellett még közelebb hozza a „családtagokat” egymáshoz.

De ebben a közös lelki házban jó, ha van tanulószoba is, hogy átadhassuk azt, ami tanítással átadható, és kell egy műhely, ahol szabadon és védett körülmények között kísérletezhetnek, akik szeretnek a dolgok mélyére látni. Ha nincs fürdőszoba, akkor sokan kerülhetnek kellemetlen helyzetbe, mert a meg nem vallott, meg nem bocsátott bűnök előbb-utóbb bűzleni kezdenek. A betegszoba is fontos, mert a fertőző vagy lábadozó betegeket nem lehet könnyelműen a többi közé engedni. Nem karanténról van szó, hanem arról a diszkrécióról, amellyel elejét vehetjük az ártó pletykák, intrikák terjedésének. A keresztények kezdettől fogva vendégváró és vendégszerető emberek voltak, így ma sem hiányozhat a vendégszoba, ahol a kívülről érkezők, a más vallásúak, a keresők megszállhatnak.

Az ilyen gyülekezeti házban helye van a szülőszobának is. Az intim, otthonos környezetnek, a lelki dúláknak és bábáknak és persze a szülészorvosnak (lelkész?), aki nem az abortuszok végzésére, hanem a születések szakszerű levezetésére esküdött fel. Azért, hogy a lelki újszülöttek akár otthon szüléssel is biztonsággal megszülethessenek.

Hogy az itt vázolt ideális gyülekezeti modell minden realitást nélkülöző álmodozás csupán – meglehet. De az, hogy a meglévő, a realitásokkal józanon számoló modell egyre inkább nem működik – naponkénti keserű tapasztalat. Államilag nem támogatott, mégis jól működő amerikai gyülekezetekben ezek a szolgálati terek és szolgálattevők adva vannak. Tehát nem (csak) pénzkérdés, hogy ez nálunk is megvalósulhasson.

Győri Gábor

::Nyomtatható változat::